Róttam a belváros útjait, és azon gondolkodtam, hol is van legközelebb bank automata, mert holnap készpénzre lesz szükségem, amikor hirtelen megszólított egy “idegen” (nem odaillő) gondolat, és ezt kérdezte: “Gondolkodtál már azon, mit is jelent igazából a tükör?”

Mivel nem igazán fektettem energiát a válaszba, a gondolatok jöttek tovább. “Sokszor hallottad már, hogy egymásnak tükröt tartunk?” Na igen! Ezt sokszor hallottam, és őszintén szólva irritál ez a bölcsesség, vagy inkább azon része, hogy azt akarják velem elhitetni, hogy arra utal, hogy mindenre, amit másban felfedezek, rá kell bólintanom, hogy az nem más, mint valami bennem is meglévő dolog visszatükröződése. Nem is igazán ezzel  az értelmezéssel van gondom, mert legyen így, hanem azzal, ahogy sokan használják, arrogánsan, öntelten, hogy minősítsenek vele. Nem is voltam a továbbiakban kíváncsi a gondolatok folytatódására, megcéloztam a bank automatát, és felvettem a szükséges pénzösszeget, de amint elraktam a pénzt, a gondolatok folytatódtak.

“A tükör nem azt jelenti, hogy ugyanaz van a tükör két oldalán, a tükör azt jelenti, hogy reakcióid mutatják ki vagy.” Erre a gondolatmenetre már felkaptam a fejem! Vagyis, ha valakiről azt érzem, hogy manipulálni akar engem, az nem feltétlen azt üzeni, hogy én is manipulálni akarok másokat, pusztán rám vetül valami fény, és a tükör, ergó a reakcióim mutatják mi is van valójában a tükröm másik oldalán, azaz bennem, annak hatására, amit láttam, felismertem, megéltem stb. A tükröm azt mutatja mire, milyen gondolatokkal, érzésekkel, szavakkal reagálok, és nem azt, hogy a másik emberben mit láttam meg.

Nem a másik ember milyensége dönti el, hogy mi milyenek vagyunk, az legfeljebb hozzásegít valami élményhez önmagunkról az alapján, amilyennek látjuk, ahogy viszonyulunk hozzá.

Találkozhatok bárkivel, érhet bármilyen élmény, a tükör rész nem a kiváltó ember, szituáció, élmény. Mennyivel szimpatikusabb ez a megközelítés! Ez már egészen más belső kérdéseket tud elindítani, és így már valóban az egész világ tükör számunkra, de nem abban, hogy miben, mennyiben hasonlítunk, nem egymás viszonyában; hanem meghagyja egyéniségünket, sokszínűségünket, sokrétűségünket idősíkokra, szituációkra, tudatosságszintekre bontva, és csakis saját belsőnk kivetülései mutatkoznak meg a tükröződésében.