Mária és Misi, 2015. november 8.

Máriával és Misivel a „természet lágy ölén”, a nagymarosi Remete Barlangnál, a naplementét nézegetve beszélgettünk. Szeretettel pásztázták a számukra jól ismert vidéket. Otthon voltak.

Andi: Mi az, ami leginkább megnyugtat, kikapcsol, feltölt benneteket?

Mária: Mostanában inkább a Spirál technikák gyakorlása az, ami nagyon meg tud nyugtatni, és a Duna-parti kutyasétáltatások, a felkelő nap látványa. Régen rengeteget túráztunk, bejártuk a környező hegyeket, mindent. Ahogy öregszünk, már sajnos nem bírjuk úgy.

Misi: A Márianosztrai Kopasz Hegy ide majdnem 60 km, sokat jártunk arra, ott is nagyon szép a kilátás. Egyszerre lehet látni az Esztergomi Bazilikát, a Visegrádi Várat és a Nógrádi Várat is.

Minden nap más élmények vannak, érdekes dolgokat lehet látni, ha figyel az ember. Volt, hogy hódot láttam Nagymaroson.

Mária: Télen pedig egy szürke gém szokott visszajárni.

Andi: A természet ezek szerint mindkettőtökhöz nagyon közel áll.

Mária: Igen, nagyon szeretjük. Csodának élem meg a közelségét.

Andi: Mióta foglalkoztok a Spiritualitással?

Mária: Én már régóta, az UE-vel kezdtem. Akkoriban Pusz Marcsi járt Anyukámhoz energiát közvetíteni, így ismerkedtem meg az egésszel. Nagyon sokat köszönhetünk neki, Ágit is az ő révén ismertük meg.

Misi sokáig nem akart jönni, de emiatt nem volt soha semmilyen konfliktusunk, mindig támogatott engem, hogy eljuthassak a tanfolyamokra.

Misi: Elfogadtam, hogy ő ide eljár, segítettem, de engem akkor még ez nem érdekelt.

Andi: Később, amikor te is csatlakoztál a Huesához, a kiscsalád, a környezetetek mennyire fogadta el, hogy ilyesmivel foglalkoztok?

Misi: Nehezen. Az ismeretségi körben sokan kinevettek minket a tanfolyamok miatt, hogy „inkább adjátok nekünk a pénzeteket”.

Mária: A fiam régebben, amíg kézrátéttel közvetítettem energiát érezte, de ennek ellenére elutasító a spirituális témákkal kapcsolatban. A legnagyobb unokám fel szokott hívni, ha valami baja van, hogy „mama hókuszpókoljál”, de komolyabban nem érdekli őt sem.

A családban igyekszünk úgy szervezni a távolléteinket, hogy tudjunk segíteni nekik, ha szükség van rá.

Misi: A két picike unoka mellett (egyik most lesz három éves, másik nyolc hónapos) elkel a segítség, minden héten megyünk hozzájuk. Nekünk is nagy öröm velük lenni.

Andi: Említetted, hogy mostanában a Spirál technikák azok, amik megnyugtatóan hatnak rátok. Szoktatok együtt gyakorolni?

Mária: Igen szoktunk. A huzalozásnál pl. szoktam mondani Misinek a lépéseket és ő úgy tudja csinálni. Nagyon jól megy neki ez a technika, lát mindent, közben mondani szokta hol mit csinál, pl. „a májadnál még füst van, oda vissza kell menni”…

Andi: Már Nagymaroson is egészen jó kis csapat jött össze, milyen gyakran szoktatok összejönni?

Mária: Ha éppen van időnk meditálni, akkor fel szoktuk egymást hívni telefonon Pannival, és így közösen tudjuk csinálni. Hetente, kéthetente szoktunk találkozni is, Zsuzsiék is egyre gyakrabban jönnek.

Más az energia, ha többen vagyunk együtt, de azért ha egyénileg nem gyakorlunk, akkor nem lesz semmi, akkor csak összejárunk, kirándulgatunk.

Andi: Úgy veszem észre, hogy élvezitek a Spirált, nektek is egy csomó új impulzust hozott.

Misi: Igen és szeretettel megyünk Pestre is, vagy bárhova, ahol közös program van.

Mária: Nagyon jól érezzük magunkat a Spirálban.

Andi: Azóta, hogy a Spirállal foglalkoztok, láttok változást magatokon, vagy egymáson?

Misi: Igen, sokkal nyugodtabb a Mária.

Mária: Én egy kicsit izgága ember vagyok, de úgy érzem megfontoltabb lettem abban, hogy kinek mit mondok. Most már vigyázok arra, hogy ne bántsak meg másokat.

Andi: Úgy érzem, Misi kommunikációja is sokat nyílt, bátrabban fordul mások felé.

Misi: Ebbe beletartozik az is, hogy most már elfogadtalak benneteket. Most már úgy vagyunk együtt, mint egy család. Azelőtt nem igen beszélgettem senkivel.

Mária: Én is azt látom, hogy sokkal nyitottabbak lettünk. Misi is mindenkivel beszélget már. Olyan ez a csapat, mintha mindig is ismertük volna egymást.

Andi: A gyakorlatok közül melyikeket szeretitek leginkább?

Misi: Én a Hexagon meditációt, a lepkézést és a sok lepkés gyakorlatot. A hosszabb gyakorlatokat nehezebb megjegyezni, de a honlapon nagyon sokat segítenek nekem a hangos meditációk. Mikor reggel felkelek, azzal kezdem a napot, hogy bekapcsolom a gépet és meghallgatok két-három meditációt.

Mária: Nekem a Hexagon mostanában sikerült először, eddig mindig belealudtam. A tisztogatásnál én az égetést és a kék lángos technikákat szeretem. A gerinc, agytisztítást, malomkövezést minden nap elvégzem.

Én valahol egy kicsit keményfejű vagyok, ha valami nem megy elsőre, akkor azt félreteszem és nem is gyakorlom. Ilyen volt a csápos technika is, de most valamiért visszajött és tudom csinálni.

Andi: A tisztogatásoknál gondolom nektek is megvan már a saját technikátok.

Misi: Nem mindig.

Mária: Van, amikor azt mondja, nem lát semmit, de az nem baj, attól még nagyon jól visszahat. Mindig igyekszünk bátorítani egymást, ha valamelyikünk átmenetileg „lezuhan”.

Andi: Érdekes, hogy ez a „látás” dolog szinte minden beszélgetésben visszaköszön. A Spirál nagyon sokszor nem látványként mutatja, hogy mit kellene csinálni.

Mária: Én inkább csak érzem a saját szerveimen, hogy hol jelentkezik a másiknál a probléma, de látni nem látom. Ez engem nem zavar már.

Andi: Szerintetek mi ez a Spirál?

Mária: Én egy segítő léleknek érzem, egy másik dimenzióból, ami abban próbál segíteni, hogy a Földet helyes irányba tudjuk fordítani. Mióta ismerem, azt érzem, hogy itt van mellettem egy fénylény és soha nem vagyok egyedül. A kapszulában gyakran próbálok kommunikálni vele.

Misi: Ezt nehéz megmondani. A Föld megsegítése nem könnyű feladat…

Nézd, most megy le a nap…