Mivel mind mások vagyunk, azt gondoljuk, mindannyiunknak másra van szüksége, pedig ugyanarra van szükségünk, csak legfeljebb máshogy. A megéléseink, tapasztalataink lehetnek egyediek, de amiről a tapasztalatok szólnak, az ugyanaz. Ettől vagyunk Egyek.

Tomzi dolgozni van, és mivel az ajtaja tele van üzenetekkel, gondolatokkal, gondoltam felrakok oda egyet én is. Olyan üzenetet, mely bárkinek szólhat:

Mikor elolvastam saját írásomat, akkor ért el hozzám, mi is az üzenete. Elöntött a belső mosoly, milyen sokszor tudom ezt alkalmazni, ha megfogadom, és keresem, hol lehet hasznos.

Rengeteg erőnk megy el azzal, hogy azt szeretnénk, hogy mások úgy viselkedjenek, olyasmiket mondjanak, olyan döntéseket hozzanak, amik a mi komfortérzetünket erősítik, segítik elő, teremtik meg. Ha nem így történik, képesek vagyunk teljesen kifordulni önmagunkból, megkínoznak minket az elvárásaink, a bosszankodás, a fondorlatok, amivel érvényt próbálunk szerezni nekik, a csalódások, ha nem érünk célt, és fel sem tűnik, mennyi időre kicsúszunk emiatt önmagunkból, amivel akár a másik hozzájárulása nélkül is jól érezhetnénk magunkat.

Ahelyett, hogy azt táplálnánk, ami minket épít, azt figyeljük más egyet ért-e vele, támogatja-e, csatlakozik-e hozzá, s ha nem, azt hisszük bennünket utasít el, tőlünk fordul el, és meginog a belső stabilitásunk, pedig nem az vagyunk amit mondunk, amit teszünk, hanem az, aki mondja, aki teszi.

Nem tudjuk mivel szeretjük igazán magunkat, ezért azt szeretnénk, ha mások szeretnének bennünket.

“Nem tudsz önmagad lenni, míg az köt le, más mennyiben tud megfelelni Neked. Te – önmagad – feltételnélküli vagy!”

A feltételnélküliség a belső béke, a belső szabadság. A másoknak húzott feltételeink érvényesítésére tett szándékunk, reakcióink miatt veszik el feltételnélküliségünk, a belső békénk, a belső szabadságunk. Vegyük vissza! Fordítsuk önmagunk felé az utat, amit járunk, és mikor megerősödünk, szabadon fordulhatunk bárki felé anélkül, hogy abban mi, vagy mások sérülnének.