A “vissza a természetességhez” nem azt jelenti, hogy hozzatok létre primitív mezőgazdasági termesztést végző közösségeket, és vonuljatok ki a városokból, hátat fordítva minden technikai vívmánynak, hanem azt jelenti, hogy tanuljátok meg a természetből, Univerzumból érkező mezők hatásait Emberként megfelelően megélni, kezelni. Hogy ezt hol élitek meg (akár városokban is), az sorsotok, tanulási folyamataitok függvénye.”Az igazán nagy civilizációk sem a természetben folytatott „primitív”, természet közeli életforma, gazdálkodás által lettek spirituálisan fejlett társadalmak, hanem az elme energiájuk volt olyan magas szintű, mely képes volt semlegesíteni számtalan káros mező hatását, így gyorsabban tudtak fejlődni. A természetet nem elszenvedték, hanem kitanulták, energiaforrásként élték meg. Ismerték a bolygók, csillagállások, földön létező elemek stb. hatását. A gond sosem a technikai fejlettséggel volt, hanem az elme energia elcsúszásával elme-egó szint (felsőbbrendűség tudat) felé, és ennek következményeként tudatosságvesztés (képességek elveszítése) felé: a mi civilizációnkban mindkettő jelen van.

Az elme energiánk, energetikai felépítésünk fejlesztése helyett rohangálunk a mesterséges és “primitív” intelligencia túlzott állapotai között és elveszik a lényeg: maga a feladat felismerése.

Rezgések szempontjából nem az a fontos mit termelünk, mit használunk, hanem mit célzunk meg a termeléssel és hogyan használjuk a termékeket. Jelen hogyanjainkkal egy zűrzavaros, stresszes világban tengetjük napjainkat. Tény, hogy a természetben olyan mezők hatnak ránk, amik nyugtatnak, feltöltenek. Ettől azonban MI MAGUNK nem tanuljuk meg kezelni, feldolgozni az energiákat, csak annak az illúziójába lépünk bele időszakokra, hogy nyugodtabbak, kiegyensúlyozottabbak vagyunk, és nem keressük tovább a megoldást mindarra, ami Földünket és az Emberiséget fojtogatja. Használjuk, dolgoztatjuk a természetet és nem lakótársnak tekintjük, megértése pedig végképp távol áll tőlünk.

A természet csodálatos és tökéletes, de nem csupán a fákból, növényekből, vizekből stb. áll, melyek az Embert hivatottak megfelelő környezettel körbevenni. A Természet sokkal tágabb, magában foglalja az egész Univerzum mozgását, ami kihat minden nála kisebb közegre: így a Föld természetes világára, beleértve az Embert is. Ha ismernénk, hogy mi milyen mezőt hoz létre, és melyik mező mivel jár, sokat tudnánk segíteni a környezetünknek, mely életterünket próbálja fenntartani.

Azt gondoljuk, hogy minden csak a mi irányunkba hat, ez az Ember önzése. Az Univerzum középpontjának hisszük magunkat. Azok a fránya számítógépek, a szörnyű természeti katasztrófákat okozó földmozdulások, az Univerzumból érkező napkitörések, a napi nehézségek stb. minden minket „támad”. Belegondoltunk már, hogy mi hogyan hatunk másra: egymásra, a földre, az univerzumra?

Létformánk olyan, mint egy párbeszéd, és nem, mint egy monológ, amit elszenvedünk. Minden, ami történik velünk, körülöttünk, az ugyanannak a párbeszédnek része – mint szó a beszédnek – amit gondolkodásmódunkkal, érzelemvilágunkkal, életvitelünkkel folytatunk. „Vissza a természetességhez” azt üzeni, hogy kapcsolódjunk minden természetes részünkkel, vegyük észre és tartsuk tiszteletben kommunikációnk minden résztvevőjét és tanuljuk meg mikor, miben hol van természetes helyünk.

Csak így nem lesz meglepetés mindaz, ami vár ránk. Ahogy az étel sem okoz meglepetést, ha tisztában vagyunk azzal, milyen hozzávalókat használunk, miből mennyi teszünk bele. A Természet ezt ösztönösen hagyja folyni. Csak mi Emberek akarjuk átformálni, megformálni és ez visszahat ránk is.