“Kedvesem, a dimenzionális létforma ott kezdődik, hogy nem csak egy sík lineáris gondjait tudod megoldani. Panaszkodtok, hogy innen is, onnan is mennyi kihívás érkezik, magatokban mennyi minden mozdul meg. Ez csak a kezdet, mikor több sík kezd feléledni.

Míg egy síkot próbáltatok ébren tartani, könnyebbnek tűnt egy gyeplővel egy lovat terelgetni, de lassabban is haladtatok, többet kellett pihenni.

Mikor több gyeplő kerül a kezetekbe, és több lovat kell koordinálni, persze hogy nehéznek, káosznak tűnik elsőre: Melyik pihenjen? Melyik fusson? Merre fusson? Mi van ha ellenkező irányba húznak?

De amint ti is, és a lovak is harmóniába kerültök, egy irányba húztok, és folyamatosan haladni fog a szekeretek, mert mindig lesz pár ló, amelyik erősebben fut, és a pihenni vágyót akár magatok mellé is ültethetitek a szekérre, és nem húz vissza.

Ha el is kell köszönni egy lótól, nem marad a szekeretek hajtóerő nélkül. Mégis olyan nehezen mondtok le az egyetlen lóról (lineáris egy sík), amelyik alig vonszolja már magát, olyan régen hajtjátok.

Az átmenet mindig káosznak tűnik. Hit nélkül nehéz a kitartás.

Aki csak egy gebét terelget, az teljesen le fog szakadni. Muszáj felzárkózni az (energetikai ) megosztódáshoz, az egyre fokuszálás helyett a több helyen, párhuzamos helytálláshoz. Muszáj több emberrel párhuzamosan karmát ledolgozni, muszáj az elmét több ló futtatására trenírozni, gyorsan átlátni, felmérni, dönteni, prioritások (és nem érdekek) között rugalmasan kanyarogni, vagy az út beszűkül, egyetlen ló lehetőségeire korlátozódik, és akkor csak azt járhatod, bármi vár rád ott”.