Az emberi agy idősebb korban is képes változni

Belehallgattam dr. Lara Boyd, stroke kutató előadásába, és úgy gondoltam lefordítom. Legyenek a Blogban olyan tények is, amiket egy agykutató mesél el a TED előadás sorozatában. Nézzük meg hogyan tanulunk! Érdemes tudatában lennünk, hogy mindegy hány évesek vagyunk, változhatunk!

TED - részletek dr. Lara Boyd előadásából

Tehát, hogyan tanulunk? Miért tanul némelyikőnk könnyebben, mint mások? Dr. Lara Boyd vagyok, a Brisith Columbia Egyetemen vagyok agykutató, és ezek olyan kérdések, amik elbűvölnek engem.

Az agykutatás az egyik legnagyszerűbb határállomás az emberi élettan megértésében, és azzal is foglalkozik, hogy mi tesz minket azzá, akik vagyunk. Nagyszerű idő ez most agykutatónak lenni, és megkockáztatnám, hogy nekem van a világon a legérdekesebb munkám. Az agyról szerzett ismereteink lélegzetelállító lépésekben változnak. Sok mindenről, amiről azt gondoltuk, hogy tudjuk, értjük az aggyal kapcsolatban kiderült, hogy nem is úgy van, vagy nem teljesen úgy van.

Némelyik ilyen helytelenül gondolt elmélet nyilvánvalóbb, mint a többi. Például: Régebben azt gondoltuk, hogy a gyerekkori agy nem igazán tud később változni, és kiderült, hogy ennél messzebb nem kerülhettünk az igazságtól. Egy másik téves elgondolás az aggyal kapcsolatban az, hogy csak részeit használjuk az agynak, azokat is csak bizonyos időszakokban, és amikor épp semmit nem csinálunk, az a csend. Nos, ez sincs így. Kiderült, hogy az agy amikor épp nem gondolkodunk semmin, pihenéskor is aktív.

A technológia fejlődik, létrejött pl. az MRI, és ez tette számunkra lehetővé, hogy sok fontos felfedezést tehessünk. Talán a legizgalmasabb, legérdekesebb és legnagyobb transzformáló erővel bíró felfedezés ezek közül az, hogy valahányszor új dolgot tanulunk, új dologról hallunk, az agyunk megváltozik. Ezt nevezzük neuroplaszticitásnak (megj: az agy és idegrendszer mind strukturális és funkcionális változásaival foglalkozó tudományág). 25 évig azt gondoltuk, hogy a pubertást követően az agyban csakis negatív változások állnak be: a kor haladtával csökken az agysejtek száma, agykárosodás következményei mutatkoznak meg, pl, stroke esetében, de aztán a kutatások jelentős eredményeket mutattak fel arról, hogy a felnőtt agy képes átrendeződni. Egy következő kutatás kimutatta, hogy a működéseink is változásokat eredményeznek az agyunkban, és ezek a változások nem korlátozódnak a kor haladtával. Ez azért jó hír, igaz? Sőt, folytonos változások vannak, és ami nagyon fontos, az agy átrendeződése segít a gyógyulásban, agykárosodás után.

Minden ilyen változáshoz a kulcs a neuropaszticitás. Hogy is néz ez ki?

Az emberi agy három nagyon alapvető módon képes változni, hogy támogassa a tanulási folyamatokat.

Az első mód kémiai. Az agyunk ugyanis kémiai jelek továbbít az agysejtek között, amiket neuronoknak hívunk és ez vált ki egy sor folyamatot és reakciót. Tehát az agyunk a tanulás támogatásához képes növelni a neuronok között zajló kémiai jelek koncentráltságát. Mivel az ilyen jellegű változások gyorsan történnek, ez a folyamat segíti a rövid távú memóriát, vagy a motorikus képességek rövid távú fejlődését.

 A második módja annak, ahogy az agy képes változni, az az agyszerkezet megváltozása. A tanulási folyamatok során az agy képes megváltoztatni a neuronok közötti kapcsolatokat. Ebben az esetben az agy fizikai szerkezete változik, ehhez pedig egy kicsit több időre van szükség. Ezek a változások kapcsolódnak a hosszú távú memóriához, a motorikus képességek hosszú távú fejlődéséhez.

Ezek a folyamatok kölcsönösen hatnak egymásra. Hadd mondjak egy példát arra, hogy hogyan. Mindannyian próbálkoztunk már új motorikus képesség elsajátításával, mondjuk zongorázni, vagy zsonglőrködni tanultunk. Megtapasztaltuk, hogy egyre ügyesebbek lettünk a puszta gyakorlással, és arra gondoltunk, “Na végre, sikerült!” Azután másnap újra nekiálltunk, és a korábban elért dolgok nem működtek. Mi történt? Nos, az agy rövid távon képes volt növelni a neuronok közti kémiai jeleket, de valamiért ezek a változások nem értek el a szerkezeti változásig, ami szükségszerű a hosszú távú memóriához. Emlékeznek? A hosszú távú emlékezés időbe telik, és amit rövid távon tanulunk meg, az nem tükrözi tovább a tanulást. A hosszú távú memóriához fizikai változásokra van szükség, a kémiai változások csak a rövid távú memóriát segítik.

A strukturális változások eredményezhetik az agyi területek integrált hálózatának létrejöttét is, amikor különböző agyterületek kezdenek el együttműködni, hogy segítsék a tanulási folyamatot, és átvezethetnek olyan agyterületekhez is, melyek fontosakká válnak bizonyos működésekhez, hogy szerkezetváltozás, vagy növekedés álljon be. Hadd hozzak erre is példát! Azok az emberek, akik vakírást olvasnak, nagyobb érzékelő felületekkel rendelkeznek az agyukban a kézre vonatkozóan, mint mi többiek. A mi tapintáshoz szükséges motorikus  területünk a bal agyféktekénkben van, ha valaki jobb kezes, akkor az nagyobb, mint a másik oldal. Egy kutatás kimutatta, hogy a Londoni taxi sofőrök, akiknek tulajdonképpen memorizálniuk kell London egész térképét, hogy engedélyt kapjanak taxizásra, nagyobb olyan agyi területet működtetnek, melyek terek, térképek memorizálását segítik.

A harmadik módja annak, hogy az agyban változás álljon be, ha megváltoztatjuk a funkcióját. Amikor használunk egy-egy agyterületet, egyre ingerelhetőbbé válik, és egyszerűbb lesz újra használni. Ahogy az agyban használódnak ezek a területek és növekszik az ingerlékenység, az agy változni kezd, annak függvényében, hogyan, és mikor aktiválódnak a területek. A tanulással azt láthatjuk, hogy az agytevékenység hálózatai el kezdenek változni, átalakulni.

Tehát, a neuroplaszticitást kémiai, szerkezeti és működésbeli változások segítik, amik az egész agy területén folyamatban vannak.  Előfordulhatnak egymástól elszigetelten, de általában közös koncertet adnak. Együtt támogatják a tanulást és  folyton folyamatban vannak.

Már mondtam Önöknek, hogy milyen fantasztikusan neuroplasztikus az agyunk. Miért nem tanulhatunk meg mégsem könnyedén bármit, amit választunk? Miért buknak meg néha a gyerekeink az iskolában? Miért kezdünk el feledékenyek lenni korunk haladtával? Miért nem épülnek fel emberek teljesen agykárosodás után?  Mi korlátozza, mi segíti a neuroplaszticitást? Ezt kutatom. Elsődlegesen azt kutatom, hogyan kapcsolódik a neuroplaszticitás a stroke utáni felépüléshez. (…) Mik a lehetőségeink?

Egy dolog teljesen egyértelmű. Az agy neuroplasztikus változásaiban a legjobb meghajtó a működés/működtetés. (…) Az én kutatásom olyan terápiákat dolgoz ki, mely felkészíti az agyat, hogy tanulhasson. Ebben szerepel agystimuláció, torna, robotika. A kutatásaim során észrevettem, hogy a fejlődést képesek nagyban gátolni olyan terápiák, melyek gyorsítani hivatottak a stroke utáni felépülést, vagyis egyéntől függő, változó a neuroplaszticitás mintázata. Mint kutatót, a változékonyság megőrjít, mert nagyon nehéz statisztikát használni az eredmények és ötletek teszteléséhez. Emiatt az orvosi beavatkozási tanulmányokat úgy állítják össze, hogy minimális legyen a változékonyság. Az én kutatásomban azonban kezd egészen világossá válni, hogy a legfontosabb, a legtöbb információt tartalmazó adat hozza ezt a változékonyságot.

A stroke utáni agykutatással rengeteget tanultunk, és azt gondolom, hogy ezek a felismerések nagyon hasznosak más területeken is.

Az első dolog, amit megtanultunk, hogy az agyban bekövetkező változásokhoz elsődleges meghajtó a működés/működtetés, nem létezik neuroplasztikus gyógyszer, ami bevehető lenne rá. Nincs semmi, ami hatékonyabb lenne, mint a gyakorlás, el kell végezni a szükséges munkát.

A kutatásom kimutatta, hogy a nehézség növelése, a küszködés növelése, ha hajlandóak vagyunk rá gyakorlás közben, nem csak több tanuláshoz, hanem több szerkezeti változáshoz is vezet az agyban. (…) Az agyunk borzasztóan plasztikus, változik mind szerkezetileg, mind funkcionálisan mindennel, amit csinálunk, de minden olyasmi által is, amit nem csinálunk.

A második dolog, amit megtanultunk az aggyal kapcsolatban, hogy nem létezik mindenkire egyformán alkalmazható tanulást elősegítő módszer. Nincs tanulásra felírható recept.

Vegyük csak az általános elméletet, hogy 10.000 óra gyakorlást igényel egy új motorikus képesség megtanulása, és kifinomítása. Nos biztosíthatom Önöket, hogy ez nem ennyire egyszerű. Lesz, akinek sokkal több gyakorlást, másoknak kevesebbet fog igénybe venni. Úgyhogy plasztikus agyunk formálása egészen egyedi, ezért nem létezik olyan találmány, ami mindannyiunknak egyformán működne. Ennek felismerése kényszerített minket arra, hogy kialakítsunk olyasmit, amit személyre szabott orvoslásnak nevezünk. Ez az ötlet optimalizálja a folyamatokat, mivel minden egyes páciens egyedi beavatkozást igényel. (…)

Az agy szerkezetében és működésében vannak bizonyos jellemzők, amiket biomarkereknek nevezünk, és ezek a biomarkerek nagy segítségnek bizonyulnak, segítenek összeegyeztetni bizonyos terápiákat bizonyos páciensekkel. (…) Mivel az agy mindenkinél egyedi szerkezetű és működésű, amit a stroke-ot elszenvedett esetek vizsgálatából megtanultunk a neourplaszticitásról, az mindenkire vonatkoztatható. A mindennapokbeli viselkedésünk/működésünk nagyon fontos,mert mind változtat az agyunkon. Ezért azt gondolom nem csak személyre szabott gyógyításban, hanem személyre szabott tanulásban is kell gondolkodnunk. Az Önök agyának egyedisége Önökre van hatással, mint tanuló, és mint tanító. Ez az elgondolás segít nekünk megérteni, miért vannak olyan gyerekek, akik kínlódnak a tradicionális oktatási rendszerben, míg mások nem. Miért tudnak egyesek könnyen megtanulni nyelveket, és míg mások sportokban ügyesek.

Amikor ma elmennek ebből a teremből, az Önök agya nem lesz ugyanolyan, mint amilyen akkor volt, amikor beléptek ide. Szerintem ez azért eléggé bámulatos! De mindannyiuknak másként fog változni az agya. Ha megértjük ezeket a különbözőségeket, ezeket az egyedi mintázatokat, a rengeteg változatot (változékonyságot) és változást, lehetővé válik a következő nagy előrelépés a neurotudományban, lehetővé válik, hogy párba kerüljenek a tanulók és tanítók, a páciensek és a beavatkozások. Ez nem csak a stroke utáni felépülésre vonatkozik. Ez mindannyiunkra vonatkozik mint szülőkre, tanárokra, igazgatókra, akik egész életünkben tanulunk.

Figyeljék meg, hogyan és mit tudnak legjobban megtanulni! Ismételgessék azokat a viselkedési mintákat, működésformákat, melyek egészségesek az agyuk számára, és hagyjanak fel olyasmikkel, amik ártanak neki! Gyakoroljanak! A tanulás azt jelenti, hogy elvégezzük azt a szükséges agyi tevékenységet, amire az Önök agyának van szüksége, ezért a legmegfelelőbb stratégia egyénenként változó.

Remélem, hogy ma úgy mennek haza, hogy átértékelik, ahogy az agyukról eddig gondolkodtak, és még jobban értékelik. Önök, és az Önök plasztikus agya folyamatosan változik az Önöket körbevevő világ által.  Értsék meg, hogy bármit csinálnak, bármivel találkoznak, az változtat az agyukon, amitől lehet jobb, és rosszabb is a helyzet. Úgyhogy amikor innen felállnak, kezdjenek el olyan agyat építeni maguknak, amilyet szeretnének. Köszönöm a figyelmüket!

Angol hanganyag forrása: TED

Nos? Nem elgondolkodtató? És ezt nem egy multidimezionális entitás mondja nekünk, akit a racionális agyunk megkérdőjelezhet, hanem maga a kételkedő részünk. Egyre több megerősítést kapunk, hogy csak ki kell végre találni, mit is akarunk, mit választunk és irányba kell állni. A többi megy magától…

A Spirál technikákat használóknak írom: érdemes sokat gyakorolni ezeket a megszokottól eltérő gyakorlatokat, új lehetőségeket adnak az agyunk működésének :heart:

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé.

:bye:  :good:  :negative:  :scratch:  :wacko:  :yahoo:  B-)  :heart:  :rose:  :-)  :whistle:  :yes:  :cry:  :mail:  :-( 
:unsure:  ;-) 
 

Kategóriák

Blog bejegyzések archívuma

error: Content is protected !!