A Földön nincs más dolgod, mint saját küldetésed véghezvinni.

Sok ember szenved attól, hogy nem tudja, nem akarja fölvállalni saját küldetését, pusztán azért, mert viszonyrendszerekbe vagyunk zsugorítva, és nem tűnik fel, mi is a dolgunk. Ahhoz, ami a TE dolgod, tökéletes vagy, minden egyes hiányosságoddal, mert pont azokkal a hiányosságokkal tudod a küldetésed (tanulási folyamaidat) teljesíteni. Ha valamiből több lenne, már nem az lenne a küldetés, már nem az lenne a kimenetele annak, hogy itt vagy a Földön.

Nem szeretjük a küldetésünket, mert nem tartjuk magunkat elég szépnek, elég okosnak, elég hatékonynak, elég sikeresnek ahhoz, amit szeretnénk. De ha nem az van, amit szeretnénk, az csak annyit jelent, hogy nem az a küldetésünk. Mással próbálkozunk, másra pocsékoljuk el azt az energiát, ami a küldetésünknek szól. Persze, hogy megbetegszünk, persze, hogy kudarcok érnek, persze, hogy kiégünk, hasra esünk, mert valahogy rá kell venni bennünket, hogy irányt változtassunk.

Ha valaki a küldetésének megfelelően éli meg azt, amik történnek vele, akkor teljes harmóniában tud lenni önmagával, bármi is az, bárhogy is néz ki, bármilyen tudása van, bárhol él, bárkivel él – egyedül, vagy párkapcsolatban, nem fogja kibillenteni, mert úgy teszi azt, ami a dolga, hogy átlátja, miről szól. A küldetés nem mindenki számára jelent nagy tetteket, legtöbbünknek egyszerűen a HOGYAN felismeréséről szól a földi tanulás. Bármit teszünk, tanulhatunk belőle. Ez a rugalmassága a sorsunknak. Nem egy fix egyenest kell bejárni, szabadon kanyaroghatunk, hiszen még jobbra is, meg balra is van tanulnivaló. Ám minél messzebb keveredünk küldetésünk lényegétől, annál több plusz súly cipelését jelenti visszakanyarodni oda.

2015-től kezdődően, ahogy az Kryon üzeneteiben hallható, megindul egy három éves periódus. Ebben a három éves periódusban meg kell találjuk az egészségtudatot, a megfelelő hozzáállást, amikor el tudjuk fogadni mindazt, ami a küldetésünkkel jár. Van, akinek korábban megadatik, az szerencsés, ugyanakkor nehéz is neki, mert példát kell mutasson az ellenárban. A Spirál Fórum ebben segít, hogy meg tudd csinálni, hiszen ezért jöttél le a Földre erre az időszakra. Benne van a programodban, hogy meg fogod tudni csinálni.

Hosszú-hosszú éveket töltöttünk el, hogy megfeleljünk viszonyrendszereknek, amik lehetővé teszik, hogy a földi létet megtapasztalhassuk. Most az az időszak kezdődött el, amikor kiléphetünk ezekből a viszonyrendszerekből. Első lépésben felismerjük, hogy melyik viszonyrendszer miről szól, második lépésben felismerjük, hogy melyik viszonyrendszerből mit kellett megtanulnunk, mit kell elhagynunk, mit kell tovább vinnünk, mit kell bedolgoznunk, mit kell megváltoztatnunk; és csak ezután fogjuk tudni letenni a viszonyrendszereket. Lehet továbbra is viszonyrendszerekben élni, hiszen ez van a Földön, de a viszonyrendszerek már nem úgy lesznek ránk hatással, ahogy azok szeretnék, akik a viszonyrendszereket létrehozták. Csakis így lehet szembefordulni magával a rendszerrel, nem pedig ellenkezéssel, lázadással, tüntetéssel. Csakis úgy lehet bármit elérni, ha kiderül, hogy a viszonyrendszerek nem tudnak ránk hatni, azaz működésképtelenek. Ez nem csoportosulásokról szól, hanem egyéni belső munkáról, és akik ezt meg tudják teremteni, azok fognak csoportokká formálódni. Nem feltétlen fizikai síkon, lehet nem lesznek egymással kapcsolatban, de energetikailag el kezdik képezni a kritikus tömeget.

Csak az az energia tud felemelni, amely energia már ki tudott emelkedni abból, amiből ki akarunk emelkedni. Ha mindannyian ugyanabban az energiában tobzódunk, akárhogy húzogatjuk-vonogatjuk egymást, csak a rendszeren belül tudunk fentebb-lentebb csúszkálni, nem tudunk kiemelkedni belőle. Hiába van hozzá elméleti anyag, nem működik, csak amikor már kívül vagy. Csak a spontán kiemelkedés működik. Viszont azzal, hogy spontán ki tudtál emelkedni, már tudsz emelni másokat is arra a szintre, hogy majd ők is spontán kiemelődjenek.

Úgy is fogalmazhatnám, hogy vannak a hernyók. Hiába ragasztanak maguknak műszárnyat, attól még nem tudnak repülni. Hiába néznek ki úgy, mint hogyha lepkék lennének, nem tudnak repülni. Amelyiknek viszont kinőtt a szárnya, az előbb-utóbb meg fogja tanulni azt használni, és amint tudja használni a szárnyát, már repül is, anélkül, hogy akarná, spontán kiemelkedik. Ez a küldetésünk, most vagy később.