Egy kis tömeglélektan…

Sokféleképpen lehet politizálni. Íme, hogyan politizál egy nyelvész, aki pusztán megfigyel, és felfigyel. (A cikk nem saját fordítás, átvettem más oldalról, mert megtetszettek benne gondolatok.)

Noam Chomsly megfigyelései

A következő gondolatokat Noam Chomsky világhírű amerikai nyelvészhez kapcsolják, bár állítólag munkatársa, a francia Sylvain Timsit a gondolatok értelmi szerzője, és Chomsky professzor nyilatkozatban is bejelentette, hogy bár nála is szerepelnek hasonló dolgok értekezéseiben, ilyen formában nem ő írta a 10 pontot. Ettől a gondolatok még érdekesek: hogyan látják 20 évvel ezelőtt napjaink vezetőinek ideológiai irányvonalát.

Az emberek agyát és figyelmét le kell foglalni másod- és harmadrangú problémákkal. Ennek érdekében figyelmüket el kell vonni a valós és súlyos szociális gondokról, mégpedig olyan hírekkel, amelyek társadalmi jelentősége kicsi ugyan, de érzelmileg erősen megérintik őket. Támaszkodjunk a bulvársajtóra, amely hű szolgánk lesz.

A nép úgy kell tekintsen politikai vezetőire, mint a nemzet megmentőire. Ennek érdekében (elsősorban a média segítségével) hamis riasztások és nemlétező fenyegetések tömkelegét kell rájuk zúdítani, amelyek miatt aggódni, később szorongani kezd. Ha a szorongás elérte a kritikus szintet, lépj közbe és oldd meg a (máskülönben nemlétező, illetve általad gerjesztett) problémákat. Hálásak lesznek, s önmaguk fogják kérni szabadságjogaik csorbítását.

A nemzetnek mindig készen kell lennie arra, hogy valami rosszabb következik. Ennek sulykolása érdekében használd fel a „fehér” propagandát (vagyis nyíltan a kormány irányítása alatt álló médiumokat), a „szürkét” (azokat a sajtótermékeket, amelyek csak részben állnak kormánybefolyás alatt), s a „feketét” (amelyekről senki sem gondolná, hogy valójában a hatalom szolgálatában állnak). Ezek karöltve azon kell munkálkodjanak, hogy egy olyan kormány képét vetítsék a lakosság szeme elé, amely minden erejével azon munkálkodik, hogy a jövő egét beárnyékoló sötét fellegek legalább egy részét elhessentsék a nemzet feje felől. A kemény, megszorító intézkedéseket fokozatosan kell bevezetni, mert így az emberek hozzászoknak a rosszhoz, sőt: örülnek, hogy még mindig nem a legrosszabb következett be.

A nemzetet meg kell győzni, hogy minden rossz, ami aktuálisan történik, az kizárólag azért van, hogy a szebb jövőt biztosítsuk számára. Vagy ha nem a számára, akkor a gyermekei számára. Az emberek reménytelenül idealisták és hiszékenyek, akik ezt az érvet („majd a következő generációknak sokkal jobb lesz, nekünk ezért kell áldozatokat hoznunk”) évszázadokon keresztül hajlandó benyelni és elfogadni.

Az embereket le kell szoktatni a gondolkodásról, s arról, hogy a történésekben felfedezzék az ok-okozati kapcsolatokat. Ennek érdekében a politikai vezetők egyszerűen kell megfogalmazzák az üzeneteiket, már-már infantilis módon, minimális szókinccsel, rövid mondatokban. A hallgatóság ily módon megszokja a felületességet, naív lesz és hajlamos az információs beetetések elfogadására.

Minden adandó alkalommal az emberek érzelmeire kell hatni, nem a racionális gondolkodásukra. Bátorítani kell mindenféle emocionális megnyilvánulást, mert az érzelmeket sokkal könnyebb manipulálni, mint a rációt.

Az embereket a lehető legnagyobb tudatlanságban és műveletlenségben kell tartani, mert így nem lesznek motiváltak magasabb ideálok és összetettebb tervek megvalósításában. Butítsd le az oktatásügyet, tedd korrupttá és hozd a működésképtelenség küszöbére. Egy ilyen iskolarendszer a közvélemény manipulálásának ideális eszköze.

A népet el kell zárni az objektív, korrekt és teljes tájékozódás/tájékoztatás minden forrásától. Ennek érdekében pénzügyileg támogatni kell azokat a médiumokat, amelyek butítják és félretájékoztatják az embereket, s gazdaságilag el kell lehetetleníteni azokat, amelyek ennek ellenkezőjét próbálják elérni.

A nyájszellem erősítése prioritás! Az egyénben fel kell ébreszteni a szégyen- és tehetetlenség-érzetet, s választható (pontosabban választandó!) alternatívaként ezzel szembe kell állítani az igazodási, csatlakozási kényszert. Az egyéniségeket nélkülöző nyájat mindig könnyebb irányítani, ellenőrizni és befolyásolni.

Mindent meg kell tenni az egyének megismerése érdekében. Ezt elérendő belső (és titkos) nyilvántartásokat kell felfektetni az egyén különféle (ízlésbeli, politikai, ideológiai, viselkedési) preferenciáiról, opcióiról, egyszóval teljes pszichológiájáról. Törekedni kell arra, hogy jobban megismerjük az egyént, mint ahogy ő ismeri önmagát. Fel kell használni a társadalomtudományok (szociológia, lélektan, csoportképzés pszichológiája, stb.) legújabb vívmányait céljaink elérése érdekében, de ezeket a lépéseket a legnagyobb titokban kell tartani. Megfoghatatlan, érzelmi töltetű, nagy és közös célokat kell kitűzni, amelyek alkalmasak arra, hogy lelkesítsék a tömegeket. Ha nyilvánosságra kerülnek, ezeket a törekvéseinket határozottan (ha kell: erőszakosan) tagadni és cáfolni kell.

forrás: /sciart.eu

Olyan korszakban élünk, amikor nehéz kikerülni a politizálást, hiszen jelenleg erről szól a közeg, ahol élünk. De bármit, még a politikát is lehet békés megfigyeléssel, tudatossággal megközelíteni, és minden, legyen az spiritualitás, gazdaság, politika azzal hat ránk, ahogyan megközelítjük azt, ahogyan magunkba engedjük, ahogyan viszonyulunk hozzá – ezért érdekesek a fenti gondolatok is.

Ahogy a fenti cikk javító cikkje megjelent a politikai életben, pont a 10 pont működését mutatja meg. Csak mert vita alakul ki, hogy ki is a valódi szerzője a gondolatoknak, máris maguknak a gondolatoknak érvényét is vitatjuk. Már el is terelték a figyelmünket, pedig nagyon is érdekesek maguk a gondolatok, függetlenül attól, ki írta azokat.

Mondhatjuk bennünket nem érdekel mindez, nekünk elegünk van belőle, ettől még hatással van ránk a közeg, amiben élünk. A halnak nem lehet elege a vízből.

Miért ne vizsgálhatnánk meg bármit, akár a politikai módszereket is ugyanúgy, mint bármi mást – ez is csak egyfajta vizsgálódás, csak más a területe, más a tárgya, de a lényege ugyanaz: valami megfigyelése, valami tudatosítása, valami felismerése, ami által változhatnak elsődleges meglátásaink, reakcióink, megnyilvánulásaink, azaz mi magunk, és nem ez a cél?: folytonos saját fejlődés meglátásainkban, megéléseinkben, melynek hatására fejlődni kezd egész világunk.

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

:bye:  :good:  :negative:  :scratch:  :wacko:  :yahoo:  B-)  :heart:  :rose:  :-)  :whistle:  :yes:  :cry:  :mail:  :-( 
:unsure:  ;-) 
 

Kategóriák

Blog bejegyzések archívuma

error: Content is protected !!