Nehéz úgy belső erőre szert tenni, ha minden erőnk arra megy el, hogy külső erőkkel szemben vívunk harcot, még akkor is, ha saját belső gyengeségeinkkel vonzzuk be ezeket a külső erőket. Míg külső erőnek élünk meg másokat, vagy akár félelmeket, addig kívül keressük a harcmezőt, kifelé pakoljuk az erőnket.

Anna elolvasta a pár sort, amit írtam neki az előző bejegyzés végén, és nem értette, mit szeretnék vele mondani. Annyira szeretne már valami “sikert” felmutatni, hogy nem veszi észre, hogy ereje erőlködésben merül ki, és minden töltény, amit útnak indít a védekezés reményében, csak önmagán ejt sebet, újra és újra, amíg magának a működés formának nem mond nemet. Nincs új minta. Nincs kivel új mintát megtanulni régi keretek között.

A sok erőlködéstől egy idő után megkeményedünk, és nem marad önmagunkra semmi gyengédségünk, amivel megbocsáthatnánk, megértőek lehetnénk önmagunkkal szemben, és csak bántjuk magunkat, hogy nem tudunk megfelelni, vagy változtatni. Ezért írtam, hogy csökkenteni kellene a megfelelési kényszer területét. Először kívülről, majd a felszabadult energiákkal belülről.

Nehéz olyan emberekkel szemben szabadságharcot vívni, akik “alattvalóiknak” könyvelnek el minket (pl. karmikus adósságok rendezése miatt), mert miért is akarnának másként gondolni ránk, ha eddig jó volt így nekik. Ha ki is fut a karmikus szolgálat ideje, és mi változást szeretnénk, nem szempont náluk. Ezért egyszerűbb új emberekkel szabad emberként megismerni önmagunkat, velük gyakorolni az új mintát, hogy egyenjogúak, szabadok vagyunk, és amikor megerősödik bennünk az új program, hogy képesek vagyunk rá, akkor már csak megvédeni kell azokkal szemben, akikkel korábban semmi mintánk nem volt a szabadságról, mert akkori szerepeink azt kívánták meg. Csakhogy kinőttük őket! Meg kell tanulni ezt elfogadtatni másokkal, ehhez viszont belső erőre van szükség.

Különböző fázisai vannak a szabadságunk elveszítésének. Van akinek elegendő a másik oldalára fordulnia, és máris éli tovább vígan az életét, és van, aki akármerre fordul, képtelen jól érezni magát a saját bőrében, mert lejárt egy korszak, és teljesen új életformára van szüksége. Ez utóbbinál hiába próbálunk ugyanabba a földbe új magukat vetni, a magok nem tudnak kikelni,  mert a régi szomszédaink ugyanúgy behajtanak a földünkre autóval, és tönkremennek a kis hajtások. Miért teszik? Mert megszokták tőlünk, hogy beengedjük őket, és a harcokban merül ki az erőnk, hogy elmagyarázzuk, ez mostantól nincs így.

Új földterületre van szüksége az új magoknak, és ha megerősödtek, utána lehet átültetni őket a régi földbe, ha mégis ott akarunk maradni. Ha elég erősek, egészségesek, akkor az autó is áthajthat a földterületen, mert frissességük, erejük rugalmasságukban rejlik, nem feszülnek erő kontra erővel a másiknak, elhajolnak előle.