A legtöbb félelmet az idő értelmezése adja. Akkor van-e amit akarunk, amikor mi akarjuk, vagy sem. S ha nem ugyanazt akarjuk ugyanakkor, máris elindulnak a harcok.
A kristálykoponyák nem arról üzennek, kinek legyen igaza, és kinek ne, hanem arról, hogy ha békében akarunk élni, ahhoz békében kell lennünk önmagunkkal. A béke nem közöny, a béke nem kompromisszum. A béke félelemmentesség. A félelemmentesség pedig nem passzivitás, de nem is vakmerő forrongás, hanem együttműködés az idővel: aki megfelelő időben megfelelő lépcsőfokokra lép, az megfelelő időben megfelelő magasságokba jut. A megfelelő időre való ráérzéshez pedig jelenlét, Kapcsolat szükséges.
A puszta jelenlét – ami a Kapcsolódás felismerésekhez, megértésekhez, rálátásokhoz – nem feltétlen jelent cselekvésmentességet. A puszta jelenlét kapcsolódás bármi gondolat, érzelem, cselekvés, esemény közben.
A mai reggeli gondolatok érzik a félelemkeltést, és érzik a félelmet, ahogy növekszik, ahogy figyelmenkívülhagyással, vaksággal, vagy épp elvakultsággal védekeznek az emberek, hogy nehogy úrrá legyen rajtuk a félelem, az, amit nem akarnak. Érződik a feszültség. EZ már önmagában harc. Harc a félelemkeltés sikeréért, ami hatalmat ad mások felett, és harc a védekezés sikeréért. A számítás azonban nem tudatosság és nem Kapcsolódás. Tudatosság nélkül pedig csak ismételtek.
Figyeljetek oda, milyen eszközöket választotok hangadásra, mert a hangotok nem biztos, hogy oda fog eljutni, ahol ahhoz kaptok segítséget, amit valóban szeretnétek. Ez az üzenet nem egyik, vagy másik félnek szól, hanem mindenkinek.
A félelem megbetegíthet, bármi is a félelem tárgya
így az a félelem is, ami attól való félelem, hogy nem sikerül megfélemlíteni, nem sikerül elhitetni, nem sikerül meggyőzni, nem sikerül győzni. A félelem rombol belülről, rombol kívülről…megbetegíthet mentálisan, erkölcsileg, fizikálisan így nagyon fontos tudatosan figyelni önmagunkat, mi zajlik bennünk, mert ez határozza meg gondolatainkat, reakcióinkat, tetteinket…
