A hétvégi kristálykoponya találkozón arról adtam át üzeneteket, hogy nem mindegy hogyan kérdezünk. Legtöbbször már az halálra ítéli a válasz megértését, ahogyan a kérdést feltesszük. Leköt minket a miértek utáni kutatás (megértés hiánya), vagy az időbeli biztonságkeresés, a “mikor?” (akarás, türelmetlenség), holott a válaszok a hogyan köré építkeznek.

Két érdekes történetet szeretnék elmesélni arról, hogy nem hogy kérdezni, de kérni sem igazán tudunk, mert a gondolkodásmódunk lineáris.

Kedves ismerősöm boldogan mesélte, hogy nagy nyitásra szánta el magát. Hosszú évek óta egyedül él, és végre úgy döntött, hogy bevállal egy ismerkedést, párkapcsolatot, és szándéka megerősítésére befizetett egy hajóútra, hiszen ehhez ki kell mozdulni otthonról, a négy fal közül. Mindehhez ötletként érkezett, hogy magával viszi az útra a két lányát, és a kisunokáját is. Nem is sejtette, hogy ez már a hogyan része.

A Symbolon kártya ugyanis érdekes értelmezést mutatott.

A kisunoka, akivel így több időt tölthet most el, egy korábbi életében szeretett párja volt, akit elveszített. A kártyalapok szerint minden idejét ő fogja kitölteni. A kérése teljesül: ismerkedhet, párt talál az úton, de vajon így gondolta?

Amikor kérünk, elfelejtjük, hogy nem csak a 3 dimenziós idősíkok, létformák, energiák léteznek. Amikor párkapcsolatra vágyunk, számításainkon kívül hagyjuk, hogy bárkiben összefuthatunk valamikori (előző életbeli) párunkkal, akivel nem sikerült mindent lerendezni, megtanulni, így folytathatjuk az egykori párkapcsolati energiát munkatársként (akár azonos neműként), vagy barátságként, sőt rokoni szálakon keresztül is – akár úgy, hogy remekül kijövünk egymással, akár úgy, hogy kiszekáljuk egymást a világból.

Egy másik barátnőmnek már vannak arról tapasztalatai, hogy nem jól kért valamit az Univerzumtól, és amit kapott, tökéletesen kimerítette a kérést, épp csak nem számolt mindennel a kéréskor, ami szintén vele járó volt, és meglehet, jobb lett volna inkább nem kérni semmit. Így mikor gondolkodni kezdett, hogyan is kérjen magának valakit párkapcsolat céljából, alaposan elgondolkodott, és arra jutott, hogy most biztosra megy. Olyan embert szeretne maga mellé, aki mellett teljes harmóniában lehet önmagával. A férfi, akire vágyik, ugyanígy viszonyuljon önmagához – és belegondolt, ezen milyen állapotot ért, azután várt, de csak nem érkezett senki.

A Symbolon kártya megint érdekes gondolatot vetett fel:

Aki teljesen harmóniában van önmagával, úgy, ahogy ő értette, annak nincs szüksége párkapcsolatra, hiszen ő maga önmaga kiegészítő párja. Olyan szeretet van benne, amihez nincs szükség párkapcsolati tanítási folyamatokra. Ez a létforma már egészen másról szól. Úgyhogy ezzel azt kérte, hogy ilyen szintre emelkedjen ő maga, de pont ezzel a vággyal, kéréssel mondott le arról, hogy párkapcsolata legyen. Kezdheti újra a kérés megfogalmazását.

Kérésnek nem csak egy konkrét megfogalmazás minősül, hanem a puszta érzés, hogy mit szeretnénk. Ahhoz, hogy ‘jól’ tudjunk teremteni, jobban ismerni kell önmagunkat, ha pedig elég jól megismerkedünk magunkkal, rájövünk: a dolgok pont úgy érkeznek, ahogy szükségünk van rá, maguktól is, és semmi értelme olyasmit kérni, megfogalmazni, amivel mellékutakba futunk be, és utána nem sikerül kikecmeregni belőlük.

Az Emberi létforma egyik legfontosabb jellemzője a szabadakarat. Ez a szabadakarat visz minket a legtöbb útvesztőbe, mert nem mindig sikerül megfelelően értelmeznünk. Összekeverjük az akarással, erőlködéssel, uralkodással, birtoklással, bizonygatással, teljesítményvággyal…

A szabadakarat energiák szerint nem más, mint bennünk lévő hozzáállás megválasztása: hogyan viszonyulok ahhoz, ami történik? Jól? Rosszul? Elfogadom? Elutasítom? Másra vágyok? Eldönthetem. Ezt dönthetem el szabadon. Ez tesz emberivé, és különböztet meg a tudatosságot nem tartalmazó automatikus reakcióktól, amibe egyre többen csúsznak bele. Pedig a reakcióink, a hozzáállásunk behatárolják, mi mindent kaphatunk meg – azok miatt csúsznak el a kéréseink.

Kérd, és megadatik! Ez bizony így van, de érdemes előbb megvizsgálni ki az, aki kér – az egónk? a magasabb tudati szintünk? – mert amit kapunk, azt nekünk kell megélni.

Ha valakit érdekelnek kristálykoponya találkozók, beszélgető work-shopok, Symbolon önismereti beszélgetés, kérem jelezze emailben (tudatoslet.spiral@gmail.com)