Hiszek a szabadakarat fontosságában! De vajon tényleg szabadakaratnak számít az, ha valakinek odanyújtunk egy olyan gyümölcsöt, amitől hat másik ember a szemünk láttára betegedett meg, és nem szólunk róla semmit; vagy szabadakarat az, ha elmondjuk, amit tudunk, és ráhagyjuk, bele akar-e így is harapni? Nem minden arany, ami fénylik, és persze azt sem tudhatjuk, kinek miből kell tanulnia. De el kezdhetünk végre úgy kommunikálni saját magunkkal és másokkal, hogy egyre többen ébredhessünk rá, melyik tanítás való igazán nekünk, hogy előrébb legyünk, és melyik tanít arról, milyen útra ne lépjünk többet, hogy változhasson végre a világ. Nem az a fontos más mit tesz, mit dönt. Az a fontos, mi magunk mit teszünk!

Ahogy vannak egészséges és mérgező gyümölcsök, ugyanígy vannak fejlesztő, egészséges, és idejét múlt, korlátozó csoportok. Egyikünk sem szereti, ha kihasználják, de nincs mindig könnyű dolgunk, mert a legtöbb új kapcsolatban, kapcsolódásban először csak azt jelenítik meg, ami vonzó lehet, ami a vágyainkat célozza meg. Mire figyeljünk, hogy ne essünk csapdába, vagy ha már beleléptünk, ki tudjunk belőle lépni? (a továbbiakhoz felhasznált, motiváló forrás, anyagok angolul)

A világ éhes a szabadságra, a szépségre, a változásra. Nem véletlenül tudnak megjelenni manipuláló csoportok, melyek hirdetik mindezt, de meg nem adják, mert működésükkel az egészet eltorzítják.  A külvilág felé mutatott programjuk tetszetős, világmegváltó, és csak ha valaki mélyebben is belelát, derül ki számára mi hazugság belőle, mi túlzás, mi függőséget kialakító agymosás, hová is terelődött a gyanútlan jelentkező, mégis mi folyik itt?

A manipuláló csoportok – (egészen erős formájuk a szekták) – olyan vallási, spirituális csoportok, melyek magasztos ideológiát hirdetnek (megvilágosodás, gyógyítás stb.), miközben egy idő után elsődleges céljuk a csoport vezetőjének, vagy a vezetőt körülvevő kisebb csoportnak az érdekeit előtérbe helyezve másokat irányítani, manipulálni; anyagilag, érzelmileg kihasználni, és mindezt olyan hatékony fokra emelik, hogy képesek az egyénben függőséget kialakítani, így töri magát, hogy részese maradhasson.

Különféle technikák léteznek, amivel felerősíthetőek a félelmek, a bűntudat, a kishitűség, a komplexusok így egyre erősebb belső igény alakul ki arra, hogy az egyén a csoportra, vagy a vezetőjére  szoruljon, hogy az tanítsa, segítse, megvédje őt (holott maga a vezető erősíti a félelmeket), és kialakulhat a személyi kultusz, ami megkérdőjelezhetetlenné teszi a vezetőt. Ugyanígy vannak technikák arra, hogy ún. agymosással félrevezessünk valakit (mert fájdalmas szembenézni a valósággal), és ahelyett, hogy kivezetnénk a fájdalmat jelentő illúziókból, hogy végre meglássa a valós okokat, és tehessen valamit, átvezetjük más jellegű illúziókba, ahol a döntéseket átadja másnak, és csak menetel a vezető után csordultig hálával, mosolyogva, elégedetten, ha azt mondják balra, balra, ha azt mondják jobbra, jobbra; mikor mit vár el a vezetőség. Így veszik el az egyediségünk, és a változásra való igényünk.

Én csak csinálom, amit mások is csinálnak

Ezek a technikák, ha sokat vagyunk nekik kitéve (ezért is célja az ilyen csoportoknak, hogy minél többet legyél velük) beszűkítik az egyén látásmódját, akaraterejét, és egy idő után egyre elvakultabban támogatjuk mindazt, amit a vezető akar, kér, még úgyis, hogy saját magunkat, saját anyagi helyzetünket, saját családunk iránti felelősségünket, saját valós spirituális fejlődésünket is háttérbe helyezzük. A manipuláló csoportok vezetője mindig karizmatikus egyéniség, képes tömegpszichózisra, tömeges „agymosásra”, képes tömegeket lelkesíteni – egy szóval tehetséges, de nem feltétlen abban, amiről az igét hirdeti.

A manipulatív csoportok nem voltak mindig ilyenek. Idővel alakultak át, ahogy torzult a vezetőjük személyisége az őt ért hatások miatt. Ezek a  csoportok rendszerint testileg, lelkileg sérült embereket vonzanak be, akiknek elég ígérni egy szebb jövőt, hogy képessé fognak válni  arra, hogy másokon is segítsenek, és hitük, reményeik, ambícióik, jóhiszeműségük által máris vezethetővé válnak. Az egyén felelőssége, hogy odafigyeljen merre, hova vezetik! A csoport célja, hogy megideologizálja, miért jó neked, ha csoporttag lehetsz, és ha csak ezt figyeled, már benne is vagy a csapdában.

• Feltűnt, hogy a csoport által vallott nézetek beáramoltak életed minden területére, a magán szférádba, munkahelyi nézeteidbe, és egyre jobban kiszorítanak onnan minden régi barátot, ismerőst, akikre mindig számíthattál stb.?
• Feltűnt, hogy sohasem tudsz olyat mondani, amiben neked lenne igazad, és nem a vezetőnek?
• Volt már a barátaidnak, családodnak- akikkel korábban jóban voltál – olyan jellegű megjegyzése, hogy megváltoztál azóta, hogy ennek a csoportnak vagy a tagja, és nem tetszik nekik a változásod?
• Szerinted akik nem a csoport tagjai, azok nincsenek olyan szinten, mint te, vagy a csoport tagjai?
• Jegyezte már meg bárki, hozzád közelálló személy, hogy szerinte rámenősen hirdeted mindazt, amit a csoportod csinál, vagy hogy fanatikusan, megkérdőjelezhetetlenül, minden mást elhanyagolva követed a tanítást?
• Ha valaki kritizálja a csoportod vezetőjét, a csoportot, vagy annak nézeteit, el kezdesz magyarázkodni – hangosan, vagy magadban – miért tévednek?
• Előfordul, hogy a csoportod, annak tanítása kritizál más csoportokat/tanításokat, hogy így domborulhassanak saját csoportod erényei? Előfordul, hogy ha egy csoport ugyanazt csinálja, mint ti, ugyanabban tevékenykedik, ti mégis határozottan a saját  csoportotokat tartjátok jobbnak, és rossz szemmel nézitek, ha valaki amoda jár?
• Előfordul, hogy úgy érzed te különb vagy, különb küldetéssel, mint mások, csak mert te ennek a csoportnak a tagja vagy?
• Elvárják jelenléted minden saját rendezvényen, csoporttevékenységben? Ha nem jelensz meg, megkérdőjelezik a spiritualitásod vagy elhivatottságod? Éreztél valaha bűntudatot, hogy nem vehettél részt valami más kötelezettség miatt?
• Mondják neked, hogy inkább ne olvass el/hallgass meg semmit, mert a csoportban minden információt megkaphatsz, amire szükséged van? Éreztetik veled, ha másról is van ismeretanyagod, hogy az úgyis rosszabb, kevesebb, mint amit a csoport Vezetője tanít?
• Gyakran adódik különféle indok, hogy adományokat kelljen adnod a csoportnak?

• Feltűnt, hogy más szabályok vonatkoznak a vezetőre, a vezető szűkebb környezetére, és megint más szabályok vonatkoznak a csoporttagokra, pedig egyenlőséget, testvériséget hirdettek?
• Szerinted a vezetőtöknek mindig igaza van? Rosszallóan néznek rád, ha nem igent válaszolsz?
• Szokott a vezetőd véleményt változtatni, ha valami neki úgy kedvezőbb? Előfordult már, hogy a vezetőd felvállalta, hogy téved?
• Mindenben a vezető szava a végső döntés?
• Úgy érzed hálás vagy a vezetődnek, hogy az adósa vagy? Előfordul, hogy erre még emlékeztetnek is?
• Vannak a vezető körül személyi kultuszra utaló jelek? Értékesebbé válnak tárgyak, csak mert hozzájuk nyúlt? Fontosabbá válik a csoportban akit ő közelebb enged magához?

• Előfordult, hogy rossznak érezted magad, bűntudatod éreztél, mert nem úgy viselkedtél, ahogy a vezetőd/csoportod mondta/elvárta? Minősítenek azzal, hogy “az nem spirituális, aki…”?
• Tanít olyat a vezetőd, hogy meg kell élni az érzelmeket teljességgel, de ugyanakkor uralnod kell őket vele, a csoport szabályaival kapcsolatban?
• Előfordul, hogy eufórikus állapotot éltél meg a csoport találkozón, és mindent teljesen “rózsaszínűben” láttál?
• Érzed úgy néha, hogy mennyire egyedül vagy, és csak a csoport ért meg?
• Frusztrál, ha nem sikerül működtetned a csoport technikáit, és emiatt saját magadat hibáztatod?
• Előfordult, hogy összezavart, hogy a világ teljesen élhetetlennek tűnik, mert nem találtad meg benne mindazt, amit a csoport festett le számodra valóságnak, vagy mert a külvilág azt nem fogadja el?

Napjainkra rengeteg információ vált elérhetővé, bárki számára. Az interneten számtalan technika érhető el, ami valóban működik, segíthet sok embernek. A legegyszerűbb olyat mondani, amit mások is jónak fognak tartani. Ezek a csoportok nem feltétlen abban korlátoznak, mennyi tudás, képesség, információ kerülhet általuk hozzád, hanem szabadságodban, önértékelésedben, valós spirituális fejlődésedben gátolnak. Nem attól ártóak, amit hirdetnek, hanem attól, amilyen működést elérnek.

Ne hagyd, hogy bárki elfojtsa a benned élő Mestert! Sokaknak van szüksége arra, hogy tartozzon valakikhez. Az ember társas lény. De ügyelj arra, hogy lehessen saját véleményed, eldönthesd bűntudat nélkül mit kezdesz az időddel, pénzeddel, semmit ne kelljen erőd felett tenni, ne engedd, hogy bárkinél kevesebbnek kelljen tartanod magad, csak tudd, más-másban vagyunk jók.

Ne add fel a fejlődésed ígéretekért, zengzetes szavakért! Próbáld ki, amit ígéretesnek tartasz, de ne ragadj le sehol puszta félelmek miatt. A fejlődés lényege a változás! Ezt minden valódi Mester tudja, és eképp egyik sem próbál magához kötni újabb, és újabb trükkökkel. A valós Mester célja, hogy mielőbb nélküle is megállj a talpadon.

Nem tudom, más jó helyen van-e. Fedezze fel mindenki saját maga! Légy nyitott, légy megfigyelő, légy figyelmes – önmagaddal, és másokkal egyaránt – és ne csak azt nézd mit kapsz, hanem azt is, mi az ára. Jó utat!