Tegnap azt montdad nekem a telefonban, hogy ennek az egy hétnek az impulzusa így hirtelen túl sok neked, csakhogy olyan nincs, hogy túl sok, ennyit írtál meg magadnak. A Teremtő nagyon jól tudja, miből, mennyit adagoljon nekünk. Ha túl soknak, túl nehéznek találjuk, az csak annyit jelent, hogy a működésünkben elakadások vannak, ami miatt soknak érezzük, de a “sok” megtiszteltetés a Teremtő részéről irányunkban, hogy lát bennünk fantáziát és reményt az önMAGunkhoz való felzárkózáshoz.

Ha eltömődik a kövek között a forrás vizét átengedő járat, a tömítésnek a visszatartott víz súlya egyre nehezebb. Nem a víz túl sok, hanem a gát túl erős, ami szabályozni próbálja mindazt, ami spontán haladna tovább. Kell az a gát?

Rajtad múlik mit teszel: hagyod, hogy a víz utat törjön magának, és felfedezed merre halad tovább, milyen gondolatokat, érzéseket, felismeréseket hoz neked a maga sebességével és sodrásával, vagy azzal töltöd időd, hogyan regulázhatnád meg, hogyan szabályozhatnád, irányíthatnád sebességét, irányát, erejét újra, és ezzel pont azt veszítenéd el, amiért az egész folyamat elindult. Akár vissza is fordulhatsz!

Élvezd ami megadatik, legyen az gondolat, érzés, esemény, és ne az kössön le helyén való-e, itt van-e az ideje, helyes-e vagy helytelen. Mit látsz meg egy szivárványban, ha feltűnik, hogy keresztülszeli az égboltot? Elég sok színből áll-e? Elég csapadék esett-e, hogy sokáig láthasd? Vajon látják-e szeretteid is? Esetleg elgondolkodsz azon, hogyan tudnád mesterségesen is létrehozni? Vagy egyszerűen csak gyönyörködsz benne, amikor, ameddig lehet? – Ilyen az Élet! Nem erőltetheted tovább, mint ameddig életképes, nem lassíthatod, nem gyorsíthatod: csak lépést tarthatsz vele!