Kálmán 2015. október 24.

Ági: Korábban hosszú éveken át elhivatott tagja voltál egy rendszernek, majd valami megtört, és itt találtad magad közöttünk. Érdekes módon ugyanolyan szervező pozícióba kerültél. Hogyan éled mindezt meg? Mi az, ami ebből kompenzáció esetleg, mi ismétlés, mi az, ami más a belső megélésedben?

Kálmán: Valahogy nekem evidens volt, hogy ebben az irányban van folytatás, és az nem titok, hogy ez erősen kötődik hozzád.

Az első nagy változás az, hogy nincs az a folyamatos nyomás érzés rajtam, mint amit az előző iskolában éreztem. Ott egy állandó drillben voltunk, hogy meg kell felelni, olyannak kell lenni, úgy kell csinálni stb. stb. Itt most egészen másról van szó. Tulajdonképpen azt is mondhatnám, hogy azt csinálok, amit akarok, amennyiben az érintkezik a Spirállal. Nyilván a technikákat úgy kell csinálni, ahogy, de azon belül teljes szabadság van. Nem mondja meg senki mit érezzek, mit lássak, mit halljak, mit egyek, hogy aludjak, stb. hanem szabad vagyok.

Ági: Melyik a kedvenc gyakorlatod?

Kálmán: Több is van. A csiga-bigát imádom, azt napjában többször is csinálom, nagyon szeretem a meditációkat, kifejezetten tetszenek az új mező meditációk, a napkitöréses, andromédás összefűzhető gyakorlatok. Az Avatár medi és a Cassiopeia is a kedvenceim közé tartozik. Szeretem azt is, amikor szabad vagyok, és úgy tisztítom a másikat, ahogy az éppen adódik.

Ági: Korábban egy eléggé kötött rendszerben gyakoroltál. Nem volt az zavaró, hogy itt meg pont a szabadság felé terelnének?

Kálmán: Én elég szabálykövető vagyok, ezért hozzá kellett szokjak ehhez a szabadsághoz. Nem volt zavaró, hanem inkább szokatlan az, hogy itt a fantáziámat szabadjára engedhetem. Ebben az a nagyon jó, hogy nem azt érzem, hogy meg kell felelnem egy követelménynek, hanem azt, hogy kaptam egy lehetőséget, amivel vagy élek, vagy nem. Akkor van értelme az egésznek, ha csinálom.

Ági: Mi lenne az a technika, amit még szeretnél megkapni a Spiráltól?

Kálmán: Nem érzem azt, hogy bármit is el kellene várnom, mert folyamatában jönnek egymás után a technikák, a gyakorlatok és mindig valami olyan dologra reagálnak, ami aktuálisan épp közöttünk forog, mint téma. Gyakorlatilag azonnal lefedi az igényeinket, így nem alakul ki bennem hiányérzet.

Az előző iskolában az embereknek szokása volt mindenre technikát kérni, de nekem ott sem volt igazán ilyen gondolatom.

Ági: Szokásom emberekben megpendíteni olyan dolgokat, amiktől félnek, vagy amiket tolnak. Szándékosan hozom őket olyan szituációba, amiről azt gondolom, hogy segítséggel már nemcsak negatívan élhetik meg ezeket a számukra nehéz helyzeteket. Ilyen volt az, amikor legutóbb az előadás megtartását rád toltam. Ez mennyire viselt meg?

Kálmán: Előtte megviselt, amikor megtudtam, hogy mi lesz a feladatom. Próbáltam rá felkészülni, jegyzeteket készítettem, átbeszéltük, de végül ebből semmi sem jött be. Teljesen spontán alakult. Nyilván a diák meghatározták a körülbelüli tartalmat, de hogy végül mit mondok ki és mit nem, ez teljesen függetlenné vált attól, amire készültem. Azért volt nagyon jó élmény, mert azt éreztem, hogy kialakult egy kapcsolat köztem és a többiek között. Nem egy elvárással teli várakozást éreztem felőlük, aminek nekem meg kéne felelnem, hanem az érdeklődést és a nyitottságot. Ez felszabadító érzés volt.

Ági: Te is ugyanúgy indultál el a Spirállal, mint mindenki más, te is meglepődtél azon, hogy milyen bolondságai, technikái vannak. Most abban a szituációban vagy, hogy hozzád jönnek az újak, mivel mentorként segíted őket. Több ember is van már, aki hozzád tartozik. Milyen érzés egy mentorálttal foglalkozni?

Kálmán: Ahányan vannak, annyiféleképpen kell velük foglalkozni. Két embert nem lehet egy kaptafára húzni. Nagyon oda kell arra figyelni, hogy kinek mit lehet mondani és mit nem.

Élmény volt azt megfigyelni annak idején, hogy „na, hogy fog ez nekem működni”. Most a saját megtapasztalásaimhoz próbálok valami olyan pluszt hozzátenni, amivel segíteni tudom azt, hogy ők is megtalálják, nekik hogyan működik. A szabálykövetésemből adódóan én hajlamos vagyok lehatárolni dolgokat, itt pedig pont az a helyzet, hogy a lehatárolt pályán kívülre is kimehet a labda. Így sokkal kreatívabban lehet megközelíteni a technikákat, amit élvezek, bár a szabálykövetési reflex még erősen bennem van. Erre tudatosan oda kell figyelnem, van, amikor még nem sikerül.

Ági: Mi hosszú éveken keresztül együtt dolgoztunk, jól ismerlek, és azt vettem észre, hogy sok mindenben másként nyilvánulsz meg. Sokkal több türelmet látok benned, mint korábban. Neked feltűnik magadban valami ebből?

Kálmán: Igen, persze. Bár most is előfordul velem, hogy türelmetlen vagyok adott szituációkban. Elég nehezen viselem azt, ha valaki már sokadszorra ugyanazt a kört járja, és nem veszi észre, talán azért mert én is sokat ismételtem. Nem tudok mást csinálni, mint elfogadni, mert erőszakkal úgysem lehet rajta változtatni és értelme sem lenne. Ehhez is több türelmem lett.

Egy kicsit lazultam is. A tanult, manipulatív beszédstílus talán már kevésbé jellemző rám. Már nem feltétlenül azt mondom, vagy kérdezem, amit a másik szeretne hallani.

Ági: A többiek is érzik azt, ha a kommunikáció változik, és a visszajelzésekből ez tükröződött az előadáson.

A Spirál egy olyan dimenzió, ahonnan üzenetek és segítség érkezik számunkra. Ha valaki megkérdezi miért lépett velünk kapcsolatba, te mit mondanál? Szerinted mi a Spirál üzenete?

Kálmán: Az első dolog, ami eszembe jutott az, hogy van még esély. Érdemes csinálni, érdemes magunkkal foglalkozni, befelé menni, tisztulni, mert van még esély arra, hogy amiért ide jöttünk meg tud valósulni.