Sok embert köt le az, hogy jól kell csinálnia, amit csinál, és ha mégsem úgy alakulnak a dolgok, ahogy tervezi, másban keresi a hibát, mást hibáztat. A spirituális hullámok igyekeznek saját magunk felé fordítani figyelmünket, de nem egyszer félreértelmezzük ez mit is jelent. Az egónk számára ugyanúgy kellemetlen, ha más mutat rá hibáinkra, mintha saját magunknak kell azt beismernünk, egyformán blokkolással reagál. A befelé fordulás folyamatának nem az a lényege, hogy szemünkre vessük hibáinkat, ez maga a “hibás” működés (persze az sem megoldás, ha szemet hunyunk felettük, hadd csináljuk továbbra is). A befelé fordulás lényege pont az, hogy a “hibás” működéseket kiiktassuk – és hibáztatni, legyen annak iránya más, vagy önmagunk, egyaránt régi üzemmód, valami meg nem értését sugallja, beszűkítő állapot.

A felismerés lényege nem az, hogy valakit felelősségre vonjunk (mást, vagy önmagunkat), mert az elme számára ez egyenlő azzal, hogy valamit  nem jól csináltunk = nem vagyunk jók = nem vagyunk szeretve és megoldás helyett indul a kompenzálás. A felismerés lényege az, hogy mit csinálhatnánk másként, ez egyenlő azzal, hogy más irányba is szétnézünk = új dolgokat engedünk be, új oldalainkat fedezzük fel, kinyíló állapot. A “hiba” nem arra teremtetett, hogy beszűkítsen, hanem éppen arra, hogy tágítson, motiváljon más utak megismerésére (változásra).

Az energia szempontjából teljesen mindegy mikor, mit teszünk, mondunk, gondolunk – minden JÓ, nem létezik hiba. A MI és a VILÁGUNK szempontjából nem mindegy, hiszen mi ránk csapódik vissza, de nem az, amit teszünk, vagy mondunk (amit hibaként értelmezünk), hanem az, ahogyan megéljük, ahogyan nem tudjuk kezelni, ahogy beszűkít újra, és újra ugyanabba az üzemmódba, minha egy labirintuson belül keringenénk egymásra, és önmagunkra mutogatva. A célunk nem az, hogy minél jobban kiismerjük ezt a labirintust, hanem hogy kiemelkedjünk belőle! A megoldás a felismerés, beismerés, megértés és üzemmódváltás, nem pedig a bűntudat, vagy megbocsátás (amit sokszor összekeverünk az elnézéssel).

A megbocsátás maga nem működési forma, hanem egy működési forma spontán eredménye, egy állapot. A megértés alakítja át az energetikai folyamatokat és a biokémiai folyamatainkat, mint egyfajta alkimista (ami hatással van az agyunkra – gondolkodásunkra, a szívünkre – érzelmeinkre, és a fizikai testünk működésére egyaránt) és melléktermékként adja a megbocsátás felszabadító állapotát (belső béke). Az aranyra sem elegendő vágyni, tenni kell érte. Megszoktuk, hogy manapság megvásárolhatjuk, de magát a folyamatot, hogyan is jön létre az arany és mire való, pont emiatt nem értjük már, és az elpiacosodott üzemmódunk miatt tiszta, valóban gyógyító aranyhoz már csakis az juthat hozzá, aki ismeri az alkimizmus mibenlétét. Eladtuk egykori tudásunkat! Hagytuk magunkra rátelepedni azokat a működési formákat, amik egyre csak szűkítettek befelé. Ideje újra megengedni magunknak a megnyílást üzemmódváltásokkal!

Ne hibáztass másokat, körülményeket, vagy akár önmagad. Ami történt, ezzel megváltoztatni nem tudod, de saját magad alkímiáját felboríthatod vele, és ez visszahat gondolkodásmódodra, érzelemvilágodra, életedre, fejlődésedre. Keresd a megértést, a látószög tágulást,  keresd az újat, ami nem csak egy újabb szakaszára vezet át ugyanannak a labirintusnak, hanem egyenesen kiemel belőle!