Vannak az életünkben olyan gubancos szálak, amik úgy tűnik az Istennek nem akarnak végleg kifutni belőlünk. A mostani bolygóállások imádják ezeket a helyzeteket! Szívesen rángatják vissza mindazokat az érzelmeket, gondolatokat, életszituációkat, amik már korábban is megviseltek, korábban is megdolgoztatták az elfogadásunk határait, próbára tették a türelmünket, az ítélő képességünket, és hogy milyen döntéseket hozunk.

Észrevettem magamon, hogy olyan dolgok kúsznak be a fejembe, amikről azt gondoltam már végeztünk. Mi a fenének jönnek elő újra álmomban, felbukkanó ismerősökön keresztül stb.? Nos azért, mert csak én gondoltam úgy, hogy végeztünk, mert már elegem volt belőle, de pont az mutatja, hogy nem végeztünk még, amit kiváltanak belőlem.

Mivel végeztünk és mivel nem, az nem akarásunk kívánság műsora. Azzal végzünk, amivel már tényleg nincs semmi dolgunk, nem csak kívülről, de belülről sem.

Természetesen relatív kinek mi fájdalmas, és a fájdalmas szó mellé lassan betűzhetjük a nehéz, kényelmetlen, nyűgös, unalmas, érthetetlen stb. szavakat is, ezeket mind mind szeretnénk már elkerülni, nem akarjuk ismételni, mégis jönnek. Jönnek, amíg nem kezdünk el máshogy működni, mert az ugyanolyan működésünk forgatja be újra ugyanazokat a mintákat, reakciókat, félelmeket, döntéseket stb.

Ez a korszak nem azért jött, hogy bosszantson minket, hanem hogy jelezze, hol kellene megengednünk magunknak egy jó nagy fordulatot a gondolkodásunkban, reakciónkban, véleményünkben, hozzáállásunkban. Érdemes jegyzetelni mi minden bosszant, hol “szorít a cipő”, mutatja hol vannak gyenge pontjaink.