Számtalan gondolat megy keresztül rajtam, főleg az ügyben, hogy nincs meg a következő lépés, míg a duális elmeműködés dominál, mi pedig ez utóbbira edzünk, ennek köreiben versengünk önmagunkkal, és másokkal egyaránt.

Amíg jónak, vagy rossznak minősítünk valamit, addig folyton kerülni fogjuk azt, amit rossznak, kellemetlennek, előnytelennek, nehéznek, fájdalmasnak, kínosnak stb. tartunk, és ha ilyesmi kerül az életutunkba, akkor vonakodunk, ellenállunk, szenvedünk, mást akarunk és nem születik meg az a magasabb szintű energia, ami szabad akarattal párosulva olyan szintű egyetértést, megértést, befogadást jelenthetne részünkről az Univerzum felé, mellyel magává, az Univerzummá tudnánk válni (mikrokozmosz és makrokozmosz egyesülése). Pedig csakis ekkor lennénk Teremtők, maga a Teremtő energia. Ekkor tudnánk folyni a Teremtés áramlásával, ami ki tud forgatni minket a karmikus berögződések, körök „börtönéből”.

Ehhez azonban belső erő, bátorság és hit szükséges, amihez a legfontosabb lépés nem a kíváncsiság vagy vágy, hogy ilyenné váljunk, hanem kitartó munka a csakraműködés egyensúlyba hozásához, a meglévő blokkok, „programok”, „mozgató rugók” kitisztogatásával.

Teremtés szempontjából a szabad akarat nem azt jelenti, hogy szabadon eldönthetem mivel értek egyet, mi mellé teszem oda a nevem, mit vagyok hajlandó megtenni, elviselni és mit nem. Ezek emberi értelmezések, variációk a duális minősítésre, inkább szabad akarás, jang energia. Nincs meg benne a feltétel nélküli yin befogadás. Ez az energia csupán engedélyezése, esetleg tűrése az Isteni Tervnek, jobb esetben együttműködés azzal, vagy épp annak ellenzése, nem akarása és elszenvedése, nem maga a felhőtlen, boldogságos Teremtés, aminek köszönhetően leérkeztünk ide a Földre, és amint leérkeztünk, el is felejtettük boldogságos mivoltát, mert első lélegzésünkkel elkezdődött a dualitásra való kondicionálásunk, beindult a programunk, amit a Vízöntőben felülírhatunk, megváltoztathatunk, ha úgy érezzük nem elég számunkra a puszta lefuttatása, megélése, ha elegünk van a karmikus körök körforgásából, és valami egészen újra vágyunk annak minden félelmével, ismeretlenségével.

A Társ-teremtéshez szükséges szabad akarat a kapu a Kapcsolódáshoz, a hithez, az elfogadáshoz; a megértés energiája, mely bizalom az Isteni rendelkezésben.  Ez a szabad akarat nem más, mint elmebéli akaratunk, akarásunk megtartása vagy elengedése. Ellenezzük azt, hogy Teremtővé válunk, vagy rábólintunk. A földi létben pedig ez a legnehezebb és legjelentőségteljesebb, hiszen az elme teszi ki földi identitásunk (énképünk) nagy részét. Mekkora esélyünk van hát arra, hogy levetkőzzük identitásunkat, kiiktassuk az elménket és mégis emberek maradjunk? Ez a Vízöntő korának nagy meglepetése. Ez a Felemelkedés folyamatának titka. És ez mind elérhető válik számunkra. Kérdés, megadjuk-e hozzá a szabad utat?