Figyelem kísér

Egy kis tanmese… Isten megfigyelő kedvében van, és létrehoz egy párhuzamos síkú pályát, és ugyanarra a pályára ráhelyez két tengerészt, és figyeli őket. Ugyanott kaptak kiképzést. Ugyanabban az időben, ugyanazon a hajón, ugyanolyan körülmények között utaznak, ugyanazok a lehetőségeik, ugyanakkor, ugyanazok történnek velük, de nem látják, nem érzékelik egymást.
Sam, az egyik tengerész retteg minden hullámtól, széllökéstől, rögtön szalad, ellenőrzi a hajó minden zegzugát, keresi nem sérült-e a hajó. Kémleli a vizet, merről várható nehézség. Szélcsendben sem ül le, takarít, szortíroz, térképeket bújik, és alig meri álomra hajtani a fejét, amitől egyre fáradtabb. Szomorú, mert nincs senkije a világon, s hogy ne ezen gondolkodjon, újabb és újabb feladatokat tűz ki magának.

Tom, a másik tengerész elhelyezkedik a kormány mögött, időnként ellenőrzi a műszereket, máskor csodálja a nap tükröződését a vízen, megmosolyogja a delfineket, ahogy fel-fel bukkannak, lehajt egy üveg sört, elbóbiskol. Ha felerősödik a szél, felébred, megteszi a szükséges óvintézkedéseket szélcsendben pedig sokat gondol szeretett feleségére, akivel már harmadik terhességben bizakodnak, hogy most sikerül kihordani egy gyermeket.

Egyszer hatalmas vihar kerekedik.

Sam kimerült, fél, a fáradtságtól tanácstalan, hibát hibára halmoz, a vihar egyre ijesztőbb, a hajón csapkodnak a hullámok, hirtelen a mellkasához kap, erős szorítást érez, és holtan összeesik. A vihar megtépázza a hajót, de nem süllyed el. A fedélzeten a hullámok lágyan ringatják Sam testét.

Tomot ugyanaz a vihar kapja el, gyorsan cselekszik, amit csak tud, megtesz, de a hullámok egyre nagyobbak. Az egyik nekicsapja a korlátnak, elájul. A hajó nem süllyed el. A fedélzeten a hullámok lágyan ringatják Tom testét.

Istenhez kerülnek egy pillanatra mindketten. Isten megkérdezi, honnan érkeztek, mi történt velük?

Sam elmeséli milyen szörnyen nehéz munkája volt, milyen borzasztó körülmények között kellett helytállnia percről percre, milyen sötét, és veszélyes a tenger. Tom arról mesél, milyen gyönyörű a tenger naplementekor, milyen bájosak a delfinek, ahogy csoportosan úsznak, milyen izgalmas egy tengerész élete, hogy bármikor felborulhat a csend, és megmutathatja, hogyan tud helytállni a zajban.

Isten elmosolyodik és így szól: Tom, ébredj fel! Vezesd a hajód haza, mert kisfiad születik. Sam! Nyisd ki a szemed. Ne ijedj meg az apró testtől!

Tom észhez tér a hajón, furcsa megérzése van, hogy azonnal vissza kell fordulnia, és haza kell mennie. Otthon boldogan várja felesége, karjain egy apró csecsemő. „Úgy éreztem Sam-nek nevezzem” – mondta.

Tom alig várta, hogy Sam felcseperedjen, és kivihesse a vízre. Sam sír, nem akar vele menni, fél a víztől, félt a vihartól, félt a tengertől. Tom viszont rengeteg szeretettel apránként eléri, hogy Sam egyre bátrabb legyen. Élvezi, hogy édesapa, hogy gondoskodhat valakiről. Megmutatja neki a delfineket, ahogy táncol a nap sugara a vízen, lépésről-lépésre bizalmat ébreszt Samben a tenger, az emberek, az élet iránt. Isten pedig mosolyog, gyermekei hogyan segítik egymást…

Üzenet:

Figyelem kísér benneteket. Mindig, minden a helyére kerül, csak nem mindig akkor, és úgy, ahogy akarjátok

One thought on “Figyelem kísér

  1. Zoltán

    Szépséges és felemelő mese. Az üzenet is szép, csak nem hangsúlyozza az ember önmagi teremtő erejét és végtelen felelősségét.

    Isten eleve korlátlan a Szeretet által, Ilyen történeteket fejben gyárt bármikor és minden lélek minden rezdülésének minden lehetséges kimenetele már meg is történt a Mindenható Szépséges Mindenségében. Ahogy ez a mese is kipattant egy isten-figyelte ember fejéből. Isten maga a figyelem és Isten maga azt Odaadás is, hiszen odaad neked is mindent: szabad akaratot (tekintetbe vétel) és hozzá teremtő helyzeteket. Tehát nem egy külső Isten játszik ebben a mesében. Nem kérdez a tengerészek lelkeitől sem semmit. Minek kérdezne. Lélekzetük által ők maguk álmodják magukat szembesítő és tanító erőterekbe folyton és nekik kell választaniuk egységbe emelő vagy kétségbe döntő utak között, ott a tengeren is. Halál közeli vagy halál utáni vibrációs mezőkbe kerülve is a lélek maga szembesül és maga választ de jóval tágabb horizontból tekintve vissza életének lezajlott eseményeire.

    Sam és Tom kerülhetnek megszólalásig hasonló helyzetekbe, ahogy vannak “tipikus” tanuló helyzetek. És egy-egy lezárult leckéjük után is, mint lélekcsalád, nyújthatnak egymás számára tükör-helyzeteket a tanulás céljából. Hiszen a teremtések és a megigazulások egymást kiegyenlítik és kiegyensúlyozzák folyton.

    Isten minden út együttesen, hiszen Isten maga az egyensúly is. De a választás az Istent régóta kereső emberé, nem egy külső erő fog az akaratunkhoz képest ide-oda dobálni minket. Mi magunk teremtünk. Az akaratot adta oda Teremtő meg a teret is mellé. Mindenre tudunk vele teremteni időleges tereket. A dolgok helyükre kerülnek, csak előbb meg kell tanulnunk, hogyan működik a harmónikus akarat és a diszharmónikus akarat és a választásainkkal milyen eösszkapcsolódó és kihívási helyzeteket tartogató idő-terekbe rakjuk magunkat.

    Az ember lelke bármilyen választással vagy közeledni, vagy távolodni fog áhított Egységétől Teremtőjével. Vagy könnyebb és energizálóbb helyzeteket teremt, vagy nehezítő és szűkítő helyzetekkel kerül szembe.

    A vonzás törvénye és a karmikus kiegyenlítés törvényei által összekapcsolódhat a két lélek élettörténete egy közös idő-térben is. Hiszen egymást is oda vissza bárki bármikor taníthatja, ha idő-köreiket összetalálkoztatják.

    Végül mindenki beleérez a leckébe: Együtt és közösen emelkedünk EGY-gyé. Az ember úgy gyermeke teremtőjének, hogy a Mindenható teljesen kiterjeszti saját képét és képességeit belénk, miközben soha nem is engedett el minket. Nem kívülről nézegetjük Őt, akinek épp megfigyelő kedve van. Őbenne voltunk és vagyunk, ahogy minden lehetséges és nem lehetséges dolog is Őbenne van a szeretet által.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé.

:bye:  :good:  :negative:  :scratch:  :wacko:  :yahoo:  B-)  :heart:  :rose:  :-)  :whistle:  :yes:  :cry:  :mail:  :-( 
:unsure:  ;-) 
 

Kategóriák

Blog bejegyzések archívuma

error: Content is protected !!