„Nincs figyelmetlenség, csak mások a prioritások. Nincs érdektelenség, csak mások a prioritások. Mindenki rendben van, csak mások a prioritások”

Egyre több mindenre az a válasz: mások a prioritások. Mik is azok a prioritások? Rezgések. Irányvonalat mutató rezgések.

Életünk során fontos az étkezés – de előfordul, hogy hanyagolhatjuk. Eljön az a pillanat, amikor ölni is képes az ember ételért, mert az élete függ attól, eszik-e, ez szükség. Amikor nincs szükséghelyzet, akkor működnek a prioritások (törekvés arra, amit jobbnak, fontosabbnak tartunk) és válogathatunk mikor eszünk, mit eszünk. A prioritásaink, fontossági sorrendjeink, értékrendjeink, érdekeink egyfajta irányvonalat mutatnak rólunk. Mindenki rendben van, és azok fognak jól kijönni egymással, akiknek hasonlóak a prioritásaik, mert ugyanazt tartják fontosnak. Ha valakinek mások a prioritásai, arról azt gondoljuk, nincs rendben.Hogyan kerülhetnénk közelebb egymás elfogadásában? Talán ha meggyőződéseink nem abból állnának, hogy csak az jó, amiben mi hiszünk, hanem abban, hogy mindenki okkal hisz valamiben. Hogy az ok mások életében mennyire hiteles számunkra, az a mi életünkben nem tényező. Az viszont igen, hogy mennyi energiát szentelünk mások győzködésére, kritizálására, másokra való panaszkodásra, elégedetlenségünket kifejező hangadásra stb.

Lehetne az is egy prioritás az életünkben, hogy megpróbáljuk egymást megérteni és elengedjük akarásunk szorításából azt, aki, ami nem kompatibilis velünk, és több energiánk maradna arra, ami nekünk prioritás. A (világ)béke kis lépésekkel kezdődik és az első lépés nem a vágy, hanem a felismerés, mi is a béke, és mi eredményez békétlenséget, hogy azt elkezdhessük kiiktatni a prioritásaink közül, elkerülhessük vagy átalakíthassuk.  Bár több munkát igényel, de eredményesebb kitakarítani a lakást, mint ülni a koszban, panaszkodni rá és arra vágyni, bárcsak nagyobb tisztaság lenne. Saját életünkben csak mi „takaríthatunk” ki és a mi életünk része az egész világnak.