“Mindannyiótoknak van spirituális mestere, több is”

Mindenkinek garantált a spirituális fejlődése, mert úgy érkezünk a Földre, hogy előre kijelöljük magunknak azokat, akik olyan tanításokat adnak nekünk, melyekkel spirituálisan tudunk fejlődni. Pont akkor, amikor kell, pont annyiszor, amennyiszer kell. Semmiről sem tudunk lekésni, lemaradni és fizetnünk sem, mozdulnunk sem kell érte, hiszen helybe jönnek, és ingyen dolgoznak értünk: Ők a rokonaink, barátaink, ellenségeink, munkatársaink, embertársaink. Ők a spirituális mestereink.Jelen korunkban egészen más a tudatosságszint, mint régebbi korokban, mégis akkori tanításokkal próbálkoznak sokan. Kutatjátok a régi tudást annak reményében, hogy az megoldást hoz arra, ami elveszett, de az elveszett tudás része a jelenkori spiritualitásnak, a tanítás pedig mindig az adott kornak, a MOST-nak szól. Korunk tanítása nem képességekről, ismeretanyagról, tudásról szól, hanem a MOST, a tudatosság felfedezéséről, mert csakis ott jelenik meg az aktuális tanítás: a továbblépés lehetősége.

A spirituális tanulásnak két szakasza van:

• definiálatlan (nem tudatos) tapasztalatgyűjtés
• és tudatos spirituális fejlődés.

Akik még definiálatlan tapasztalatgyűjtés fázisában vannak, nem szembesülnek mindennapi mestereikkel, nem definiálódik, nincs felismerés szintjén a számtalan tanítási folyamat, ami a hétköznapi életben jön. Ezeket nem hálával élik meg, hanem elszenvedik, és egy idő után megérik bennük a vágy, hogy kiderüljön mi is történik. Akik elérnek ebbe a fázisban, definiálnak maguknak egy spirituális mestert. Ők a spirituális vezetők, előadók, akik csoportokba gyűjtik az útkeresőket, és irányt hivatottak mutatni a tudatos spiritualitás fejlődés szakaszához. Többnyire definíciókat adnak a tanulási folyamatokra, figyelmükkel árasztják el az útkeresőt (mintha végig hozzám beszélt volna érzet). Megvan a képességük, hogy magukkal ragadják sokak figyelmét, nem mert többek, nem mert jobbak Isten szemében, hanem mert ez a feladatuk.

A fejlődés maga azonban nem főző kurzus, ahol recepteket magolhatunk be és mutogathatjuk, ki mennyi receptet tud már fejből. A fejlődés maga az étel elfogyasztása, az élet ízlelgetése, a tudatosság pedig annak felismerése, hogy kétszer nem főzzük meg ugyanazt, nincs általános recept semmire. Minden egyedi, személyes tapasztalat, hiszen még ha ugyanabból a paradicsomlevesből is eszünk, hogyan állapíthatom meg neked milyen érzetet ad az íze. Eképp a „Tudom, mit érzel.” „Tudom, min mész keresztül.” csak annyit jelent, hogy „Eszembe juttattad mit éreztem én, min mentem keresztül én”.

Az érzetek, a spirituális tapasztalás végtelen változási folyamat. A spirituális fejlődés egy idő után elér a tapasztalatok tudatos felismeréséhez, és ez nem átadható, nem megtanítható.

A tanítók, vezetők feladata rámutatni, hogy a valós spiritualitás maga az élet, és mindenkiben van hozzá egy Belső Mester, vezető, aki segít értelmezni a külső mesterek által hozott tanításokat.  A tanfolyamok, előadások eszközöket hivatottak adni ennek felismeréséhez, de sokszor elveszik az alázat, a szolgálat, az elfogadás valós értelmezése, ami nélkül nincs spirituális ugrás, így megállít egy adott szinten, függőségeket, félelmeket kialakítva.

Jelen korunkban a spirituális fejlődés a MOST megélését célozza meg, így vezet el egy dimenzió kapuhoz, ami csak a MOST-ban létezik, és az új tanítás csak ezen a kapun keresztül vehető át személyesen, minden külső vezető nélkül.

A MOST kapuján jön át a tanítás. Az összes többi földi idősík csak beszélgetés a tanításról.