A boldogságot annyi féleképpen lehet értelmezni, ahány tudatosságszint létezik. Eképp a következő is lehet egy értelmezése: boldogság az, amikor az elme megértési szintje szinkronban van a lélek feladatával, vagyis boldogság az, amikor felismerjük, megértjük épp mi a dolgunk, tanulnivalónk – függetlenül attól, hogy az kellemes, vagy kellemetlen megélésekkel jár.
Ha a boldogsághoz csakis pozitív megéléseket társítotok, a dualizmusban sohasem lehettek tartósan boldogok, mert minden pozitív megélést, élményt fel fog váltani egy negatív. A boldogság a földi tudatosságszintek nagy részében valami pozitív megélés függvénye. A föld lakosai közül kevesen ismerik az ok nélküli boldogságot, amikor a boldogság nem más, mint a hála érzete, hogy itt lehetek, megélhetem a pillanatot, bármit hoz, bárkivel hozza. A boldogság eképpen értelmezhető, mint egyfajta hozzáállás az élethez, az élet tanításaihoz, azaz egyfajta tudatosságszint, megélésforma, és nem csupán mint érzelmi állapot.
Iratkozz fel a Spirál Fórum youtube csatornára, hogy értesülj, ha újabb videó kerül fel!
Azt hiszem egyetértünk abban hogy minden ember kerüli a szenvedést de ugyanakkor próbál rátalálni a boldogságra. Csak azt nem vesszük észre hogy azt az ösvényt is elkerüljük amelyik a maradéktalan boldogsághoz vezet. Hogy pontosabb legyek: az ösvényen járás maga az öröm és a boldogság.