Hajnalban felébredtem és újra és újra két szót jártak körbe a gondolataim: belső bátorság. Ismerem a belső békét, a belső csendet, a belső hangot, a belső erőt, a belső gyermeket… miről szól a belső bátorság?

“Az az ember, akinek van külső bátorsága, szembe mer nézni a halállal. Az az ember, akinek van belső bátorsága, szembe mer nézni az élettel.” Lao-Ce

Belső bátorság szembenézni mindazzal, ami bennünk zajlik. Belső bátorság elfogadni a hiányosságainkat, és nem büntetni magunkat miattuk, ha felismerjük őket, hanem tanulni belőlük, hogy változhassanak. Belső bátorság kiállni saját belső egyensúlyunkért és szembeszállni mindazzal, ami szenvedést, bánatot, betegséget okoz. Belső bátorság felvállalni az újat, ami a megszokott régi helyébe léphet.

A belső bátorság belső erőnk mozgató rugója olyasmikkel szemben, amitől félünk.

A belső bátorság nem igényel külső megnyilvánulást, cselekvést, a belső bátorság döntéseinket mozgatja. A belső bátorság önmagunk kipróbálása külső közönség nélkül.

A belső bátorság az, ahogy szembe merünk nézni önmagunkkal, saját életünkkel.