2016. január 24.  Arlett

Andi: Múlt szombaton egy érdekes előadást tartottál nekünk a yin jógáról. Említetted, hogy nagyon hasonlóan működik ez a jóga, mint ahogy a Spirál, mert ugyanúgy a blokkjaink tisztogatását célozza meg, csak a fizikai test szintjén. Mesélnél erről egy kicsit bővebben?

Arlett: Ez a yin jóga a kínai orvoslásból ismert meridián rendszert és a hozzá kapcsolódó öt elemet használja. Ahhoz, hogy a szervezet egyensúlyban legyen, minden elemnek kiegyensúlyozottan kell működnie. Ha valamelyikből túl sok, vagy túl kevés van, az kihat az összes többire is. Ezeket az ismereteket használja fel a yin jóga a gyakorlatokban.

A meg nem élt érzelmek blokkokat okoznak az energia háztartásban. Ha ebben a hálózatban zavar áll be, akkor eleinte nincs még tünete, aztán később fájdalmak, érzékenységek, funkció zavarok formájában nyilvánulhat meg, vagy akár komolyabb betegség is kialakulhat. Nekem orvosként meggyőződésem, hogy minden betegség pszichoszomatikus eredetű. Először a gondolkodásban, érzelmekben történik valami billenés, ami a finom energetikai hálózatban egyensúlytalanságot, blokkot okoz, és ha ez tartósan így marad, nem áll vissza az egyensúly, akkor a szervezet működése ezt megsínyli, és előbb-utóbb betegség lesz.

A visszafelé vezető út a yin jógában a testen keresztül történik. A yin a befogadó, a passzív, a női energia minőségünket képviseli, ami mindenkiben jelen van. Nem véletlen, hogy nagyon sok férfi is jár a foglalkozásokra, hiszen a yin energia sokaknál el van csúszva. A yin-jang egyensúly nagyon fontos a testünk egészséges működése szempontjából: a testünk elülső része, a jobb oldala és a fenti része jang, a hátoldalunk, a bal felünk és az alsó részünk yin energiát képvisel.

A yin jóga gyakorlásának az az elve, hogy a testet úgy alakítjuk, hogy az befogadó, elengedő legyen. A pozíciókat nem erőből tartjuk, hanem meg kell keresni a határát a teljesítő képességünknek. Pl. előre hajlásnál el kell menni addig a pontig, amíg jólesik, és azon egy picit túl, és azt tartjuk hosszasan. Ezzel a komfortzónánkból egy kicsit kimozdulunk. Nem szabad túlfeszíteni, mert az már túl nagy erőlködést okozna, és nem hozná a kívánt hatást. Ha az ember ráérez arra, hogyan engedje bele magát ezekbe a kicsit kényelmetlen pózokba, hogyan tudja legyőzni a testében jelentkező feszüléseket, ellenállásokat, akkor kellemessé válik a gyakorlás. Ebben hasonló ahhoz, mint amit a Spirállal is tanulunk, hogy elkapni azt az áramlatot, ami előre visz, nem pedig görcsölni, ellene feszülni és akarni, hanem megengedni, befogadni, elfogadni.

Andi: Milyen érdekes az, hogy a Spirál is valahol a komfortzónánkból próbál kizökkenteni minket a változás érdekében.

Arlett: Ugyanez a yin jóga egy más aspektusból. Menet közben azért van küzdelem, verejtékcseppek, de amikor vége van az órának, akkor úgy érzem magam, mint akit szétszedtek és újra összeraktak.

Sok érdekes információ is elhangzik az órákon. Pl. a nagy horpaszizom, azzal, hogy a combunkat a törzsünkhöz közelíti, összeköti a testünk alsó részét a felsővel, a tudatalattit a tudatossal. A nagy farizom alatt van egy kis körteképű izom, ami pedig a lelkünknek a lenyomata. Ezekben az izmokban rengeteg blokk képződik azzal, ha nem dolgozzuk fel a stresszt és azokat az érzelmeket, amelyek érnek minket. A gondok először a vállunkat nyomják. Amivel nem akarunk szembesülni azt hátra dobjuk, a vállunkra vesszük, és a terhek ott nyomasztanak. Van olyan gyakorlat, amikor térdelésből letesszük előre a kezeinket és a homlokunkat, és elképzeljük, hogy a vállunkról ezek a terhek lecsúsznak, leolvadnak, a homlokunkból pedig a gondolatok beleszivárognak a földbe és a föld fölissza. Az egész foglalkozás tulajdonképpen egy 90 perces meditáció, teljes befelé fordulás, amikor csak a jelenben, a mostban vagyunk.

Fontos, hogy a gyakorlatokat nem kitartjuk, hanem belelazulunk, beleengedjük magunkat. Fiziológiailag az izmoknak az a szerepük, hogy védjék az ízületeket a túlnyújtástól. Ezért egy olyan póznál, ami túlmegy a határon, az izom feszüléssel reagál, hogy megvédje az alatta lévő inakat. Akaratlagosan csak az izmainkat tudjuk ellazítani, és ha erre koncentrálunk, akkor ez kényelmetlen helyzetben is meg tud történni egy perc után. Ha az izmok már ellazultak, akkor tudnak nyúlni az inak, amiknek a hártyás rendszere behálózza az egész testet. Mivel idősebb korban a test víztartalma is csökken, ezért aki nem tornázik rendszeresen, annak a mozgása egyre merevebbé válik. Ezzel a jógával fokozható a rugalmasság és a hajlékonyság, a többség ezért is jár. Ami az érdekes, hogy aki csak erre figyel, és nem számol tudatosan az energetikai rendszerének a tisztulásával, annál is spontán bekövetkezik ez a folyamat, mint ahogy a Spirál is képes tisztogatni azoknál is, akik nem tudnak róla. Gyakran előfordul, hogy óra közben – amikor a csípőízületen dolgozunk, ahol a legrégebbi, legmélyebb dolgok vannak elraktározva – valaki elkezd sírni, mert feljönnek érzelmek.

Andi: Tehát a fizikai síkon megjelenő blokkokat ugyanolyan hatékonysággal tudja oldani, mindegy, hogy az jelenlegi, vagy korábbi életből származó hatás eredménye?

Arlett: Igen.

A szombati előadáson Marika említette, hogy a jógában mennyire fontos a légzés. A jógafilozófia szerint születésünkkor az élettartamunk hossza egy bizonyos lélegzésszámra van hitelesítve. Ha kapkodjuk a levegőt, vagy átlagosan lélegzünk, akkor az elfogy egy idő után. Azért olyan hosszú életűek a jógik, mert tudatosan képesek lassan lélegezni. Ha folyamatosan meg tudnánk tartani ezt a fajta teljes légzést, akkor az önmagában is képes lenne egészségesen tartani minket. Nem véletlenül része a légző gyakorlat sok spirituális technikának.

Andi: A jógában olyasmi lehet a légzés, mint a Spirálban a 8-as csakra tartományában tartózkodás.

Arlett: Én a jóga órákon a fraktál légzést szoktam végezni a gyakorlatok közben, mivel amúgy is lassú belégzéssel és hosszú kilégzéssel kell folyamatosan lélegeznünk. Mindazt kilélegezzük, ami nem odavaló, vagy ami feszítő, vagy fájó érzést okoz. Itt is van hasonlóság a Spirállal, mert próbálunk ezzel is beteg részeket helyrehozni.

Andi: Nagyon érdekes, hogy mennyi szemléletbeli hasonlóság van.

Arlett: A hasonlóságok kapcsán az is eszembe jut, ha valami kényelmetlenséget okoz a gyakorlatok során, akkor arra szokott bíztatni minket az oktató, hogy „találj a pózban valamit, ami jó, és arra fókuszálj”. Itt is mindig meg lehet találni azt a részét, amit pozitívnak élsz meg.

Andi: Gondolom, itt is nagyon fontos szempont a mérsékletesség.

Arlett: Igen és mindezeket a szempontokat át tudjuk ültetni a mindennapi életünkre is, pl. stresszes helyzetekben tudatosan szabályozhatjuk a légzésünket, bele tudjuk engedni magunkat, meg tudjuk találni a jót a nehéz szituációkban, így az élet kanyarait könnyebben tudjuk venni, és idővel másképp éljük meg a problémás helyzeteket.

Andi: Az én érdeklődésemet sikerült felcsigáznod és az előadás után is többen jelezték, hogy szívesen kipróbálnánk, ha friss jóga oktatóként tartanál nekünk egy próba órát. Remélem, hamarosan tudunk rá alkalmat teremteni.

Arlett: Szívesen állok elébe.