Minden, de minden programozva van bennünk erre az életünkre. Ez nem hangzik túl romantikusan, de előre programozott kikkel találkozunk, kibe szeretünk bele, kiket veszítünk el, kivel tudunk együttműködni, kit nem sikerül elérnünk, miről kell lemondanunk, miben lehetünk sikeresek, hol fognak kudarcok érni minket stb. Életünk azonban nem pusztán arról szól, hogy lefuttassuk, és “elszenvedjük” a programot. Ennél sokkal több!

Életünk arról szól, hogy megtanuljuk megváltoztatni azt, amit a beprogramozott reflexeink elindítanak bennünk mint érzések, gondolatok, vágyak, félelmek. A sok ismétlés azért jön, hogy többször is  nekifuthassunk a változásnak, és egyszer végre másként reagáljunk, másként válaszoljunk, másként döntsünk, mint ahogy az eredeti program sugallja. Merthogy beleírhatunk életünk könyvébe! Erről szól életünk! Így lehetünk társteremtők!

Amíg látunk fantáziát a régi működésünkben, amíg sikereket hoz nekünk, miért keresnénk másmilyet? Amíg nem fáj, ahogy reflexből megéljük a történéseket, amíg mosolygunk, örülünk, addig miért élnénk meg máshogy? Amíg el tudjuk viselni a mindennapokat a megszokott módon, miért nyitnánk ajtót bármi ismeretlennek? Ezt mind tudjuk. Akkor miért kérdezzük, hogy miért van ennyi kudarc, ennyi fájdalom, ennyi betegség, ennyi szenvedés a világban?

Azért születtünk, hogy valami újat alkossunk. Nem csak tárgyakban, épületekben, anyagi síkon, hanem működésformánkban, gondolkodásunkban, érzelmeinkben, reakcióinkban, értékeinkben. Évezredek óta nem volt ekkora lehetőség ennek megvalósítására! Ami régi megbetegít, kiéget, elfáraszt, reményünket veszi, egyre több energiát szív el. Amint sikerül másként megélnünk, másként reagálnunk, másként értelmeznünk, mást értékként kiemelnünk, máris új programok indulnak be, új lehetőségekkel, új társakkal, új projektekkel, új energiákkal… egy új világgal.