Megint olyan területre tévedtem, amiről ugyan mi biztosat lehetne mondani? Így én sem fogok semmi ilyesmit írni. A “véletlenek” sorozatának egyik állomása volt, hogy egyáltalán megtudtam, hogy épp a Stonehengetől pár száz méterre is van egy ilyen (lsd. képen piros nyíllal jelölve). A gabonakör 2016. 07. 08-áról 9-ére virradó éjjelen jelent meg a gabonatáblában. Számomra annyi érdekes belőle, hogy hétágú csillagot ábrázol. A 7-es a kedvenc számom, ami csupa olyasmit jelent, ami mindig is vonzott.

De hadd ugorjak vissza az elejéhez. Ha nem viszem magammal a kristálykoponyát a Stonehengehez, a gabonakörhöz sem jutok el, hiszen a koponya miatt kezdtem el beszélgetni az egyik őrrel, aki “by the way” megjegyezte, hogy ha a másik oldalra fordítom a fejem, ott van egy friss gabonakör. Őszintén szólva semmit nem láttam. Túl korán volt, nem voltak valami jók a fényviszonyok, és ilyen távolságból a legjobb kivilágítás mellett sem vettem volna magamtól észre. Mikor aznap mégegyszer visszajöttem, most már nyitvatartási időben, már nagyobb távolságokat is bejártam, nem csak magukat a köveket, és gondoltam, legyen! Nézzük meg, hogy is néz ki egy gabonakör.

Hát így! Ekkor még fogalmam nem volt milyen képet ad felülről, vagy hogy mégis mekkora; csakis lentről, részleteiben láthattuk. De ahogy meneteltünk benne, egyszer csak felállt egy holland fiú (gondolom meditált, és meghallotta, hogy jön valaki), és minden bevezető nélkül odalépett hozzám, és megkérdezte, tudom-e, hogy a hetes szám az üzenet. Néztem ki a fejemből, és csak annyit mondtam “nem, nem tudom, én csak erre tévedtem”. Ekkor előkaparta a mobilját, és megmutatta a légifelvételt arról a helyről, ahol álldogálunk, és csak annyit tudtam kibökni. “Wow”.

Közben a kristálykoponyát szorongattam a kezemben, amit észrevett, és lelkesen hadoválni kezdett mindenfélét, és betuszkolt a gabonakör közepére, ahol egy kis csoport üldögélt egy másik kristálykoponyával. Rengeteg kérdést tettek fel nekem, ismerem-e ezt, meg azt; hallottam-e már erről, meg arról; egész kis oltárt hoztak ott össze képekből, kristályokból,  és mindenre csak azt tudtam felelni, hogy értsék már meg, én csak erre tévedtem, nem ismerek senkit, nem foglalkozom semmi olyasmivel, amire számítanak attól, akinél kristálykoponya van, én még csak ismerkedek vele, így velem többet nem foglalkoztak, inkább a koponyával, ami nagyon tetszett nekik. Összerakták a két koponyát, “hadd beszélgessenek”. Úgy kellett elkérnem egy idő után, hogy elnézést, de mi mennénk, mivel megláttam milyen tömeg közeledik, és szerettem volna elkerülni.

A távolból látszottak Stonehenge kövei, és még mindig lenyűgöztek. Magában a gabonakörben nem igazán éreztem semmit, azon túl, hogy a közepén a telefonomról eltűnt a térerő. Ja, és most, hogy írok róla, mióta hazajöttem fura dolgok történnek. Mobilról hívtam volna fel vonalas számot, de a mobilom helyett a számítógép hangszórójában szólalt meg a kicsengő hang, és annak a hangja is, aki felvette, de engem nem hallott. Gyorsan átmentem másik helységbe, ugyanez történt, épp csak onnan én sem hallottam semmit, de aki a konyhában volt, az igen Kipróbáltam más számokkal is, megismétlődött, majd pár perc múlva megszűnt a jelenség. Azóta a mobilom normálisan működik. Visszatérve a gabonakörhöz, gyorsan történt minden, és csak a szálláson gondoltam bele, hogy mégis hol jártam? Miért érzett késztetést az az idegen srác, hogy közölje velem, hogy a hetes szám az üzenet? Rengeteg mindent tudok a 7-es számról, most épp mire vonatkozik? Aztán Andi ezt küldte el nekem viberen:

“A 7-es szám energiája sorsformáló erő, ha le merjük bontani mindazt, ami régi, ami már nem szolgál bennünket, akkor segíti az életünk újjáformálását“.

Majd hirtelen látomásom volt, legalábbis nem tudom másnak nevezni ami történt. Pár pillanat volt, amit láttam, de teljes meggyőződést hozott affelől, amit most le fogok írni (így utólag már furán hangzik, de ott akkor, míg a hatása alatt voltam, teljesen biztos voltam benne).

Vannak gabonakörök, amiket emberek hoznak létre. Nem ezekről szeretnék írni. Azok, amikről én írok “gondolati pecsételéssel” készülnek. Annyi az egész, mintha odanyomnád valahova az ujjad, és ott maradna az ujjlenyomatod. A pecsételt minta kódolt üzenet. Ez az üzenet nem fázosikban készül, ahogy az emberek lineárisan készítenék, hanem egyszerre történő folyamatok összessége, egy pillanat az egész. Általában olyan mintát pecsételnek, amit ismerünk, nehogy megijedjünk. Gyakoriak a fraktálok, geometriai formák, számrendszerek. De az üzenet nem feltétlenül csak a látható mintázat, annál sokkal összetettebb, és részeként üzenet maga a folyamat, ahogy készült.

Attól, hogy valamire nem vagyunk képesek, még nem jelenti, hogy más sem képes rá. Attól, hogy nem vagyunk tudatában MI mindenre vagyunk képesek, még nem ment fel a következményei alól, ha csináljuk. Minden egyes gondolatunk egyfajta “lenyomat”, “pecsét” az energia világában. A gabonakör olyan mentális energiával létrehozott pecsét, ami megjelenik az anyagban, hogy láthassuk, és emlékeztetni próbál minket arra, hogy percről percre mi is gondolati pecsétekkel (mintákkal) borítjuk tele a világunkat, ahogy a víz kristálymintázata formálódik minden külső beavatkozás nélkül puszta gondolataink hatására.

A heptagramnak, a hétágú csillagnak, a misztikusok rendkívül nagy védőerőt tulajdonítottak. Azt tartották róla, hogy a kozmosz univerzális hétszeressége jut kifejezésre általa, lásd a szivárvány hét színe, a hangskála 7 hangja stb. Az elemek csodálatos kombinációival újabb, és újabb színeket, hangzásokat,  elemeket hozhatunk létre. Mi van akkor, ha az alapelem mondjuk nem 7 szín, vagy 7 hang, 7 millió búzaszál, hanem idő, tér, dimenzió síkok, frekvenciák? Innen elindulva már egészen izgalmas a téma. Mi mindent sűríthet magába egy-egy pecsét, lenyomat attól függően, hogy a létrehozója milyen tudatossági szinten van, a puszta geometriai ábrák látványa mellett? El tudjuk képzelni, mennyi hangot nem hall meg a fülünk, ezért nem értelmezzük, és úgy képezzük le, hogy “nincs”? Mennyi geometriai formával nem tudunk mit kezdeni, csak mert többségünk nem beszéli a nyelvezetét? Mennyi összetett síkot érzelmezünk egyetlen síkként, csak mert a figyelmünket nem tudjuk szórni? Mennyi elem nem létezik számunkra, csak mert így döntöttünk?

Ezeket a kérdéseket nyitva hagyom, mert nem célom kérdéseket megválaszolni, vagy érveket felsorakoztatni. Egyszerűen csak szerettem volna kicsit kikanyarodni a hétköznapokból egy olyan kört téve, ami nagyon is hatással van a hétköznapjainkra. Nem gabonakörök szerkesztgetésével, hanem elménk megnyitásával, saját működésünk megértésével, befogadóképességünk növelésével – együttműködésünkkel. Kívánok mindenkinek szép napot!