November utolsó napján hosszú monológom volt, és benne volt, hogy decemberben sok kapu fog nyílni és sok segítség jön, ha nem is tudtam konkrétan mit jelent. A Spirál értékeli, hogy nem akarunk köré identitást kreálni, nem akarjuk kultúrákhoz, planétákhoz stb kötni, mert ez a hozzáállás régi. Nem akarjuk hasonlítgatni, mert az is régi. Egyszerűen csak megelégszünk a megélésekkel. Ezért segít…

A tudatos embernek tudni kell villámdöntéseket hoznia. Ez nem vacillálás döntés előtt, őrlődés döntés után, hanem pontos RÁÉRZÉS.

A régi szerint érdekeket keresünk és útelágazásnál az egyik út gondolatából és vélt lehetőségeiből, következményeiből a másikba ugrabugrálunk, és a “Jujj, mi van ha mégsem ez?” hozzáállás félelmével meghasadunk. Meghasadva nem lehet kapcsolódni. A villámdöntés képességének határozottsága nem elbizakodottaág, kérkedés. Nem vak hit, vagy bizalom, hanem maga a kétely nélküli KAPCSOLAT, amiben mindig csak egyetlen megoldás van végtelen lehetőségével; végtelen lehetőégből az, amit választasz.  Nem a megoldás sokféle, hanem a mi elménk variációi, a mi megéléseink.  A megoldás egy: maga a kapcsolat. Nem bizonyít, nem biztosít, nem manipulál… RÁÉREZ, és ezzel tudja, melyik tudatosságszinten mi micsoda.

Egy társunk vergődik. Tele akarással és önsajnálattal. Minden eddigi apró hibája feltorzul óriásivá és utálja magát, mert ő tökéletes akar lenni ahhoz, amit ő akar. Mivel ő  maga gátja ennek, önmagát utálja, és mindent, ami emlékezteti önmagára. Meg akar másokat győzni arról, hogy ő nem ilyen… mást mutat kifelé, mint ami ben van. Ez nem a Spirál útja. Érezzük mi rosszul ezért magunkat? Mindenki csakis önmagát mentheti meg. Ez nem szívtelenség, hanem univerzális törvény. Lehet foltozgatni a foszló posztót, de azzal csak tovább tart a bomlása és bomlás nélkül nincs új kezdet. A mai üzenet a társunknak és mindannyiunknak próbál segíteni, hisz mind Egyek vagyunk.

Óvatosan állítsatok bármit is önmagatokról! Nem éri meg, hogy mások felé jól hangzó állítások, kivetítések minket cincáljanak meg. Adjátok valós önmagatokat! Olyannak, amilyenek épp vagytok. Csak amivel szembe merünk nézni (felvállaljuk minden irányban), abban lehet változtatni.

A magunkat elismerő gondolat megtagadja a Teremtő jóságát. Ha azt állítjuk, hogy mi vagyunk jók valamiben, magunkra hagyhatnak vele, hogy kiderüljön így volt-e. Mikor úgy érzed valamiben jó vagy, belső hálát fejezz ki, hogy átélhetted, és ne minősítgesd magad! Ez egészen más rezgés.

A szerénység és alázat nem naivitás, döntésképtelenség, mindenre igenlés. Óvakodjatok az akarás megkeményítésétől, elveszi a rugalmasságotokat, és könnyen megtörhettek. Az akarás és odaadás nem ugyanaz. A Teremtőnek szüksége van a testetekre, tartsátok egyre tisztábban az energeikai hálózatát, mert az közelít a Forráshoz, nem a vallási filozófiák ismerete, nem a szóbeli ígéretek. A vallási tanításokkal (elmélet) hinni lehet egyfajta istenben, az energiával (gyakorlati megéléssel) átélni lehet Istent, akiről a tanítások szólnak. Az önsajnálat elzárkózás és nem befelé fordulás, energeikailag bepiszkít. Más az önsajnálat és más a megbánás.

Amíg kérdés van benned, az az elméd kérdése, hiszen Igaz Éned mindent tud. A kontemplálás nem a Kapcsolat maga, csak rendszerezése az eddigi információknak. Hasznos is lehet, és zavaró is, egyéni elmeműködéstől függően. Más az, ha emésztem magam, és más a felemelő kontempláláa. Más a mérlegelés és más a megértésre felkészülés. Megint más a meg akarom érteni hozzáállás.

Gyönyörűséges apró áranyalatok ezek, amik hatalmas akadályok tudnak lenni. Aki a kis puzzle darabkákat nem veszi észre, a nagyokkal sem tud egy idő után mit kezdeni, csak találgat. “Kérd, és megadatik”. Igaz, csak az apró puzzle darabkák miatt nem tudjuk hogyan és mit kérjünk és attól szenvedünk, ami megadatik a kéréseink alapján.