“Hétköznap van, utazni kell hozzá, holnap dolgozni kell… ” és sorolhatnánk, mi minden kifogást találhatunk, amikor valaki őrült gondolattal áll elő: teliholdkor menjünk megint éjjel túrázni! Mégis összejöttünk egy napi szervezésssel 13-an, 5 különböző városból, 8-74-éves korig, és megint fejünkre tettük a fejlámpát, lábunkra húztuk a bakancsot, és amint lement a nap, bevetettük magunkat a Holdvilág-árokba.

Nem csak a hold, és a felhők játéka volt elbűvölő. Felemelő érzés, amikor az ember legyőzi a komfortérzetet  (ami sokszor korlátokat húz körénk), a sötéttől, erdőtől, magasságtól való félelmet, és együtt, egymásban bízva elindulunk felfedezni önmagunkat. A tücskök zenéje, és a patak vizében csillogó telihold fénye kísérte a nevetéstől hangos kis csapat fejlámpásai által adott apró fényeket. Érdekes megfigyelni, hogy befelé menet mindig hangosabb mindenki, a természet csendje fokozatosan költözik át az Emberbe.

Első állomásunk az Y barlang volt. Lekapcsoltunk minden fényt, és a teljes sötétben üldögéltünk. Annyira sötét volt, hogy a bejáratból sem szűrődött be semmi fény, így teljesen mindegy volt, hogy nyitva, vagy csukva van a szemünk, az orrunk hegyéig sem láttunk el. Amikor az ember érzékszerveiből bármelyiket, vagy esetleg egyszerre többet is kikapcsolunk (látás, hallás, tapintás stb.), akkor tud igazán megmutatkozni az elme kényelmetlenkedése. Azonnal gondolatok, belső képek érkeznek, nehezen maradunk nyugton, ilyenkor lehet igazán szembenézni önmagunkkal, mert nincs olyan külső impulzus, ami elvonhatná önmagunkról a figyelmet.

Érdekes, hogy a belső tisztulás mindenkire vidámsággal, nagyobb fizikai állóképességel hat. Hirtelen kevésbé számít, ha sárban kell menetelni, vagy ha bogarak lepik el a fejlámpát. Valahogy visszaköltözik a tolerancia, egymás és a körülmények iránt. Fájós térdűek is ugyanúgy megmászták a lépcsőket, holott a városban lehet kikerülték volna, és másnap nem panaszkodtak fájdalmakra. Aki a tisztaságra egyébként nagyobb hangsúlyt fektet, most szemrebbenés nélkül leült a maszatos kőre is. Aki egyébként egészségügyi problémák miatt egy csomó mindentől megvonja magát, most valahogy elfelejtette a megszokott korlátokat: mindenki szabadabb lett önmagához képest. Ahogy halad az ember befelé a természetbe, úgy áll helyre benne az egyensúly.

Olyan személyes élményeket ad egy ilyen túra, amiket nem lehet írásban átadni. De átadható maga az ötlet: aki megteheti, próbálja ki!

ui. Mindenképpen legyen a csoporttal olyan vezető, akinek a sötétben is kiváló helyi ismerete van. Mindenkin megfelelő lábbeli legyen, és mindenkin legyen fejlámpa, ami segít a tájékozódásban, egymás figyelemmel kísérésében, és  mellette szabadon van mindkét kéz, ha mászni, kapaszkodni kell.