Vannak napok, amik attól nehezek,  mert olyan sok tennivalóval, döntenivalóval kell megbirkózni, hogy azt sem tudjuk, mivel kezdjük. És vannak napok, amik minden látható ok nélkül egyszerűen csak nehezek, szinte csak vonszoljuk magunkat, kedvtelenek vagyunk, rossz hangulatban vagyunk, valahogy nem kerek a világ.

Ilyen napok mindig csúsznak be, és úgy érzem, áprilisban lesz ilyen bőven. Többnyire kísértés az ilyen, hagyjuk-e, hogy bedaráljon, vagy belekóstolunk és azt, mondjuk, “köszönöm, nem kérek belőle!”. Igazán nehéz ugyanis akkor felállni ilyen állapotból, ha túlzottan átengedjük neki magunkat, viszont ha bele sem megyünk egyáltalán, akkor megkockáztatjuk, hogy megkeményedünk a sok ellenállásban, erőfeszítésben és elveszítjük a rugalmasságunkat.

Vannak nehezebb napok, de elkeseredésre semmi ok, hiszen van rá ellenszer, ami könnyebbé teheti, ez pedig az elfogadás. Barátkozzunk egy kicsit a nehezebb napokkal, fogadjuk el, hogy lehetünk törékenyek, lehetünk fáradtak, érzékenyebbek stb. De jó ilyenkor emlékezni arra is, hogy   a nehéz energiák nem szeretik a humort, az elfogadást, a megbékélést, a megértést, a türelmet, így ha ezek megmozdulnak bennünk, azonnal enyhülnek a gondolati, érzelmi terhek.

Hogy melyik nap mi történik, mi talál ránk, az már következménye valaminek. Hogy azt hogyan dolgozzuk fel, hogyan éljük meg, az mutat előre. Érdemes lenne odafigyelni ezekre az irányokra, de sokan valahogy eltévednek…

A napokban belém botlott egy külföldi fiatalember. “Belém botlott” azt jelenti, hogy ismeretlenül megjelölt facebookon. Nem szokásom válaszolni, de valahogy neki visszaírtam, hogy rosszul gondolja, hogy ismer, és ebből beszélgetés alakult ki. Hihetetlen tájékozott spirituális mestereket, tanokat illetően, de mellette döbbenten vettem észre, hogy egy depresszióra hajlamos, magába roskadt fiatalemberről van szó, aki olyannyira vágyik a figyelemre, hogy képes mindenféle betegségekbe belehajtani magát.

Megkérdeztem tőle, mitől érezné jobban magát? Azt felelte, ha találkozhatna Moojival, akkor biztosan jobban lenne. Eszembe jutott a Békés harcos útja című film, amikor Dan megmássza a hegyet, mert megígéri neki Szókratész, hogy valami fontos dolgot mutat meg ott neki, majd mikor hulla fáradtan felérnek, felvesz neki a fűből egy követ, és azt adja oda neki: tessék! Itt van!. Ugyanezt láttam meg ebben a fiatalemberben. Azt gondolja, ha találkozhatna Moojival, véget érnének a nehéz napok.

Csakhogy a nehéz napokat többnyire  a hozzáállásunk teszi igazán nehézzé, és azt senki más nem fogja tudni megváltoztatni bennünk, csakis mi magunk. Hallgathatunk okos tanácsokat, tanításokat, kellemes időtöltés. De csak kellemes időtöltés marad, semmi több, ha utána nem tesszük gyakorlatba a hétköznapokban mindazt, amit bölcsnek, hasznosnak gondoltunk, mikor hallottuk, olvastuk…