A mentoroknak tegnap el kellett olvasniuk egy cikket a hulladék DNS-ről, amit én választottam ki nekik. A feladatuk az volt, hogy megfigyeljék, melyek azok a mondatok, amik megkapták a szemüket, mi az, ami újdonság nekik, vagy esetleg olyasmi, amiben eddig nem hittek.

Ma megkérdeztem azokat, akik tegnap nem válaszoltak, mi maradt meg nekik a cikkből, és a következő beszélgetés alakult ki:

A: Ma reggel gyakorlás közben az jött, hogy a legújabb Spirál gyakorlataink a DNS-re hatnak. Az „élő mátrix” című filmben van egy rész, hogy a tudósok kiderítették, hogy a DNS-ünk reagál a környezetre. Képeket vetítettek embereknek, amik különböző érzelmeket váltottak ki belőlük és az izolált DNS-ük előbb reagált, mint ahogy a kép megjelent.

Közvetítő: Ezek izgalmas dolgok, a hit azonban más szint.

A: Nem tudtam végigolvasni a cikket, túl “nehéz” volt, de ameddig eljutottam, nagy lelkesedéssel töltött el.

Közvetítő: A cikknek csak az eleje érint most bennünket. A 90% ténye, mibenléte, és az odavezető út.

Idézet a cikkből:

„A DNS-ed 90%-a szó szerint az Isteni mivoltod kvantum-lenyomata. Az Akashád lenyomata. Ez az összes életeid feljegyzése, minden megvalósított dolog, minden növekedés, minden felismerés és minden kudarc. (…) A kvantum állapotban lévő dolgok nem logikusak a 3D-ben. A kvantumfizikának nagyon kevés értelme van a lineáris gondolkodó számára és te lineáris vagy. Következésképpen az “elfogultság” amivel rendelkezel ténylegesen így néz ki: A valóságod csupán néhány dimenzión alapul azok közül, amelyekkel az Univerzum bír. Amíg a “kép maradék része” nem tárul fel, leginkább a tudományos kutatásoknak köszönhetően, csak azt a behatárolt valóságot fogod látni, amelyben éppen élsz. A dolgok, amelyek kívül vannak a 3D-n továbbra is, rejtélynek számítanak majd, látszólag véletlenszerűek és kaotikusak, ahelyett, hogy logikusak és rendszerezettek lennének. A DNS-ed magában hordozza a spirituális lenyomatot és minden utasítást azzal kapcsolatban, hogy ki is vagy. Mindez ott található a 90%-ban, amely kvantum állapotú (…) Itt az ideje, hogy összekapcsoljuk ezeket a dolgokat és a nagyobb képre gondoljunk: A kvantum DNS-nek ebben a 90%-ában van az Emberi tudatosság. (…) A DNS, ez a kvantum-állapotú szent részetek, itt várakozik készen arra, hogy tiszta szándékotokkal fokozzátok a működését (…)  olyan módon, ahol a mágnesség váltani tud és kommunikálni tud a DNS-etekkel. (…) Hozzátok az emberi tudatosságot arra a szintre, hogy megfeleljen ennek a vibrációnak és a DNS-etek majd kezdi növelni a hatékonyságát. Lassan majd visszatér kvantum állapotba.”

Közvetítő: Hogyan tudjuk lerakni azt az évezredes blokkot, ami beszűkít bennünket a DNS használat minimális használatába?

A: Emlékszem, mikor elkezdtél a spirállal foglalkozni (2005), vagy fordítva, mondogattad, hogy a mai ember egy lebutított verzió.

Közvetítő: Azt is mondogattam, hogy a Spirál segíthet lehámozni mindazt, ami lebutít.

A: Igen.

Közvetítő: Visszavisz „időben”, úgy értve, hogy a régi blokkokhoz, és a cikk alapján, és a Spirál legfrissebb tanításai alapján már érthető, hogy ehhez nem kell időben visszamenni. Ha kicsit többet értünk saját működésünkből, máris könnyebb lesz kibontogatni önMAGunkat. Hiszen ha valaki azt kérné  -“Utazz vissza időben emlékezni, és törölni”” – megrettenhetnénk, hogy „Jajj, azt hogy kell?”, „Mi van, ha az nekem nem megy?”. De ilyet nem kér a Spirál, hiszen affelé tol, hogy minden most van, minden most is elérhető, és a legnehezebb ebben csak az, hogy megengedjük magunknak, hogy higgyünk ebben.

A: Tulajdonképpen az informatika jól leképezi a működést, mint programozás.

Közvetítő: A Fénymagok korábbi írásai mutatják, hogy a Spirál egy programként tekint ránk (a működésünkre), és azt is olvashatjuk a Fénymagokban, hogy a programunk felülírható, sőt, az is le van írva, hogyan. Nem azzal, ha hozzáteszünk újabb és újabb információkat, hanem ha kiveszünk a régiből, ami elavult, és a felszabaduló helyet spontán új töltheti ki – amit ha tudatosak vagyunk, szelektálhatunk. Meg kell tisztulni mindattól, ami visszafog abban, hogy természetes módon hozzá lehet férni a DNS nagyobb százalékához. A remény, vágy, akarás, kételkedés stb. blokkoló tényezők. Meg kell keresni honnan ered a remény, vágy (ami távol áll a teremtéstől), kételkedés, félelem stb., hogy törölhető legyen, és ehhez „megfogható síkra” kell hozni, hogy az elménkkel „kihúzható” legyen (például: 3 lépcsős gyakorlat).

Csak azt foghatjuk meg az elménkkel, amiről elismerjük magunkban, hogy jelen van. Ha meggyőzöm magam, hogy nincs bennem harag valami konkrét szituációban, ki sem tisztogathatom. Ha úgy állok hozzá, hogy miért ne lehetne bennem is (általánosítok), akkor sem leszek sokkal előrébb. Az egyetlen lehetséges út, ha konkrétan elcsípem, és tényleg ott van. Ezért nagyon fontos az önismeret, önmegismerés, a felismerés minősítés nélkül. Amint minősíted, más is megjelenik. Termelsz, és nem csak takarítasz. A HOGYAN a fontos, ezt már sokszor írtam, és nem az “akarom”, nem a “fel kell mutatnom”. Ez utóbbiak mind termelnek párhuzamos síkon. Ezért állítom le sokszor a lelkesedéseteket. Az ebben a folyamatban nem segít. Itt konkrét, tudatos meglátások kellenek, érzelmi tocsogás nélkül. A lelkesedés (ha nincs tudatosan követve) csak pólus, ami berántja az ellenpólusát, az elkeseredést. Vagyis meg kell tanulni mi a tudatos elme rész, és mik az elme melléktermékei. Azok úgyis termelődnek spontán (lásd, érzelmek) de a hangsúlyt le kell venni róluk, amikor tisztogatni szeretnénk. Ha tudatában vagyunk a termelődésüknek, mibenlétüknek, akkor a most-ra korlátozzuk, és nem nyújtjuk, mélyítjük őket, míg be nem vonzzák ellenpólusukat. Mindennek meg van az ideje! A tudatos elmemunkának is, és az érzelmeknek is.

Tavaly az Ulurunál álldogálva jött az üzenet, amit át is adtam nektek: Egykor belégzéssel teremtettek, kilégzéssel pedig tisztogattak. A mi civilizációnk belélegez és felhalmoz, és tudatában sem vagyunk annak, mi mindent raktározunk el. Nem figyelünk oda, mert másra van kiélezve a figyelmünk. „Butaságokra” figyelünk oda. Kondícionálva vagyunk, és a dekondícionálás túl macerás. Azt akarjuk, hogy ezt csinálja meg más helyettünk, de nem fog menni ezen a tudatosságszinten, mert arra sem vagyunk képesek, hogy hagyjuk. Az első betonokat nekünk, magunknak kell „megmozdítani, elhordani”, akármilyen nehéz, mert az első lépés nem a tudás, hanem az alázat, a szándék, a hozzáállás.

Ha egy izom túlhajszolt, és görcsbe van feszülve, a mi működésünk szerint lazítani kell fokozatosan. Ez lineáris, és sajnos az agyunk erre van programozva, és nem arra, hogy azonnal üzemmódot váltsunk. Ezért nincs hirtelen gyógyulás. Időfolyamatokban gondolkodunk, ” az idő majd begyógyítja a sebet”. Csakhogy nincs is idő! Az idő csak a mi lineáris érzékelésünk terméke, ami lelassít, leblokkol másfajta működésben. A megoldás nem az, hogy akarattal megpróbálom ráerőltetni magamra a változást, az időtlenséget, mert az pusztán akarás lesz, a maga érzelmi melléktermékeivel. A megoldás a működésváltás!

Ehhez a feladat szerintem egyelőre nem az, hogy belemélyüljünk olyan konkrét dolgokba, amit többnyire nem is értünk. A feladatunk most az, hogy elérjük, hogy megengedjük magunknak a lineáris síkból való kiszabadulást, aminek alapvető eleme a kételkedés. A feladatunk, hogy megengedjünk magunknak egy újfajta, dimenzionális működést, ami nem más, mint emlékezés. Egyelőre azonban csak olyan dolgokra emlékezünk, amik ezt blokkolják… ezért szükséges ezek lebontása.