Számtalan cikk, írás, tanítás foglalkozik az önzéssel. Hadd játsszak kicsit a szavakkal, hiszen a magyar nyelv gyönyörű tanításokhoz vezet.

Ha MAGamra lelve MAGomra lelek, mely MAG mindannyiaunkban közös, ÖNzésemmel egy felvett, a MAGból kiszakadó énképet (“énzés” ->magamról alkotott kép->, önmagam -> én magam -> én magom) erősítek fel, aminek középpontjában nem a közös MAG, az EGYSÉG, a Teremtő áll; hanem ÉN, az “enyém”, ami kiszakad az EGYSÉGből (-> teljes összhang), ami leföldel a Mindenség végtelen dimenziójából, és beszűkít dualista látásmódba. Mindent ennek függvényében értékelek, hiszen erre vagyok kondícionálva születésemtől fogva.

Az önzés nem egy rossz, vagy jó dolog, hanem pusztán működésforma (énzés, énközpontúság), melynek következményeit lehet inkább minősíteni, de mivel ez utóbbit is mind saját magunkból ( =saját énképünkből, világképünkből) kiindulva tesszük, egyre távolabb kerülünk a MAGtól, a Teremtőtől, és egymástól (egymás -> egy másik; más, mint az EGY).

Nem vagyok egy nagy magyarkodó alkat, mivel folyamatokban hiszek, nem csupán egy-egy élettartamban, de MOST magyarok vagyunk, és ez a nyelv anyanyelvünkként ott rezeg bennünk, s ha csak laikusan is vizsgáljuk meg, láthatjuk, hogy “kialakítói” nagyon láttak/tudtak valamit. Ha történelmünkből ki is törölték őket, ha a tudásukhoz vezető külső utakat el is tüntették, nyelvünkben benne maradt tanításuk, nyelvünk pedig részünk, születésünktől fogva miénk, bennünk van, csak “meg kell szülnünk” a benne rejlő felismeréseket, tudást, és életre kell keltenünk. Nem mert a magyar különb, jobb; hanem pusztán mert EZ OTT VAN bennünk, miért ne élnénk vele?

Az önzetlenség tehát a magyar nyelv tanítása szerint az énközpontúság, az énzés (önzés) üzemmódjából való kilépés, ami időről időre meg-meg csillan bennünk, hiszen valamikor ez volt alapelemünk. Önzetlen pillanainkban a Teremtő felé keressük az utat.Mennyi ilyen pillanatunk van?

Mi vezet minket tetteinkben, vagy akár gondolatainkban, érzelmeinkben? Mit rejt saját MAGunk, és milyen viszonyban van ez az Univerzummal, ami kitörölhetetlenül körülölel minket, és egyre nyomasztóbbnak tűnik, pusztán mert MÁS üzemmódunk van, másként működik, mint mi, Emberek?

Ha bezárunk sok teljesen másként gondolkodó embert egy szobába, és egy idő után szóba elegyednek, nagy vitákba keveredhetnek. Ahhoz, hogy béke legyen a szobában vagy kinyírják egymást, vagy némelyiküknek változtatnia kell a meglátásain. Minden rezgés, és a mi “szobánk” a végtelen rezgése. Az Emberiség jelenlegi rezgésszintje annyira kicsiny részét képezi ennek, hogy nagy valószínűség szerint nekünk kell változtatni a meglátásainkon .