Amikor bármerre fordulok csak akadályokat, falakat látok, az jelzi, hogy végre készül számomra valami új, valami más. Az én dolgom nem egyre jobban elkeseredve döngetni a falakat, hátha sikerül áttörni, hogy mégiscsak az legyen, amit az elmém ismer, és sikernek tart, hanem az, hogy befogadó legyek, felkészüljek arra, ami vár rám, és figyeljem, mit kell lebontanom magamból ahhoz, hogy a falak védelme megszűnjön, és magamtól is jó irányba induljak el.
A falak, akadályok rólam szólnak: saját gondolkodásmódomról, saját meggyőződéseimről, saját viszonyrendszeremről. Az akadályok azt jelentik, valamit nem jól élek meg belülről és a cél, amit kitűztem (többnyire lelki síkon) ilyen hozzáállással nem érhető el. A Sorstól érkező “nem” valójában hívó szó, segítő kéz. Nem azt jelenti, hogy nem vagy elég jó, nem érdemled meg, hanem azt, hogy amerre tartasz önmagadon belül, az nem sorsodnak megfelelő. A Sorstól érkező “nem” hívogat valami más felé, valami más hozzáállás felé, valami más megélés felé, valami másfajta gondolkodásmód felé.
A zárt falak a legegyértelműbb jelei, merre nem mehetünk tovább úgy, ahogy eddig tettük. Védő rendszerünk (önmagunkkal szembeni védőrendszer) egyik legbiztosabb jelei, mégis mennyiszer éljük meg kudarcnak. Több hitre van szükségünk ahhoz, hogy nem feltétlenül a céljainkkal van a gond, hanem a módszereinkkel. A kitartás nem attól lesz hatékony, hogy ugyanazt, ugyanúgy többször is megpróbáljuk, az csupán ismétlés. A kitartás hatékony formája a változásra való hajlam. A hozzáállásunkon bármikor változtathatunk sikeresen, és ennek sikere meghozhatja a sikert más síkokon is.
Ez nekem is szól, valami nem működik, de működtetném, mert így szoktam meg, mert valamikor segítette a túlélésem, s most is azt hiszem így jó. Testi tünetek és rossz hangulat mutatják, hogy nem jó! Merre tovább? Milyen módon tovább?
Semmiképp sem úgy, hogy bántom magam! És semmiképp sem úgy, ahogy oly gyakran, a jövőbe menekülök, el képzelt szebb világba…
Vajon képes vagyok megszeretni magam?
Vajon képes vagyok a mostban lenni, az utat élni?
Szia
Raktam neked pár Symbolon lapot, hátha mozdít valamit:
Symbolon Annának:
Az álmodozás valóban nem visz előre most. Az “ideális” képe addig nem tud segíteni, amíg a benned lévő viszonyítgatás, megfelelni vágyás erősen dolgozik, és minden saját elképzelést, “ideálist” megkérdőjelezel, amint valaki megszólja, másként látja. Így csak újra és újra összeomlasz, hogy még álmodni sem tudsz megfelelőt. Az “ideális” mindig relatív. Amíg nincs mögötte belső erő, addig nehéz megvalósítani, bármit is képzelsz el a jövőt illetően. Belső erőt pedig csakis a jelenben tudunk szerezni magunknak.
A Symbolon tanácsa: Figyelj oda kinek adsz a szavára, és kinek nem. Ha van is még benned erős megfelelni vágyás, legalább kezdd el szűkíteni a kört, kikkel szemben van, hogy egy kis szabadsághoz juthass.
Ha lesz egy kis belső szabadságod másokkal szemben, utána lehet önmagaddal szemben is nekigyürkőzni.