Nehéz szebb jövőt látni akkor, amikor épp egyre szorítóbb helyzetben, vagy rossz hangulatban vagyunk. Ha ilyen „most”-on múlna a szebb jövő, sohasem jönne el.

Az Univerzum azonban nem pusztán az aktuális megélésünkre alapozza jövőnket, besegít különféle folyamatokkal, amik első lépésben elvesznek: elveszik mindazt, ami megvonta tőlünk évszázadokra, talán évezredekre a megfelelő látásmódot, és akkor kezd el adni, mikor megtanultuk a tartós szépet meglátni, amikor megtanultunk előre látni, és ennek fényében felelősséget vállalunk mindazért, amit cselekedeteink, gondolataink okoznak.

Olyan ez, mintha mindenki autóval utazna, és persze a különböző anyagi lehetőségek miatt nem mindenki tudná ugyanazt a típusú autót megengedni magának. Hirtelen új üzemanyagforrásra bukkannak, így a régi üzemanyaggal működő autók ára rohamosan zuhanni kezd.Ennek korszakát éljük átvitt értelemben. Mit tesz a régi működésű ember? Rohan, és megveszi régi álmai autóját, és bele sem gondol, hogy nemsokára nem lesz másra jó, minthogy nézegesse, mutogassa másoknak, működni ugyanis nem fog, mert nem lesz hozzá üzemanyag. A régi üzemanyag gyártása már csak átmeneti üzleti fogás (tudatosság teszt) addig, míg megszabadulnak a régi típusú autóktól. Tudatos ember nem vesz régi üzemanyaggal működő autót, bármilyen szép. Egy szebb jövőhöz új álmok kellenek.

A Spirál ma reggeli üzenete a változásról:

A tisztogatás (változás) nem arról szól, hogy régi rendszerek rozsdás részeit kifényezem, hogy a régi rendszer máskor, mással, máshol működhessen tovább. A tisztogatás, ha valaki megfelelően csinálja, akkor lebontja a régi rendszert teljességében, és más működés (gondolkodás, látásmód, érzékelés, megélés stb.) lép életbe. A Spirál technikái ezt célozzák meg.

Ha egy életszituáció miatt a víztömeg útja elakad, a víztömeg máshol fog magának utat törni súlyánál fogva. Ez biztosítja a régi rendszer működését. A tisztogatás azt jelenti, hogy nem engedünk több útkeresést a víztömeg számára, mert ez a víztömeg a régit mosná tovább, helyette „elpárologtatjuk a vizet”. Megszüntetjük. Nincs több útkeresési lehetőség a számára. Az a víztömeg ugyanis csak ismétléseket hozna, a régi rendszert működtetné tovább. Azért jönnek újabb aggódnivalók, mert csak egy adott szituációt próbálunk megoldani, és nem a működésünket vizsgáljuk meg (“mitől vannak bennem aggodalmak általában”, és nem „most éppen miért aggódok”). Marad az aggódásra való hajlam, ami termeli az újabb aggódást (a rendszer szerint) jogosan kiváltó szituációkat, mert nem a „vizet párologtattuk el”, csak új utat engedtünk neki. Így futunk bele ismétlésekbe, pótcselekvésekbe (veszteség esetén), amire nem érdemes építeni, mert ezek nem építő elemek, csak dekorációk, szépítő elemek.

Engedjétek a köveiteknek megmutatni, melyik stabil, melyik csak díszítő elem, és ne azokat ápolgassátok, díszítgessétek, próbáljátok megmenteni, amik újra összeomláshoz vezetnek. A szebb jövőhöz “szebb kövek” (gondolati minták) szükségesek, ha a régiek “nem elég szépek” hagyjuk őket veszni. Az Univerzum törvénye, hogy minden helyébe kerül valami más. Döntsük el tudatosan, mi kerüljön a régi “kövek” helyére, és ne ugyanolyanokkal pakoljuk tele újra az elménket, a szívünket, a világunkat.