Andi 2015. november 18.

Ági: Van egy kifejezés „akasztják a hóhért”. Kb. ez a helyzet, mikor a kérdezőt kérik, hogy válaszoljon. Mindenkinek nagyon tetszenek a cikkeid, milyen érzés a többiekkel interjút készíteni?

Andi: Eleinte kicsit félve fogtam bele ebbe a dologba, nem tudtam, hogy fog működni, de nagyon élvezem csinálni. Arra jöttem rá, hogy bár régóta ismerjük már egymást, mégis nagyon keveset tudok a többiekről. Amikor beszélgetek velük, nekem is egy csomó olyan infó jön, ami meglepő számomra, vagy teljesen új. Érdekel az, hogy ki milyen is valójában.

Ági: Felfigyeltem arra, hogy minden egyes interjúval valami más témakör domborodik ki. Ez szándékos, előre tervezett, vagy véletlenül alakul ki?

Andi: Igyekszem arra törekedni, hogy tényleg azt mutassuk meg, hogy ki milyen. Előre próbálok pár olyan kérdéssel készülni, ami engem érdekel, vagy amilyen benyomásom nekem van az illetőről. Így elindulunk egy szálon és menet közben az interjú alany formálja azzal, hogy milyen mélységben megyünk bele témákba, miket érintünk. Beszélgetés közben kezd kialakulni, hogy mi lesz az a fő fonal, ami meg fogja határozni az egészet, ezért fontos a spontaneitás is.

Ági: Egyre több emberrel kerülsz kapcsolatba nemcsak az interjúkon keresztül, hanem mentor is vagy. Többször rád bíztam, hogy gyakorlatokat te tanítsál meg, most már hangolni is tudsz, ezen keresztül is benne vagy a Spirál energiájában, plusz saját magad is gyakorolsz. Hogyan köszön vissza az, hogy sokat foglalkozol a Spirállal? A Spirál előtti élet és a mostani között van-e valami érzékelhető különbség?

Andi: Érdekes egybeesésnek látom, hogy egy éve nagy változás történt az életemben azzal, hogy megszűnt a munkahelyem és így rengeteg időm lett hirtelen. Egy kicsit kapóra is jött ebben a helyzetben a Spirál, amit eleinte arra használtam, hogy lekössem magam, eltereljem a figyelmemet. Menet közben azt vettem észre, hogy szépen alakítgat engem is. Rengeteget lazult az a fajta görcsösség, előre tervezettség, ami korábban jellemző volt rám. Kicsit spontánabb lettem, és erősen formálja a gondolkodásmódomat, a világképemet. Én azt gondolom, hogy sokat változtam megéléseimben, és talán a másokhoz való viszonyomban is.

Ági: A Fénymagok anyagát is te gyűjtögeted össze, így többször is keresztül megy rajtad egy-egy téma, egyszer mikor hallod, egyszer mikor kigyűjtöd, majd amikor formába kerül. Mennyire folynak be hozzád ezek az infók, elgondolkodsz-e rajta, amikor dolgozol vele, vagy csak beszerkeszted, mint anyagot és nincs rád különösebb hatással?

Andi: Nagyon jelentős hatással van rám. Akárhányszor olvasom, mindig valami más dologra figyelek fel és hihetetlen energiák jönnek belőle már akkor, amikor még csak a chatből mazsolázom kifelé. Amikor leírom, megint más érint meg belőle, és ha újra olvasom, akkor is más színezete jelenik meg. Egyszerűen nem tudom megunni, mert annyira sokrétű, sűrű információt tartalmaz, hogy mindig mást ad az embernek.

Ági: A sokrétűséghez kapcsolódik, hogy egyre többet beszél a Spirál nekünk a dimenzionális rétegekről, a dimenzionális érzékelésről. Ez mennyire megfogható számodra?

Andi: Ez változó. Nagyon izgalmas és érdekes ez a téma, de nem lehet azzal a hétköznapi érdeklődéssel közelíteni hozzá, mint egy sztenderd témához. Kell hozzá az a fajta nyitottság, vagy magasabb rezgéstartomány, amikor valóban belsővé tud belőle válni valami. Nem a hétköznapi érzékeléssel, elmével tudom befogadni, hanem azt érzem, hogy egyszer csak valami megértés megszületett bennem, de nem tudnám megmagyarázni, hogy pontosan mi is az.

Ági: Több olyan gyakorlat is van, ami ezt célozza, ilyen a Cassiopeia, ilyen a Hexagon, a Lepkézés. Amikor ezeket a gyakorlatokat végzed, milyen élménnyel járnak?

Andi: Egy csomó gyakorlat mostanában kezd el igazán beérni. Abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy elsők között próbálgathatom a gyakorlatokat és sokszor akkor nem is értem még, hogy melyik mire való. Egy kis idő elteltével visszatérve ezekre a gyakorlatokra egészen másfajta érzéssel járnak, sokkal mélyebbé válnak, jobban kikapcsolnak, egész más rétegeket kezdenek el megmozdítani bennem. Ezt nehéz szavakban kifejezni.

Ági: Ahogy jönnek a gyakorlatok és épül fel egy rendszer, mindig később derül ki az, hogy egyik gyakorlat a másikkal kapcsolatban van. Most jutottunk el oda, hogy gyakorlatba lépett a karmikus oldás technikája, amit te is megtanultál. Van már belőle olyan, amit el tudtál belőle kapni, ami motivál, hogy csináld?

Andi: Azt érzem, hogy nagyon mély érzelmeket, rétegeket érint és ez a gyakorlat is több síkon dogozik az emberben. Egy-egy témára valószínűleg nem elég egyszer oldani, más-más rétegeket, más intenzitással tud megérinteni. Az első próbálkozások megható élményt hoztak. Azt erősíti, hogy valóban ott van ez a fizikai érzékszervekkel megfoghatatlan „segítség”. Ha rá tudunk hangolódni, akkor olyan mélységekben tud oldani blokkokat, lerakódásokat, amiket hétköznapi elmével az életben nem tudnánk kibányászni magunkból.

Ági: Neked fontos az, hogy egy gyakorlatnak legyen valami megfogható része?

Andi: Igen, azt hiszem a kapaszkodók nekem fontosak. Szeretem tudni, hogy miről szól egy gyakorlat és mit is kéne elképzelnem ahhoz, hogy működjön. De azt is érzem, hogy ez is egy ilyen csapdás dolog, amit idővel szépen el kell tudni engedni. Ennek is megvan a fejlődési folyamata, amikor eljön az a pont, hogy nincs szüksége rá többet az embernek.

Ági: A dimenzionális síkok nem a teljesen megfoghatatlanságról szólnak, egyszerűen átvezetnek egy másfajta érzékelésbe, ami egyre jobban eltér a mi linearitásunktól. Próbáljunk ki egy olyan gyakorlatot, ami most érkezik, ahogy beszélgetünk. (Gyakorlat leírása interjú végén megtalálható.) Meg tudod általa figyelni, hogyan változik az érzékelésed és mennyivel többre vagyunk képesek, mint amihez szoktatva vagyunk.

Csukd be a szemed, és mintha a homlokodon lenne egy kis kapu, kívülről vezess befelé energiát. Mikor beértél, akkor bentről vezesd ki ugyanazon a kapun keresztül az energiát. Majd ismételgesd. Haladj befelé, majd haladj kifelé. Csináld meg többször is. Egyszer kívülről nézel befelé, majd belülről nézel kifelé. Mivel a szemeid csukva vannak, mindkettő a harmadik szemedet mozgatja, de másként. Érzel bármi különbséget?

Andi: Nem sokat, mert belül is lett tér.

Ági: Amikor bentről kifelé nézel, az a fizikai szemnek az iránya, így úgymond három szemmel nézel. A két fizikai szem reflexe kapcsolódik az energia irányához. Ha nyitva van a szemünk, könnyebben el is nyomja a fizikai látás a harmadik szem érzékelését. Amikor kintről befelé figyelsz, akkor csak a harmadik szemeddel nézhetsz. Kb. ilyen az, amikor nemcsak a fizikai világot érzékelem, hanem elkezdek a dimenzionális látással is foglalkozni. Közben folytasd a gyakorlatot. Legalább 13-szor szaladj át a „kapun”, hol befelé, hol kifelé. Észre fogod venni, ahogy csökken a gyakorlat technikai része és erősödik az érzékelésed.

Most váltsunk. Vezesd az energiát a fejedbe nem elölről, vagy hátulról, hanem jobbról közelítve, majd balról közelítve. Váltogasd az irányt, merről indulsz befelé. (…) (gyakorlat próbálgatása)

A hetedik résznél lesz igazán izgalmas a gyakorlat és utána kezdődik az igazi feladat, amikor több rétegben, síkban, irányban lehet végezni (eddig végig egy réteg volt). Ha több réteg van, akkor az egymás tetején lévő rétegek ellentétesen mozognak, akkor is, ha minden rétegen eleve több síkú a mozgás. Ha aktív koncentrációval akarod követni, egyre jobban belezavarodsz, rákényszerülsz a passzív megfigyelésre, amikor csak beindítod a gyakorlatot és energiahullámokat követsz, nem utasításokat, érdekes nem? Ebbe az irányba próbál vezetni a Spirál, tudatos hullámlovaglás és nem hullámelemzés, hullámhasonlítgatás…

Andi:Döbbenetes, ahogy rávezet egy másfajta érzékelésre. Több rétegnél képtelen követni az agyam, csak akkor megy, ha elvonatkoztatok az irányoktól és követem a hullámzást. Hol tarthatnánk, ha ezt az életben minket érő impulzusokra is tudnánk alkalmazni…