Egyik héten még a 35000 (!) évesnek tartott Boszniai piramis tetején lévő várrom faláról lóbáltam a lábam, hálát adva az égnek, hogy a szakadó eső, és hideg elkerülte Visokot azokra a napokra, mikor ott jártunk, a következő héten pedig Málta gyönyörű szigetén pihegtem a nagy melegben, miközben 5000 évesnek tartott megalitikus templomok romjai után kutattam. Bugibba, Ggantija, Mnajdra, Hagar Qim és Tarxien hősiesen őrzik régi korok letűnt korszakait.

Érdekes volt Máltát a Szt. János lovagrend lovagjaként (elnézést, dámájaként, hiszen a hölgyeket nem lovagoknak nevezik) felkeresni, mivel a rend egyik ága onnan ered, de ennek nyomát sem találtam. Sokkal szembetűnőbb volt a rengeteg háború, harc, öldöklés, kínzás energetikai nyoma, mint az ökomenikus szeretetszolgálat, ami persze nem jelenti, hogy nincs jelen.

Természetesen, ha Máltáról van szó, mindenkinek a festői szépségű Azúr Ablak, vagy Kék Barlang jut eszébe, és valóban lenyűgözőek! De engem jobban megfogott, hogy olyan kósza hírekről is lehet olvasni az interneten, hogy egyesek szerint Máltához közel a vízalatti világ nem csak halakat rejt, hanem egykori civilizáció nyomait. Egy cikkben még olyasmit is olvastam, hogy vannak akik sejtetni próbálják, hogy az egyik lehetséges Atlantisz tipp Málta környékén van. Beszéltem kint élő búvárokkal, egyikőjük sem tudott semmilyen vízalatti romról, pedig ha elég messzire, és mélyre úsznának, ki tudja ott mire bukkannának

Volt lehetőségem hosszasan üldögélni a tengerparton, és meditálgatni, és hihetetlen élmény a víz, mint elem, mely információ hordozó. Mégis az igazán nagy örömöt az jelentette, mikor a többezer éves templomromok között spirál mintákra bukkantam. A Spirál ugyanis egészen közel áll hozzám.

Mnajdra romjainál meglepődtem, mert alacsony termetű fekete emberkék jelentek meg belső képekben. Ausztráliában láttam ilyen emberkéket az Uluru hegységnél, akik életvitelükkel próbálták fenntartani a szent helyek rezgésszintjét. Bár a templomromokat Stonehenge-el hozzák kapcsolatba (4500 évesnek tartják), és valóban a magas kőoszlopok, az oszlopok elhelyezése kör alakban elme szinten összekapcsolhatják Stonehenge-el, koránt sem jelent meg bennem azonos érzet, ami Angliában szinte szétszedi az idő- és térérzetet. Talán még túl friss a mostani élmény, és kell idő, és újabb élmény a puzzle darabkák összerakosgatásához; hogyan, és miért kerültem ezekbe a templomokba.

Ahogy a Boszniai út után is történt. A kőgömb (3.2 kg révén kőgolyónak már nem nevezhetem), amit onnan hoztam, elvezetett az orgon piramisokhoz, bár azt hiszem szakszerűbben piramis alakú orgonitnak kellene nevezzem őket. Dr. Wilcheim Reich nevét kell itt megemlíteni, de engem nem ő fogott meg, hanem a Tesla tekercsek, amiket ezekben az orgonitokban elhelyeznek. Osmanagich professzor Colomboban tartott előadást a Bosznia piramisokról, amikor felkaptam a fejem, ahogy összekapcsolja a Nap piramisban végbemenő energetikai folyamatokat Nikola Tesla kísérleteivel. Szembrebbenés nélkül állítja, de legalábbis utal rá, hogy ha a Nap piramis újra működne, ingyen energiát lenne képes előállítani ugyanúgy, mint azt Nicola Tesla tette, az üzletemberek erőteljes nemtetszése ellenére.

Az előadás részlete megtalálható a youtubon a fordításommal: https://www.youtube.com/watch?v=wKC-eob7HGw

A Nap piramis azonban jelenleg egészen minimális százalékban működik, hiszen hiányzik a záróköve, megbomlott az alatta lévő alagútrendszer, ami nagy mértékben része volt a működésének, nem is értem miért tüntetik el belőle a vizet, ami szerintem fontos elem az energetikai rendszerben, bár igaz, hogy vízben gázolva nem lehetne beengedni a túristákat leskelődni, és jelen hitetlen fázisunkban szükségesek a tárgyi bizonyítékok. Apropó alagút, a legfrissebb kutatások újabb szinteket fedeztek fel az alagútrendszerben, de ezek nem látogathatóak, mert víz alatt vannak   

Visszakanyarodva Máltához, engem a Tarxien romok valahogy az európai Bogumil-Kathar vonalra emlékeztettek, mint energia. Az ő hitrendszerük ugyanilyen ábrázolásokat hagyott hátra, még akkor is, ha az épületek kormeghatározása szerint nem egyidőben éltek. Amikor a tengerparton üldögéltem, folyton ugyanaz a gondolat ugrott be, hogy el sem tudom képzelni, miként tud átrendeződni a föld felszíne, hogyan gyűrődik be egykori város a tenger alá, vagy emelkedik ki a tenger alja, és lesz belőle hegycsúcs (lsd.Tibet, sós vizű hegyi tó). Egy-egy ilyen átrendeződés után az emberiség felhasználja azt, amit talál utána. Utánozza, próbálja utánozni, kiegészíti. Igyekszik hitrendszerében megtartani azt, ami visszafordíthatatlanul csúszik ki a kezéből, és mára csak legendák, mondák, mesébe illő elképzelések hozzák szóba az egykori tudás hihetetlen tisztaságát, és erejét.

Érdekes ilyen régi helyeket felkeresni. Akinek ideje engedi, fedezze fel maga ezeket a templomokat! Előtte érdemes utána olvasgatni merre, hol találhatóak. Nagyon viccesnek találtam, hogy míg az egyiknek nagy feneket kerítettek, hogy látogathatóvá tegyék, a Bugibbai megalitikus romok meg ott állnak szabadon, ingyen látogathatóan a Dolmen hotel kertjében. Nem is akartam elhinni, hogy eredetiek az oszlopok  A szálloda lakói is igencsak furán néztek, hogy mi a romok iránt érdeklődünk, és nem az uszodának, vagy a Casinonak vesszük az irányt. Ízlések és pofonok ennyire különböznek :) Málta pedig próbál mindenkinek a kedvére tenni!