A Spirál mai üzenete: Rossz érzés bármi rosszat gondolni önmagunkról? Csak ha minősítve tesszük. A rossz érzés a minősítés mellékterméke. A felismerés megszabadító és felemelő!

A kommunikációs tréning mai témája a halál volt. Félelmetes az általános hozzáállás. Úgy szeretnénk spirituális „tudásra” szert tenni, hogy rettegjük az elmúlást, elengedést, változást, pedig minden valamikori általunk csodált tanítás egyik alap beavató szertartása a halálhoz, elmúláshoz, elengedéshez kapcsolódik: legyen az több napos koporsóba zárás; személyiség, szokások megváltoztatása; kolostorba vonulás a családot hátrahagyva stb. A mai életstílus  nem teheti mindezt ilyen drasztikus formában, másként kell meghozza ugyanezt az energetikai változást számunkra, ha újra beavatottakat – tudatos embereket akar.

A 2015-16-17-es években a Plútó, Szaturnusz és társai fejtenek ki ránk egyfajta beavatással járó hatást. A beavatások kényszerítenek bennünket arra, hogy megéljük mindazt, ami az elengedéssel, átalakulásokkal, változásokkal, veszteségekkel jár. Ezekre a beavatásokra nem elménkkel jelentkeztünk, hanem valami Felsőbb Szintű részünkkel. Az Élet jelenlegi szakasza már önmaga felér egy spirituális iskolával, még ha ellenezzük is azokat – elég megfigyelni mi is történik. De nehezen megy, mert nehezen tudunk különbséget tenni a felismerések, és a minősítések között.

Manapság egyre több minden terelget minket belső gondolatok felé, az egész Univerzum azt szeretné, ha meglátnánk, milyenek vagyunk, hogyan élünk, hogyan gondolkodunk, de legtöbbször nem a változás igényét váltja ki belőlünk, amit látunk. Megtorpanunk a minősítéseknél, amikbe beleneveltek minket, és felemelkedés (kiemelkedés), változás helyett leránt minket az önsajnálat, a ragaszkodás, a megfelelni vágyás, az akarás, a dac, a tehetetlenség; a komplexusaink szélsőségekbe, harcokba sodorhatnak minket, pedig mind a középutat, a békét keressük. Segítenünk kell az Univerzumnak a hozzáállásunkkal, vagy még drasztikusabb formáknak lehetünk kitéve.

Hogyan segíthetünk? Együttműködéssel: önmegismeréssel, önmagunk valós felfedezésével. Ha el kezdjük megfigyelni mivel állunk ellen a felénk irányuló folyamatoknak. Ha felismerjük, egyáltalán milyen folyamatok irányulnak felénk, és mi okozza a nehézséget számunkra ezekben a folyamatokban. Ami nehézségnek bizonyul, ott akar valamit mutatni az Élet. Az Élet nem minősít, csak megmutat, így mi se tegyük azt se önmagunk, se más felé. Változtatni csak azon tudunk, amit meglátunk. Csak azt látjuk meg, amire hajlandóak vagyunk ránézni. Ha valamire ránézünk, a meglétét vegyük észre, és ne az kössön le, milyen érzést vált ki belőlünk, vagy másokból, ha ők is meglátják. A segítségét próbáljuk megérezni a rávilágító folyamatoknak, és ne támadásnak éljük meg. Ha támadásnak tűnik, pusztán nem nézünk rá elég őszintén. A Beavatás nem más, mint tudatunk beavatása (bevezetése) a dolgok miértjeibe, az Univerzum Igazságaiba, aminek ismerete könnyebbé teszi megéléseinket, életünket.