Több rétegű energiamezőn haladunk át, mely rétegei egyszerre hatnak ránk: egyszerre mozdul bennünk a fény, és az árnyaink. Rajtunk múlik, mikor melyik győzedelmeskedik bennünk.

Mindenkinek vannak árnyai, mind hozunk magunkkal olyan minőségeket, amik felemelésre várnak. Azért mutatkoznak meg, tűnnek fel egyre erőteljesebben ezek az árnyoldalak (félelmek, gondolatminták, érzelmi megnyilvánulások), mert több rétegű energiamezőn haladunk át, és változik a rétegek erőssége. Egyszerre van lehetőség lesüllyedésre és felemelkedésre, de csakis szabad akaratunk választása érvényesül. Melyiket választjuk?

Eldönthetjük merre fordulunk: lejtőn lefelé, hagyjuk hogy csússzunk a zsák súlyának köszönhetően, amit cipelünk, vagy felfigyelünk a zsákra, lerakjuk, nem azonosulunk vele, és hagyjuk, hogy légiességünk, könnyedségünk emeljen magával, és túl tudunk lépni korábbi mintákon, berögződéseken, meggyőződéseken, amik a zsák súlyát jelentették.

Ez sokkal természetesebb folyamat, mint gondolnánk! Lehetősége átszövi a mindennapjainkat, a perceinket, hiszen minden percben döntést hozunk, tudatosan, vagy figyelmetlenül: leállítom a bosszankodó gondolatokat, vagy hergelem magam tovább. Hány percen át választom a bosszankodás tovább vitelét? Leállítom a kétségbeesést, gondot, fájdalmat, haragot okozó emlékek felidézését, vagy pergetem őket tovább az elmémmel? Mennyi időbe telik rájönni, hogy csak mert a fájdalom érzést táplálom a gondolataimmal, a veszteségem tárgya még nem jön vissza, nem pereg visszafelé az idő, csak az én energiáim kezdenek el apadni, az én testem kezd általa amortizálódni (időtartam, mélység függvényében.)

A duális világban nincsen csak lesüllyedés, vagy csak felemelkedés lehetősége. Egyszerre adatik meg mindkettő, és saját megéléseink, döntéseink, választásaink határozzák meg, hol helyezkedünk épp el a folyamatokban. Nem a karma húz le, hanem a karmikus lehetőségek által felkínált helyzetekben meghozott döntéseink: hogyan gondolok rá, milyen érzelmeket táplálok vele kapcsolatban, milyen részét erősítem, táplálom tovább.

Azzal, hogy a Fény villanások erősödnek bennünk, a bennünk rejlő árnyak megmutatkozása is erősödik, hogy feltűnhessen mit kell átrendezni, átalakítani, kitakarítani, megszüntetni gondolat- és érzelemvilágunkban ahhoz, hogy a Fény ereje meg is tudjon maradni. Nem a Fényt választani nehéz, hanem a felgyűlt sok árnyoldalt nehéz lerakni. Egyszer azonban el kell kezdeni. Ha már elkezdtük, ki kell tartani. Ha már kitartunk egy ideje,  egyre jelentősebb változások felé kell haladnunk, egyre nehezebb súlyokat kell leraknunk. Csakis így tudunk felfelé mászni a szabadságot jelentő “magaslatok” felé, ha másmilyen jövőt szeretnénk magunknak, másoknak, mint amilyen a jelenünk, globálisan.