Az életünkben vannak dolgok, amik akár össze is jöhetnének (és ezt érezzük is, és hajt minket), de nem jön el az idejük, mert valami hiányzik, hogy azzá lehessenek, aminek igazán lenniük kellene, és vannak dolgok, amik létrejöhetnek, de nem tudjuk kihozni belőlük azt, amit igazán meg kellene találnunk bennük, ezért el kell veszítenünk, engednünk, mert másra akartuk használni, mint amire valók.

Nem értjük, és csak annyi fog meg bennünket a folyamatokból, hogy miből, mikor, mit, mennyit akarunk.

Aki élvezni szeretné az életet, annak meg kell tanulnia miben mi az értékelendő, mi a tanulnivaló, mi a megtalálnivaló, mi az elengednivaló, mi az elérnivaló, mi az elkerülendő. Aki élvezni szeretné az életet, az ne sarkítsa le pusztán birtoklásra, pusztán  sikerre és kudarcra: élvezze, amit épp ad.

Tankold fel az “éléskamrádat”. Nem lesz mindig valaki, aki ad, aki táplálja az igényeidet, aki ellensúlyozza a komplexusaidat, aki szeret, mert szeretve akarsz lenni.  És ha lesz is, semmiben sem lesz kevesebb, csak mert önállóan is képes vagy boldog lenni, de mennyivel kevésbé fog így megviselni, ha épp mennie kell…

Ha nem élvezed az életed úgy, ahogy van, tanulj meg másként élni! Elég az ŐSZINTE SZÁNDÉK és máris nyílni fognak hozzá az utak, jönnek a lehetőségek. Ha nem olyan út érkezik, amire számítottál, csak vizsgáld meg, mi volt a valódi szándékod. Az élet olyan, mint egy tükör… csak merni kell belenézni.