” Augusztus 18. lesz a Vízöntő telihold napja, ami röviden és tömören egyfajta különlegesen megélendő szabadságról, az egyediségünkról és a megszokott utaktól való eltérésről szól”. – írja a “Pozitív kisurgárzás” oldala. A “Csillagtitkok” oldal pedig arra hívja fel figyelmünket, hogy ezen a héten mennyire fontos bolygóállások vannak.

És itt jövünk MI.

Várjuk, hogy akkor most valami különleges fog velünk történni, és mostantól minden másként lesz. De nem attól lesz bármi másként, mert írnak róla, mert előrevetítik, mert megígérik. Attól valósul meg, hogy mi magunk teszünk érte, (vagy nem teszünk ellene), ha élünk mindazzal, ami a lehetőséget (amiről írnak) megvalósíthatja számunkra.

A belső folyamatok többnyire nem kényelmes folyamatok. Tovább nehezítik mindezt, hogy nem csak fel kell fedeznünk miről szólnak ezek a folyamatok, mit kell meglépnünk, de még meg is kell lépnünk. Nekünk magunknak!

A mai telihold egy újabb dimenzió KAPU, és senki sem fog automatikusan átlépni rajta, csak mert az éjszaka elmúlik. Minden KAPU egy lehetőség, amihez bátorság, eltökéltség, és felismerések szükségesek.

Felismerések nélkül hiába vagyunk bátrak, nem értjük merre induljunk, és csak frusztrál az eltökéltségünk. A  Mars évében ez még inkább feszültségekbe tud torkollni. Ahhoz, hogy megértsük, mikor milyen döntés tud felemelni, és nem csak átmenetileg elégedettséggel eltölteni, meg kell tanulnunk odafigyelni nem csak a külső, de a belső történésekre egyaránt. A lehetőségek ott lebegnek mindenki körül, csak sokszor nem tetszenek, nem akarjuk őket, és úgy teszünk, mintha nem látnánk. Pont ez a hozzáállás okozza, hogy elszalasztjuk a segítséget (KAPU), és még nagyobb súlyként fogjuk utána megélni a tovább cipelendő terheket, pedig semmi sem változik, csak annyi, hogy kihagytunk egy lépcsőfokot, és nagyobbat kell ugrani, egyre nagyobb súlyokkal.

Az idei év rengeteg lehetőséget hordoz magában, és érezhető a kihagyott lehetőségek súlya, vagy a felvállalt változásaink könnyedsége. Csak az a segítség tud működni, aminek ajtót nyitunk. A dimenzió kapuk önmagukban még nem oldanak meg semmit számunkra, ahogy egy templom épülete is csak egy épület, és a hívő hite teszi különlegessé.  A dimenzió kapuk kommunikációs csatornák, és oda-vissza engednek betekintést. Aki rácsatlakozik, egyfelől erőteljesebben megérintheti az Univerzum egységelmélete és békéje (ami felemelő már önmagában), másfelől felmérhetővé válik az illető tudatosságszintje, a változásra való hajlandóságának foka, mélysége (= az Univerzum számára benne rejlő lehetőségek) és ennek függvényében érkezhet segítség számára a jövőt illetően. A dimenzió kapu akkor kezd el működni, ha megindul egyfajta együttműködés (kapcsolódás), aminek alapja legbensőbb szándékainkban rejlik, és nem ígéreteinkben, vágyainkban, ambícióinkban.

Nagyfokú önismeret szükséges ahhoz, hogy ne érjen minket csalódás abban, amit várunk és kapunk. Ugyanis megszoktuk, milyen képet kell adnunk magunkról a társadalmunk felé, és nem értjük miért nem ugyanezt a képet látja rólunk az Univerzum. Az Univerzum rezgéseit nem hasznáhatjuk arra, amihez földi létünk során szoktattak minket. Az Univerzum segítsége arról szól, hogyan olvadhatunk bele a nagyobb Egységbe, önmagunk, és egymás elfogadásával, földi létünk békésebb megélésével, és nem egyéni érdekeink kidomborításával. A mai Telihold, ha belső csenddel figyeljük és nem csak kívánságainkkal, kérdéseinkkel borítjuk be az eget, sok olyan gondolatot hozhat, mely egy nyugodtabb, békésebb jövőt eredményezhet, és ha a KAPU másik oldala megtalálja bennünk az igaz szándékot az ebben történő együttműködéshez, akkor valós segíség is fog érkezni!