2016. december 18.

Arlett

 

Andi: Már lassan fél éve, hogy belecsöppentünk a „kristálykoponyák” világába és így Karácsony előtt arról szeretnélek kérdezni, hogy Téged hogy érintett meg ez az egész, vagy emlékszel-e arra a pillanatra, amikor megfogott ez a dolog.

Arlett: Erre nagyon határozottan emlékszem, mert egy nagyon érdekes egybeesés volt, amikor Ági elmesélte nekünk az első kristálykoponyás találkozását, ami a júniusi Kryon előadáson történt, és képet küldött nekünk róla a viber chaten. Én akkor éppen a fiammal ebédeltem és beszélgetés közben szóba kerültek a kristálykoponyák. Korábban a 90-es években olvastam azt a könyvet, ami a British Múzeum koponyákkal kapcsolatos kutatásairól szólt és nagyon nagy hatással volt rám, mert az egész addigi világképemet megbolygatta az a gondolat, hogy más dimenziók, világok, kultúrák is létezhettek, mint amiről nekünk tudomásunk van. Valahol mindig is az volt az érzésem a materialista alapok ellenére, hogy lehetetlen, hogy a hatalmas végtelen Univerzumban csak mi, emberek vagyunk egyedül értelmes lények. Azon is elgondolkodtam, hogy egyáltalán nem biztos, hogy csak ez a típusú életforma lehetséges, mint amit mi ismerünk. Ma már biztos vagyok benne, hogy más alapokon létező intelligenciák is vannak, mint amilyen a Spirál is.

Amikor elkezdtünk a koponyákkal ismerkedni, egy látó ismerősömről is kiderült, hogy ő is koponyaőrző, és így az ő koponyáival is találkoztam és kapcsolódtam, és közben a mi csoportunk is elkezdte gyűjtögetni a koponyákat. Kezdett feltárulni ez a teljesen új világ. Többünknek is az az érzése volt, mint a mesében – amikor Jancsi és Juliska elszórja a kenyérmorzsákat, hogy megtalálják majd a haza vezető utat – hogy a koponyák is ilyen kis morzsák nekünk, és elvezetnek minket a valódi otthonunkhoz.

Andi: Úgy emlékszem, hozzád is nagyon sűrű egymásutánban kerültek a kristálykoponyáid. Zoi volt az első. Őrá hogy bukkantál?

Arlett: Nagyon érdekes volt, mert határozott intuitív információm volt arról, hogy jáde koponyának kell hozzám kerülnie, így én jáde koponyát kerestem. Azt gondoltam, hogy a jáde koponya zöld, ezért én minden ásvány boltban a zöld színű koponyákra kezdtem gerjedni. Zoi volt az első, amit a kezembe vettem, és éreztem is valamit, bár nem tudtam, hogy mit kell érezni, így nem mertem határozott döntést hozni. Valahogy nyugodt voltam afelől, hogyha eljön az ideje, akkor meg fog érkezni az igazi, nem kell türelmetlenkednem. Ez a nyugalom is meglepő volt számomra. Aztán másodszori nekifutásra ugyanannak a hálózatnak egy másik boltjában megint csak Zoival találtam magam szembe, és akkor már egyértelmű volt számomra is, hogy közünk van egymáshoz, annak ellenére, hogy ő nem jáde, hanem zöld zoizit.

Andi: Zoi után nagyon gyorsan jöttek a többiek is…

Arlett: Igen. Hanht Ági találta nekem, de ahogy megláttam, az villámcsapásszerű felismerés volt, hogy hozzám kell kerülnie. Hanh egyébként nagyon cuki, mert megcsinálta azt, hogy egy hét alatt megérkezett és pont a szülinapomra időzített.

Oxy volt a harmadik koponyám, a zöld színű pettyes olvasztott kristály. Ő még út közben megüzente a nevét. Nagyon érdekes volt, hogy már akkor intenzíven kapcsolódtunk.

Már az első alkalommal, ahol Zoival is találkoztam, nagyon megfogott egy hatalmas rodonitból készült koponya is, de nagyon drága volt. Innentől kezdve ezt az ásványt is figyeltem mindenhol, és egy novemberi ásványbörzén kiragyogott a sorból Rozi.

A malachit is nagyon megtetszett korábban, mint anyag, és amikor kiderült, hogy a 12 ősi koponya között van malachit koponya is, így egyértelművé vált, mit keresek. Ági tanácsára a West End ásványboltjában rá is bukkantam erre a legújabb kis koponyára.

Andi: Hordod őket magaddal mindenhova?

Arlett: Csak a két kicsit.

Andi: Mintha csak gyerekekről beszélnél.

Mennyire érzékeled napi szinten a támogatásukat? Van-e bármi, ami változott, amióta körbevesznek Téged?

Arlett: Szerintem én változtam nagyon sokat, és ezáltal a környezetem is. Sokkal nyugodtam, békésebb és kiegyensúlyozottabb vagyok. Egyrészt azért, mert, én magam másképp állok a dolgokhoz. Ami azelőtt zavart volna, az most már nem zavar, de nem is nagyon fordulnak elő olyan helyzetek, mint korábban, mert én magam is más rezgéseket bocsátok ki. A jóga is sokat segít a lelki egyensúly és béke felállításában és megőrzésében.

Jó példa Dani fiam változása, aki egy elég problémás, nehezen kezelhető kisgyerek és kamasz volt. Amióta a koponyák begyűrűztek az életünkbe, meglepő és gyökeres változásokat tapasztalok nála is.

Andi: Ő is érdeklődik a koponyák iránt?

Arlett: Nem igazán. Amikor megmutattam neki őket, leginkább az fogta meg, hogy az Ebay-en keresztül vásároltam, amit ő még sosem csinált, így megelőztem őt informatikában. Azt tapasztalom, hogy egyre nyitottabb és elfogadóbb a spirituális témák iránt és már lehet vele ilyesmikről is beszélgetni, amire korábban nem volt példa.

Andi: A koponyák mellett az orgonit piramisokkal is ismerkedünk egy ideje. Neked is van egy kis kék piramisod.

Arlett: Igen, és van egy nyolcszögletű piramis is, amit a munkahelyemen tartok azzal a céllal, hogy ott harmonizálja a teret, oldja a feszültségeket. Úgy tűnik, hogy nagyon jól működik.

Andi: Ellentétes hatást nem váltott ki senkiből? Állítólag nem mindenki bírja a rezgésüket.

Arlett: Nem vettem észre semmi ilyesmit. Azt biztosan állíthatom, hogy amióta a koponyákkal elkezdtem foglalkozni, azóta kevesebb lett az olyan problémás, konfliktusos eset, ami nálam csapódik le.

Andi: Mesélted, hogy a DNS harmonizáló Solfeggio zenét is használni szoktad munka közben. Ennek milyen hatása van?

Arlett: A rendelőben mindig szólnia kell valami relaxáló zenének, így ezt is kipróbáltam. A pácienseket nem zavarja, vagy épp észre sem veszik, megnyugtatóan hat. A populárisabb zenékre persze jobban felfigyelnek.

Andi: Egyre több eszközünk és társunk van, hogy emelni tudjunk magunkon a hétköznapokon, mégis az az igazi, amikor együtt vagyunk és összerakjuk a kis eszköztárunkat. Valahogy egészen más minőségűek lettek az együttléteink, hiszen a koponyáknak is fontos találkozni. Te erről mit gondolsz?

Arlett: Igen, azt lehet érezni, hogy ők is társaságba kívánkoznak. Van, hogy én is itt hagyom őket Áginál, hadd bandázzanak kicsit.

Szerintem mindenki érzi közülünk is ezt az újfajta bizsergető érzést, amit az együttes jelenlétük vált ki. Ez is egyfajta függőséget okoz, mert „muszáj” naponta rendszeresen gyakorolni, és rengeteg gyakorlatból lehet választani.

Andi: Én úgy érzem, hogy a személyes jelenlét számunkra is másfajta hangsúlyt kapott, hiszen van, amit csak együtt tudunk gyakorolni, kipróbálni.

Arlett: Igen, szinte fokozzák az összetartó erőnket. Ma is, ahogy körbenéztem a társaságon eszembe villant, hogy milyen kitartó társaim vannak, akikkel évek óta együtt menetelünk az úton.

Andi: Szerinted milyen irányba próbálnak formálni, terelgetni minket ezek az új segítőink, eszközeink? Mi lehet a céljuk velünk?

Arlett: Én úgy érzem, hogy mindenki pontosan a helyén van, az a feladatunk, amit épp csinálunk. A Spirál is csak úgy tud működni, ha az emberi tudatunk ráirányul. A tudatunkkal tudjuk ezt a másfajta dimenziót átfordítani a mostani életünkbe, és ez a feladatunk. Nem tudjuk elképzelni, hogy hogyan lesz és mi lesz. A fejlődés útján csak visszafele tudunk majd látni, előrefele nem. Csak készenlétben tudunk állni, hogy bármi, ami jön, azt elfogadjuk, és annak megfelelően alkalmazzuk a szabad akaratunkat.

Amire most rálátunk, az újnak tűnik nekünk, mert teljesen el lettünk vágva a régi ősi tudásoktól, de valójában nem új, csak próbálnak visszavezetni minket azokhoz a képességekhez, amik ahhoz szükségesek, hogy kirángassuk ezt a bolygót a mostani válságos állapotából.