2016. március 13. Kató Marika
„Jó érzés, hogy tehetek valamit”
Andi: Marika nagyon érdekes, hogy valahányszor közösen gyakorolunk, mindig elmondod, hogy te „nem látsz” semmit sem, azonban a visszajelzésekből egyértelműen kiderül, hogy nagyon is hatékonyan alkalmazod a tanultakat.
Maya: Nekem nagyon tetszik ez a Spirál technika, tavaly októberben csatlakoztam én is a csapathoz és úgy érzem, hogy jól működik.
Andi: Észreveszel magadon valami változást, amióta a Spirállal foglalkozol?
Maya: Máshogy viszonyulok a környezetemhez. Másképp tudom kezelni a munkahelyi dolgokat, könnyebbnek érzem a légkört, az emberekkel való kapcsolatot. A gyógyítás szempontjából is sokat segít. Ha valaki megemlíti, hogy valamilyen problémája van, akkor szép csendben elkezdem tisztogatni és észrevehető hatása van. Pl. az egyik kolléganőm nagyon csúnyán megütötte a lábát egy székkel és komoly hámsérülést szenvedett. Ahogy elkezdtem rajta dolgozni a Spirállal, az a lila-piros szín teljesen felszívódott, közben enyhe bizsergést érzett és csodálkozott a gyors változáson.
Andi: Nálad mikor kezdődött a spirituális érdeklődés?
Maya: Mindig is vonzott, érdekelt az emberek gyógyítása, érdeklődéssel olvasgattam erről a témáról, de aztán belecsöppentem az UE-be és ez alakította a további történéseket.
Andi: Jó sok év spirituális iskolában töltött idővel a hátad mögött ma hogy látod a gyógyítás szerepét?
Maya: Nagyon nagy lehetőségnek érzem nemcsak a magam számára, hanem az emberiség szempontjából is, hogy mi ezt csinálhatjuk. Biztosan van még sok más hatékony technika is, amivel segíteni lehet, de úgy érzem, hogy a Spirál a testet, lelket, tudatot, az egész rendszert összességében képes emelni. A szeretet az, ami általa megnő, legalábbis ezt veszem észre a környezetemben. Nem tudom, hogy én magam változok-e, lehet, de az biztos, hogy a körülöttem levők változnak ezáltal.
Andi: Ha jól tudom, te most egészségügyben dolgozol. Hogy látod, milyen irányban változtak meg az emberi problémák az utóbbi időben?
Maya: Igen, most ahol vagyok, ott nyugdíjasházi lakók, többnyire idősek vesznek körül, de mindig is emberekkel foglalkoztam. Nőtt a problémás, beteg emberek száma, de úgy érzem, hogy sokkal bonyolultabb viszonyok alakítják az egészségi állapotunkat és ez már nem feltétlenül életkor függvénye.
Andi: Te belül hogy éled meg ezeket a folyamatokat?
Maya: Jó érzés, hogy tehetek valamit. Miközben beszélgetünk és panaszkodnak, hogy fáj valami, közben én teszem a dolgom és utána idővel enyhülnek a tüneteik. Arra törekszem, hogy a Spirál technikák használatával meg tudjam tenni mindazt, ami tőlem telik, hogy segíteni, támogatni tudjam a körülöttem lévőket.
Andi: A családod mennyire fogadja el, hogy te ilyesmivel foglalkozol?
Maya: Nem veszik észre. Mióta otthon is alkalmazom a Spirált, azóta egészen más lett a légkör otthon is. Sokkal nyugodtabb lett, mintha kicsit közelebb kerültünk volna egymáshoz.
Andi: Mi az, ami téged kikapcsol, feltölt egy nehéz nap után? Van valami, amit olyankor szívesen csinálsz, ha van időd magadra?
Maya: Ha van lehetőségem kicsit egyedül lenni és zavartalanul meditálgatni, az nagyon sokat jelent nekem. Nagyon szeretem a közös kirándulásokat is, de a munkabeosztásom sajnos gyakran közbeszól és így kevésre tudok csak elmenni. Ha választanom kell a gyakorlási lehetőség, vagy a kirándulás között, akkor inkább az előbbire kérek szabadnapot, mert ezt nagyon fontosnak tartom.
Andi: Mikor tudsz magadnak szabad, elvonulós időket lopni?
Maya: Nagyon-nagyon ritkán. Többnyire menet közben, párhuzamosan próbálom alkalmazni a technikákat is, így csak kevés lehetőségem van meditálni.
Andi: Mennyire tartod szükségesnek, hogy időnként együtt tudj lenni a csapattal?
Maya: Nagyon szeretem, ha együtt van a csapat, nemcsak azért, mert sokkal hatékonyabban lehet gyakorolni és visszajelzéseket lehet kapni a többiektől, hanem azért is, mert nagyon erősen lehet érezni a pozitív, felemelő hatását.
Andi: Rád eléggé jellemző, hogy bárkinek bármidet odaadod, ha arról van szó, hogy segítségre van szüksége. De mi a helyzet akkor, ha neked kell a segítség? Úgy vettem észre, te magad ritkán jelzed, hogy szükséged lenne támogatásra.
Maya: Nem is nagyon jut eszembe, hogy segítséget kérjek, vagy talán nem figyelek rá eléggé, nem tudom. Én nem is érzem sokszor, hogy segítségre lenne szükségem. Lehet kicsit magasabb is az a tűrési küszöböm, ami már jelezné, hogy valahol valami blokk van.
Azt viszont észrevettem, hogy már kevesebbet gondolkodom dolgokon, nem jár annyit az agyam, sokkal spontánabbul működöm. Felerősödött az intuícióm is, egyre jobban megérzem, mire gondolnak mások. Ez időnként kicsit ijesztő is tud lenni, mert honnan tudom? Ilyenkor, ha hirtelen ki is mondom, azzal meghökkenthetek másokat, ezért próbálom kontrollálni.
Andi: Ha lenne egy varázspálcánk és teremthetnénk egy örömteli, boldog világot, a tiéd milyen lenne?
Maya: Hát szép színes! Tiszta föld és víz, fákkal, növényekkel és jó emberekkel. Tele szeretettel, jó megélésekkel. A mi világunkat végül is mi teremtjük.
Andi: Mi az, amiben szeretnél változást?
Maya: Én magam szeretnék még változni, hogy ne ennyire kemény legyek, hanem nőiesebb. Jelenleg nekem kell a férfiasabb, keményebb szerepeket is eljátszanom, így kevesebb idő marad arra, hogy a nőies oldalamat megélhessem. Sokszor arra vágyom, hogy ezekben a feladatokban több segítséget kapjak a páromtól és ne az legyen a természetes, hogy én megcsinálom, megoldom, amit kell. De azt is tudom, hogy más hozzáállásán én nem változtathatok, csak a saját magamén.
A legjelentősebb változást a munkahelyi környezetemben érzem, ahol a legtöbb időmet töltöm, és ennek nagyon örülök. Remélem, hogy ezt a pozitív változást szép fokozatosan, ahogy alakulok, az életem többi területére is ki tudom terjeszteni.
