Nagyon sok ember vágyik arra, hogy belső látása (3.szemmel való érzékelése) felerősödjön, más-más okból. Van, aki kíváncsiságból szeretné, van, aki szeretne kitűnni általa, van, aki kompenzálni szeretne vele valamit, és vannak, akik így szeretnének gyógyítani, vagy egyszerűen felismerték, hogy erősebb intuícióval könnyebben lehet venni az élet buktatóit.

Befelé fordulásom folyamata minden kanyarral ugyanarra vezet: látni igazán csak elfogulatlan megfigyeléssel lehet. Elfogulatlan nem lehet az, akinek vágyai, félelmei vannak, aki kíváncsi, aki akar, aki tudni vél, aki kivételezik (akár önmaga irányában), ugyanis bármit meglátunk, azonnal szűrőnek tesszük ki: alávetjük annak, mit tudunk elfogadni, mit minősítünk helyesnek, vagy helytelennek, viszonyítunk, és már nem azt raktározza, és továbbítja az elménk, amit eredetileg megláttunk. Így torzul el az „Igazság” annyi felé, amennyi énkép létezik a Földön.

Az énkép kialakítása az elme munkaterülete. A belső látás képessége az elme félretételének képessége.

Mindenki egyformán képes látni, de nem mindannyian vagyunk képesek egyformán odafigyelni, felismerni, MEGLÁTNI, és értelmezni, majd közvetíteni saját magunk, vagy mások felé. Ugyanazoknak a lehetőségeknek vagyunk mindannyian kitéve, de nem egyformán élünk velük. Vegyünk csak egy egyszerű példát. Ugyanarra a térre kiküldünk harminc embert, és megkérjük őket jegyzeteljenek mit látnak, majd elolvassuk a jegyzeteket, és meglepődve kérdezzük meg őket: Ugyanazon a téren voltatok?

Az elme hihetetlen módon képes irányítani az életünket, a figyelmünket. Szelektálja a beérkező impulzusokat, kidobál, megtart, felerősít belőlük kénye kedvére. Egyik ellenszere a folyamatos megfigyelés. Megfigyelem mit tart meg az elmém (mi jutott el hozzám értékelés szintjére? hogyan értékelem? miért is értékelem úgy, ahogy? stb.), mit erősít fel (min gondolkodok sokat, sokáig, sokszor, ismétlődően?)  és felfedezem azokat a területeket, amikre leszűkíti a látásmódomat. Megismerem az énképet, amivel élem az életem.

Ha valaki szeretne erősebb belső látást, annak nem feltétlenül azon kell erőlködnie, milyen gyakorlatokkal láthat jobban, hanem megpróbálhatná azt felfedezni, hogy  milyen szűrők, blokkok miatt lát, ismer fel, érzékel kevésbé alapból.

A valós látás önmagában nem okoz félelmeket, problémákat. A félelmet okozó szűrők lebontásának hiánya okozza azokat. Sok ismerősöm van, aki mindenfélét lát, ami teljesen megrémiszti, megzavarja. Ezek karmikus emlékek visszamaradt trükkjei, hogy megzavarják a „tudás áramlását”.

A Felemelkedés folyamatával együtt jár, hogy egyre több mindent érzékelhetünk, és ha ugyanazokon a szűrőkön keresztül látjuk őket, mint eddig, egyre több félelmünk lesz, egyre zavarosabbnak fognak tűnni a dolgok, egyre kevésbé fogjuk tudni értelmezni a minket érő impulzusokat, pedig a Felemelkedés pont értünk történik! Épp csak együtt kell vele működnünk, és egyből sokkal könnyebb lesz.