A “tudok róla” és “tudatában vagyok” nem ugyanaz energiában. A “tudok róla” uralja az elmét, újra és újra megkörnyékezi. Ha az elme számára negatív a tartalma, próbálja tagadni, cáfolni, ha pozitív igyekszik elhitetni önmagával, vagy másokkal. A tudás külső dolgok begyűjtése, és arra kondicionáltak a szüleink, tanáraink, hogy igazoljuk vissza, bizonyítsuk, mondjuk fel. “Vizsga” után elfelejthetjük. A szerzett tudás többnyire megfelelés.

A “tudatában vagyok” belátja miért van, nem zavarja, nem is ignorálja, nem kerüli, nem hírdeti, egyszerűen érti a folyamatot, természetesnek tartja, és látja mikor, miért, meddig,  milyen mélységben szükséges valami. Ha negatívnak tartja sem harcol ellene, nem késlelteti, szembenéz vele, megéli, együttműködik, hogy tanulhasson belőle, mert csak akkor fog elmúlni, megszűnni, és nem attól, hogy megpróbáljuk kijátszani.

A “tudatában vagyok” energiája képes elengedni, elfogadni, míg a “tudok róla” energiája nem, így ismétel. Ha negatív, szenved, ha pozitív, nem tudja teljességgel gyakorlatba helyezni.  A “tudok róla” legfeljebb elismer, egyetért, támogat, vágyik, de többnyire kifelé irányul, ezért nem válik természetes részünkké.

Az önámítás egy újabb fegyvere a  “tudok róla” energia, a hallottam, olvastam, ismerem az ilyet. Ettől még nem biztos, hogy az is vagyok, mint amiről tudok; vagy épp nem vagyok az, amiről szeretném azt hinni, hogy nem vagyok az.