Arlett 2015.10.13.

Andi: Arlett egyike vagy azoknak az útkeresőknek, akik sok mindent kipróbáltak már. Sok iskolával, sokféle technikával ismerkedtél, és a Spirált is szinte a kezdetektől ismered, hiszen tagja voltál az alapító spirálos csoportnak. Ha az eddigi tapasztalataidat megnézed, mi az, ami miatt újra visszakanyarodtál hozzá?

Arlett: Valóban sok mindennel foglalkoztam már, Ágit is a Prananadi kapcsán ismertem meg, jóval a Spirál előtt. Amikor elkezdett a Spirállal komolyabban foglalkozni és meghívott az akkori honlapjára, már akkor is szimpatikus volt számomra ez az irányzat. Végre egy technika, ami nem azt hirdeti magáról, hogy ő az egyedüli üdvözítő, és minden mást leszól. Itt ez sosem merült fel. A többi általam megismert iskolánál általános tapasztalatom az a kirekesztő gondolkodásmód, hogy „vagy azt csinálod, amit mi tanítunk és akkor minden rendben van, vagy elveszett vagy.” Ez a bajom a vallásokkal is.

Amikor én 2008 körül először kapcsolódtam a Spirálhoz, akkoriban kezdték el kapizsgálni spirituális körökben, az „új energia” fogalmát.

Andi: Te hogy látod, mitől új energia a Spirál?

Arlett: Másfajta gondolkodásmódot kíván meg és másfajta érzetekkel jár. Nem a duális világnak megfelelő fogalomrendszert kell használni, ez valami egészen más, amire fokozatosan kezdünk ráérezni. Mint amikor a csecsemő megszületik és próbálod elképzelni, hogy milyen lesz majd, amikor felnő, de nem tudod látni benne. Amikor felnőtt korában visszanézed a gyerekkori fényképeket, akkor fedezed fel benne, hogy igen a mostani vonásai már megvoltak akkor is. Valahogy a Spirálnál is ez a helyzet, hogy visszafelé már meglátjuk benne a rendszert és a logikát, hogy melyik puzzle darab hogyan illik bele a nagyobb képbe.

Amiben még nagyon más ez a rendszer, hogy nem a hagyományos intézményes mester-tanítvány viszonyra épít: együtt haladunk az úton egymás mellett. Olyan szabadságot biztosít, amit eddig sehol máshol nem tapasztaltam. Most is sokféle dolgot csinálok egyidejűleg, aminek az egyik meghatározó szála a Spirál, de nem egy kizárólagos út.

Andi: Miben tud neked segíteni a Spirál a hétköznapokban?

Arlett: Mindenben. Nekem élni segít.

Mint régi motoros spirituális útkereső, általában minden technikát szorgalmasan csináltam, amivel eddig kapcsolatba kerültem. Katona gyerekként én elég fegyelmezett nevelésben részesültem, ezért nekem sosem okozott nehézséget a rendszeres gyakorlás. Ennek köszönhetően az önismeret és a befelé fordulás régóta fontos szerepet tölt be az életemben.

Ahogy reggel 5-kor kinyitom a szemem, elvégzem az agy és gerinc tisztogatást és még néhány alapgyakorlatot. Akkor vagyok elégedett, ha van egy egész órám gyakorolni, meditálni. Mióta kísérleti jelleggel megkaptuk a huzalozás technikát, ezt is minden reggel megcsinálom és sokkal jobb a közérzetem, könnyebbnek érzem magam tőle. Ez most az a technika számomra, ami érezhetően megszabadít régi blokkoktól, súlyoktól. Olyan érzés, mint mikor kisüt a nap, a borongós időjárás és minden nehéz csillagállás ellenére.

Munkába menet negyven percet ülök a buszon, ezt az időt is igyekszem hatékonyan eltölteni meditációval, aura feltöltéssel.

Andi: A munkád során hogyan tudod alkalmazni a technikákat?

Arlett: Egyre inkább kialakul az a gyakorlat, hogy hozzám küldik a problémás reklamációs eseteket, merthogy én „jól tudom ezeket kezelni”. Nem minden esetben alkalmazom tudatosan a technikákat, de ahogy beszélgetek a páciensekkel, megnyugszanak. A mezők hatással vannak rájuk.

Andi: Azt veszem észre, hogy bár te is magabiztosan alkalmazod a technikákat, mégis nagyon szívesen vagy együtt a csoporttal, igyekszel minden alkalmat kihasználni, amikor találkozni tudsz a többiekkel. Miért fontos a csoport?

Arlett: A közös gyakorlások olyan élményt adnak, amit sehol máshol nem találok. A lelki közösség, a közös mező és érdeklődés jelenti a valódi „család élményt”. A találkozók után az ember mindig repked, szárnyal és ez sehol máshol nincs meg.

Andi: Mi az, aminek a megélése, elfogadása még nehézséget tud jelenteni?

Arlett: A nehézség mindig a gyakorlatba tétel. Be tudod-e mutatni a gyakorlatban is, amit elméletben már olyan jól tudsz. Folyamatosan tesztelve vagyunk, de ennek felismerése még nem mindig sikerül. Minél stabilabbnak gondolom magam, annál erősebb tesztek jönnek, hogy tényleg így van-e? Az Univerzum, vagy nevezhetjük Istennek, igen találékony e téren… Amikor jön egy ilyen szituáció, első pillanatban persze “anyázok” meg minden, úgy reagálok, mint bárki. Csak később esik le a papírtantusz, hogy ez egy teszt volt.

Szerintem mindenki nyugodt, békés, konfliktus mentes életre vágyik. Én legalábbis. Sok évvel ezelőtt mondta nekem egy ismerősöm, hogy aki  spiritualitással foglalkozik, aki felvállalja, hogy az önismereten keresztül halad az úton, annak soha nincs megállás, nincs pihenő, mindig jönnek újabb és újabb hagymahéjak. Akkor azt hittem, téved, és reménykedtem, hogy nem így van. Ma már úgy látom, igaza volt. Mindezekkel együtt mégis azt mondom, nem bánok semmit, akármilyen nehéznek is tűnik ez az út, ” a keskenyebb”. Csakis ezen tudok járni, semmi pénzért nem választanám a szélesebbet.

Andi: Mi az eddigi legszembetűnőbb változás számodra a Spirál hatására?

Arlett: Ahogy figyelem magam, a konfliktus kezelésem terén komoly változások történtek. Én is az a típus voltam, hogy mindig magamat hibáztattam és bántottam, ha valami nem úgy sikerült, ahogy szerettem volna. Folyton az volt az első gondolatom, hogy én mit rontottam el. Most már sokkal könnyebben túl tudok lépni ezeken a dolgokon, nem bántom magam fölöslegesen.

A legfontosabb változásom az, hogy most már merek nemet mondani olyankor, amikor úgy érzem, ki akarnak használni. Korábban inkább megtettem mindenkinek mindent, csak hogy elfogadjanak, szeressenek, zsigeri szinten volt bennem a segíteni akarás. Ez egyenesen vezetett az áldozati szerephez. Most, hogy már tudom szeretni magam, mások szolgálatában – és nem kiszolgálásában – csak addig megyek el, ameddig a saját szabadságom, szuverenitásom nem sérül.  Ha valakinek ez nem tetszik, állok elébe, tudom kezelni, nem rokkanok bele, nem bánt, nem érdekel.

A Spirál gyakorlatilag visszavezetett önmagamhoz. A spirituális tanulás lényege arról szól, hogy ismerd meg önmagad, légy önmagad. Ehhez számomra ez a legjobb út.

Végtelenül hálás vagyok a Sorsnak, az Univerzumnak, Istennek, hogy itt és most így, ilyen lehetek.