A víz szimbolizálja a tudatot: a tudat rétegeit, mélységeit, a tudatosságot és a tudatalattit egyaránt. Az Ember a szörfös, aki különféleképpen viszonyulhat a vízhez:

Van aki tolja magától, hallani sem akar róla, fél tőle, vagy épp vakmerő, és úszni tudás nélkül beleveti magát. Van, aki imádja a hullámokat, mert tudja, azok miatt született le, és alig várja őket, hogy érkezzenek és meglovagolhassa (tudatosság szárnyai vigyék), vagy épp alájuk bukjon (megismerje a tudatalattit), és felemelkedhessen belőle, hiszen abból rengeteget tanulhat.

Ilyen értelemben a hullám alá kerülés nem kudarc, és nem lehet örökösen a hullámok hátán lovagolni sem, mert maguk a hullámok hagynak alább időről időre, hogy újabbak jöhessenek.

A Vízöntő korszakát éljük. EZ NAGYON SZIMBOLIKUS. Jön a “víz” hullámokban.

Nem a víz hullámai miatt kell sopánkodnunk, hanem meg kell tanulni szörfözni. Nem csak technikailag, hanem élvezni is tudnunk kell, mert a szörfözés élvezete nélkül mechanikus kínlódás lesz. Korunk hullámai kiszorítják belőlünk mindazt, amivel nem akarunk szembesülni, legyen az érzelem, szerelem, létbizonytalanság, önismereti probléma, egészségügyi probléma, bármilyen dilemma, munkahelyi probléma, családi probléma stb., mindenben tol bennünket affelé, hogy megismerjük határainkat, amiket nem akarunk magunktól felvállalni.

Egy tudatilag beszűkült emberi fajból csakis így lehet kihozni mi mindenre képes igazán.

Ez megnyilvánul egyéni szinten, csoport szinteken, emberi faj szintjén,egyszóval mindenhol.

2016. március 9-márc 23-ig egy különleges felkészítési időszak van. Hullámok alá nyomnak minket: megismerni önmagunkból a rejtett tartományokat- akár tudatosan, akár tudatosság nélkül; és a kincs amiért alámerülünk ebben az időszakban, csak őszre mutatkozik meg igazán, ezért ne az vonzzon most, hogy ki, mikor, mit tud felmutatni; ki, mikor, miben érzi magát sikeresnek, mert akkor olyan fátylakat vonunk a kincs köré, amitől még nehezebb lesz kibogozni. Bármi, bármikor átfordulhat, mivel lebeg a vízen.

Ne azt várjuk, hogy ki fog  megmenteni, ki fog helyettem dönteni, ki vesz fel a hajójára, hanem gyűjtsünk bátorságot, bölcsességet és tanuljunk meg úszni. Vegyük fel a „búvárruhánkat” és merüljünk alá. Ha magunktól nem tesszük, a víz szintje fog megemelkedni, és belepni minket váratlanul. Atlantiszt most is megélhetjük, szimbolikusan – ahogy ellepnek minket az aggodalom, félelem, kétségek hullámai.

Mindenkiért eljön az a “része”, amivel szembesülnie kell ebben az évben, és mindenkinek csak annyi, és olyan, amivel dolga van. Nem az alapján ki, mire hiszi magát képesnek, hanem az alapján mire lehetne képes. Ezért érdemes “edzeni”, hogy utolérjük az önmagunkban rejtőző lehetőségeket.

Az energiák a határainkat feszegetik. Ez nem riogatás, nem félelemkeltés, hanem fantasztikus lehetőség! Terelgetve vagyunk, hogy merre érdemes haladnunk, és csak annak nehéz, és fájdalmas, aki mást akar erőltetni. Ha nem értjük mit akar tőlünk a sors, feküdjünk fel a vízre (várjunk), és figyeljük meg, merre ránt a sodrása, de ne csukjuk be közben a szemünket, csak figyeljük az irányt, és annak megfelelően építkezzünk.