Bármikor megmozgathatóak kíváncsi, vagy elégedetlenkedő tömegek, bármikor felmutatható létszám, de azok száma mennyi, akik hajlandóak nyitott szemmel járni-kelni, élni és úgy komfortos életmódot megteremteni, hogy látják, tudják, mi mit eredményez?

Csak ilyen társadalomban nem kellenek majd korlátozó szabályok, mivel mindenki átlátja majd mivel jár, amit tesz – életekre, dimenziókra vonatkoztatva. Ekkor az Ember nem csak azt nézi, most épp miből származik előnye, és mindezt nem lemondásokkal éri el, hanem megértéssel, rálátással… lesz ilyen világ a Földön!

Bár nem valószínű, hogy ebben az életünkben élhetjük meg ezt a világot. De MOST is tehetünk érte valamit: ápolhatjuk azt, ami már megvan, és erre visz; vagy elkezdhetünk vetni további, egy ilyen világhoz vezető  „magokat”. Ám csak azoknak fog mindez menni, akik nem türelmetlenül teszik, akarván, (el)várván a „gyümölcsöt”, mert annak a hozzáállásnak más a termése.

A cél nem felmutatni valamit a külvilágnak, hanem megteremteni valami újat belül, önámítások nélkül, mert minden ami bent van, sugárzik kifelé szavak nélkül is, bármi legyen is az.

Ha vállalnánk a mostani belső világunk pusztulását (berögződések, függőségek, ragaszkodások, gondolatminták, félelmek, illúziók stb. elengedésével), nem kellene végignézni tehetetlenül a külső világ pusztításait. Amikor vállalunk egy valóban új belső világot, megélést, az kívülről is megmutatkozik. Ám ha az Ember úgy akarja a jobb, új világot, hogy belül tartogatja a régit – akármennyi segítség érkezhet… marad a régi világ.