„Számtalan iskola próbál segíteni a Földnek, az Emberiségnek – az Emberiségre figyelem összpontosul. Minden tanítás megérint valakit és mindben lehet találni valami nekünk szólót. Mind előrukkol egyfajta tanítással, filozófiával, tudással, csakhogy ahhoz, amin a Föld jelenleg keresztülmegy nem tudásra, filozófiákra van szükség, hanem az új energiák befogadására, elfogadására és MEGÉLÉSÉRE – ez pedig belőlünk indulhat csak ki, nem a tanítókból, előadókból.~Egy tanítás meghallgatása kiváltja az „egyetértek, nem értek egyet” duális rezgését. A Föld viszont vonul ki a duális létformából, emiatt erősödnek az ellentétek, egyre erősebb a duális párok megjelenése (erősödik a földi értelemben vett szeretet – erősödik a földi értelemben vett gyűlölet és félelem). Addig fognak feszülni a szélsőségek, míg meg nem adja magát az Ember: „Legyen meg a Te akaratod!”, mert e nélkül a hozzáállás nélkül nem tudja felvenni a test az új rezgéseket, csak minősíti, szortírozza… „tetszik, nem tetszik”, „akarom, nem akarom”, kifizetődőnek látszik, haszontalannak látszik” stb.

Olyan ez, mintha csak tésztával táplálkoznánk, és ahhoz lennénk szokva, hogy a tészta hosszú egyenes csíkokból áll, ami nem így néz ki, azt nem esszük meg, pusztán berögződések miatt. Éppen éhen halnánk már, mikor életben maradási ösztönből végre hozzányúlunk ahhoz az ételhez, amiből bőségesen van, épp csak nem így néz ki.

Ugyanez történik az energiákkal. Csupa olyanból válogatunk, ami ismerős valamelyik életünkből, épp csak azzal nem számolunk, hogy olyasmin kell keresztül menjünk, ami eddig még SOHA nem volt, egyetlen életünkben sem. Ehhez az új energia nem csak egyetlen útvonalon érkezik, sokkal több formában próbálkozik, mint gondolnánk. Aki rátalál, annak minden régi energiákkal foglalkozó fárasztó lesz. Mintha új motort kapnál és a régi benzin már nem lenne használható. Az új motorhoz új üzemanyag szükséges, vagy nem működik megfelelően. Van, aki tudatosan választ új motort, van, akit nem foglalkoztat a téma. Ez utóbbiaknál is be fog állni a változás a mezők miatt. Már a 90-es években cikkeztek a folyamatos globális DNS mutációról, mágneses erők változásáról stb. Ez nem azt jelenti, hogy szárnyunk nő, hanem azt, hogy másként fogunk működni, mások lesznek az igényeink, értékeink. Fokozatosan más lesz, ami feltölt, ami egészséget, erőt biztosít. Lesz, aki harcol a régiért, mert fél. Fél az ismeretlentől, próbálja kizárni. A régit tartja biztosságosnak. A hibát ott követi el, hogy a teste is fokozatosan az ismeretlen része, és önmagát is kezdi ezzel kizárni, így pedig boldogságot, belső békét nem lehet elérni. Az elme makacssága megtagadja a test sejtjeinek megfelelő „táplálását” és ennek eredménye rengeteg testi-lelki megbetegedés lehet. Mint az éhes ember, ahogy kutatja az ételt, úgy fogják egyre többen kutatni az új energiákat. A testünk és lelkünk jelez fáradtsággal, stresszel, kételyekkel, aggódással, félelmekkel, betegségtünetekkel stb., hogy számunkra mikor jön el az idő.”

Hozzászóló 1: Rengeteg ember pörög kényszerből olyasmiben, amitől szenved, mert valamiből meg kell élni.

Válasz: Nem azzal van a gond, hogy sokan dolgoznak kényszerből. Ha megfelelő energiával “táplálkoznak” az átsegít. Úgy képzeld el az egészet, mintha a Föld egy nagy medence lenne, aminek a vizében boldogan pancsolnak az Emberek, de a medence vize egyre koszosabb, nehézkesebb és mostanra sárban dagonyázik mindenki. Nehézkesen vonszoljuk magunkat. Nem azzal van a gond, mit csinál az ember, hanem, hogy milyen mezőben, közegben teszi. Erre az Univerzum megoldást talált: Tanítsuk meg az Embereket kitisztítani a mezőket! És jöttek a tanítások, módszerek, de az Ember csak meghallgatta, és a gyakorlatba egyre kevésbé tette. Dagonyázva szívja magába a szebbnél szebb filozófiákat és közben egyre magasabban van a sár szintje, lassan csak az orrunk látszik ki. Az Univerzum pedig úgy dönt, nincs mese, szükséges a Földön az élet, de más mederbe kell terelni. Az Ember ne „medencében” éljen, ahol a Föld síkjában van a víz (lineáris) és az Emberre van bízva, mit kezd vele; hanem „Vízesésnél” (ami vertikális), mely mezője közvetlenül az Univerzumból érkezik és az Emberi Lét így folyamatosan töltődik friss vízzel. Az Embernek most annyi dolga van, hogy átszokik a medencéből a Vízeséshez.

Hozzászóló 2: Kérdés az, hogy meg hallja-e a hívó szót a Vízeséshez? Vagy érti-e?

Válasz: A kérdés nem ez, a kérdés mikor tűnik fel, hogy a sár nem eleme.

Hozzászóló 2: Az már feltűnt, érezzük belül.

Válasz: A panaszkodás még nem jelenti, hogy feltűnt. Akkor tűnik fel, mikor tudatosan eldöntöd, hogy befogadod a „Vízesést”, az új létformát. A Vízesés szimbolikus, nem konkrét hely. Egészen más dimenzionális működés, mint amihez szokva vagyunk. Elég őszintén befogadni, és ez az őszinte befogadás hiányzik az Emberből a sok kellemetlen tapasztalat, félelem miatt. Összekeverjük a vágyat, a kétségbeesést és a tudatos döntést.

Hozzászóló 2: A változási szándék döntés?

Válasz: Az egész a Kapcsolatról szól. A sár a Kapcsolat elveszítésének szimbóluma, az akarás energiája. A változási szándék csupán elégedetlenség, hátha a sár másik szegletében jobb.

Hozzászóló 3: Rendben, a sárban dagonyázunk, de honnan tudjuk, hogy jövünk rá azon túl, hogy szeretnénk kimászni, hogy van egy Vízesés?

Válasz: Csak az jön rá, aki el kezd befelé fordulni. Az egész folyamat erről szól: fordít befelé, mert amikor az embernek már a feje búbjáig ér a sár, már csak egy dolog jut eszébe: Isten. Előtte logikázik, taktikázik. Mivel nem vagyunk egyforma “magasak” van, akit hamarabb takar be, van, akit később. Van, aki előbb talál a Vízesésre, van, aki később. Az üzenet lényege az, hogy van megoldás!

Hozzászóló 4: Az is befelé fordulás, ha valaki kialakít magának védekezésül egy zárt belső világot, de ettől még nem biztos, hogy észreveszi a Vízesést, sőt.

Válasz: A befelé fordulás ezen formája saját elméd felé fordulás, azaz kiszakítasz magadnak egy részt a medencéből és oda más nem mehet be. Azt próbálod tisztogatni, de megosztani akárkivel nem mered, mert tartasz tőle, hogy mások bepiszkolják.

A lényeg nem szavak szintjén működik, nem fogadalmakról szól, amit félelmünkben teszünk.

A „Vízesés” az energia felvétel egy új módját szimbolizálja, a függetlenedést. Amikor nem szükségszerű egy zárt közösség, de választhatod, és egészen más a közösség funkciója. Amikor közvetlenül kapcsolódva is elérhetsz valamit, TE ÉS A KAPCSOLAT, csak a jelzéseket kell figyelned magadon, képes vagy-e rá, vagy szükséged van még valaki segítségére, aki mutatja, merre van  a Kapcsolat, de ettől nem kerekedik feléd. A „Vízesés” közös tisztulás, fürdőzés, de ettől még senki sem birtokolja a Vízesést magát, míg a Medencénk nagy része már elkelt.

A háttér túl bonyolult, a megoldás borzasztóan egyszerű: meghozza a gyakorlatba tétel. A gyakorlás hozza létre az új mezőt, ezért a gyakorlatokkal kellene foglalkozni, nem a tanítások, szavak bonyolult rendszerének elemzésével, értelmezésével. A gyakorlás hozza az új mezőket, amikben ott az információ, amire NEKED van szükséged. Nem kell mástól halld, mással max. is megosztod, mint örömöd,  de nem mint másnak szóló szentírást.

Ha boldog vagy, kiegyensúlyozott vagy, megtaláltad a saját Forrásod. Nincs más dolgod, mint sugározd mások felé, hogy igenis lehetséges. Ha fáradt vagy, ideges, próbáld ki a következőt:

Gondolatban állj bele egy vizualizált Vízesésbe, mely az Égből hullatja vizét a Földre. Érezd, ahogy minden sejted, gondolatod, érzelmed átjárja és megtisztítja. Csak állj a Vízesésben és élvezd a tisztulást másodpercekig, percekig. Ha egy idő után kellemes bizsergést érzel a testedben, sikerült a „Vízeséssel” kapcsolatba lépned, és nem csak vizualizációs gyakorlatot végeztél. Új, tisztább mezőt hoztál létre, ennyire egyszerűen!