A Boszniai piramisokról már jó sokszor beszéltem, írtam. Talán ami elmondható, azt már mind felraktuk a http://shambuli.gportal.hu/ honlapra. Minden más csupán személyes sztorizás lehet, amiből mostanra akár több honlapnyit is lehetne írni.

Pár éven át szinte havonta fordultam meg a Boszniai piramisoknál, és olyan nagy hatással voltak rám, hogy az egész életem kiforgatták alólam – utólag azt mondom szerencsére, akkor a megélése iszonyatosan megviselt. Nem volt egyszerű lehántani magamról mindazt az élősködést, amibe a hátamon cipelve majdnem belerokkantam, mert tévesen azt gondoltam, hogy részem. Az i betűre a pontot a balesetem tette, amikor lezúgtam a Földanya templomnak nevezett igencsak meredek hegyoldalról, és kórházban végeztem. Annál egyértelműbb megálljt nem igen lehetett kitalálni számomra. Meg is álltam két évre, és csak most tértem vissza Boszniába, miután sikerült felkeresnem a Stonehenge-t, amin keresztül dimenzió kapukkal kezdtem el kicsit foglalkozni, és miután egyre jobban belemélyültem a kristálykoponyák energiáiba.

A Boszniai utak hatására értettem meg, hogy ha valaki az energiák magasabb rezgésű mezejébe szeretne belelógni, ahhoz le kell tisztogatni magáról mindazt, amitől spontán nem ér be oda, ez pedig erőteljes változásokat kíván. Ugyanazon a helyen megfordulhat valaki egyszerű turistaként is, mintha ott sem járt volna, akár újra és újra; és megfordulhat úgy is, hogy részévé válik annak, ami ott van, és ettől egészen más emberként tér haza. Puszta hegyek ilyen nagy változást nem okoznak, és én több ember változásának is szemtanúja voltam.

2011-ben jártam először Visokoban, azóta mondogatom, hogy van ott „valami”, amit bebizonyítottak műszerekkel is, de nevén nem igazán nevezzük, mert nem tudjuk mi az, és túl vadul hangzik minden találgatás. Megelégszünk azzal, hogy piramisokat takarnak az erdők, földek, bár még ezt sem fogadja el mindenki. Ha van is ott valami, megpróbáljuk mostani tudásunk határvonalain belül helyezni. De mik is azok a piramisok? Talán még ezt sem tudjuk igazán hova helyezni magunkban. Azzal pedig már végképp nem tudunk mit kezdeni, miért kerülnek elő a föld alól több tonnás kőgolyók, egészen nagy mennyiségű vastartalommal.

Én azt gondolom, hogy Visoko egy egykori igen régi civilizáció egészen halovány nyomait őrzi, és még ezek a halovány nyomok is hatalmas erővel képesek a mai ember fizikai testére, tudatára hatni. Egy olyan egykori város nyomai vannak ott, ami egy egész energetikai rendszerre épült, és kapu volt egy másik dimenzióhoz, vagy létformához, bolygóhoz – el lehet azzal játszani, minek nevezzük. Nem zavar, ha túlzottan vadnak tűnik, amit lefestek, bennem az a komplexum, amit Osmanagich professzor Földanya templomnak hív, aminek többször nekifutottam, hogy feljussak a tetejére (végül sikerült, bár nem adta magát könnyen) valaha leszálló pálya volt. Maga a leszállásra alkalmas része már nem létezik, a piramis fölé emelkedett, és nem is a leszálló pálya az, ami megmozgatja az ember fantáziáját, hanem az, hogy mi szállhatott le oda, ha esetleg így volt?

Maga Osmanagich professzor meséli előadásain, hogy miután rábukkant a piramisra, felkeresett elismert amerikai médiumokat. Akkoriban még nem voltak mérési eredmények, amik igazolhatták volna az ottani erős energiákat. Az egyik médium azt mondta, hogy olyan helyre lelt, ami valaha csillagközi kapcsolatokat ápolt. Mikor baleset ért, és lezuhantam, igen fura belső képek jelentek meg előttem, amik csakis akkor kapnak értelmet, ha ennek a médiumnak legalább egy pici hitelt adok. Több létesítmény belső képe is megjelent, mint energetikai tisztító berendezések, és olyan folyamat illúziója rajzolódott ki előttem, mint amikor betelepítés folyik; vagy egy alacsonyabb és magasabb létforma párhuzamos síkon történik, és a kettő kapcsolódásához szükség van bizonyos létesítményekre, amik szükségessége megszűnt, amikor az alacsonyabb létformára redukálódott minden. Bezárult a kapu, eltűnt a tudás, megszűntek képességek, tudatosságszintek,  és a hitetlenség és tudatanság épített “betonfalakat az egykori kristályhákókra”. Egy ideje azonban  ébredezik minden!

Teljesen mindegy, mit hiszünk Boszniáról. Teljesen mindegy, mit várunk tőle. Teljesen mindegy, milyen iramban folynak a kibontó munkálatok, amikkel bizonyítani próbálják a piramisok létét. Egészen más síkokon történik a “visszaépülés”. Ha bárkit érdekel mi van ott, kapcsolódjon vele gondolatban, vagy keresse fel személyesen, és üldögéljen a Nap piramis tetején! Ennél többre nincs szükség, mert az egészen nagy dolgok egészen egyszerűek. Hadd idézzem Nikola Teslat:

“Ha fel akarod fedezni az Univerzum titkait, akkor gondolkodj energiákban, frekvenciákban, vibrációkban!”