Ági 2015. november 18.

 Andi: Amennyire én megismertelek, te mindig valami újdonságot kerestél a spiritualitásban, ami közelít a valódi lényegünkhöz és kivisz ebből a folyamatos ismétlésből. Elég sok mindent megismertél, míg végül kialakult egy saját út, ami merőben más minden eddiginél. Hogy jött be a Spirál az életedbe?

Ági: 2002-ben léptem be Dang Mester iskolájába, az Univerzális Energia iskolába. Ide is azért mentem el, mint a legtöbb ilyen helyre, hogy az Anyukám nehogy valami szektába kerüljön. Alapvetően ő volt rettentő érdeklődő ezek iránt az iskolák iránt, én csak azért mentem, hogy ellenőrizzem. Az UE-ben az egyik könyvben a Mesternek volt egy mondata, ami nagyon megfogott. Azt mondta a Földön mindenki jobbra tart, neki az a dolga, hogy balra fordítson. Ezért követni kezdtem, csak hát 2007-ben meghalt. Tulajdonképpen a Spirálban is ezt vettem észre, hogy mindent másképp kell csináljak, mint ahogy azt más tanításokban kérték. Saját működésemben is sokszor szembe fordít azzal, ahogy ösztönből reagálnék. Feltűnt, ha ösztönből cselekedtem, vagy másokra hallgattam, szinte mindig szenvedésbe, csalódásba, hatalmi harcokba és olyan dolgokba kerültem bele, amik nem az újról szólnak, hanem a régiről. Így kezdtem el egyre jobban foglalkozni a Spirállal, mert magamon az új hatását nagyon szembetűnően mutatta.

Andi: Milyen érzés az, hogy rajtad keresztül bontakozik ki egy technika, egy rendszer?

Ági: Egy játék az egész. Már csak azért is, mert sohasem úgy működik, hogy én leülök, mert szeretném, ha jönne valami, hanem a legváratlanabb szituációkban érkezik, ezért nem tudok rá felkészülni. Az az egy nehézsége van, hogy folyamatosan befogadónak kell lenni, tehát ha rosszabb passzban vagyok, azt azon nyomban kezelnem kell, mert akkor biztos, hogy nem leszek rá fogékony. Oda kell figyelnem arra, hogy amikről beszélek, azt a gyakorlatban is hozzam, és nagyon-nagyon nehéz autentikusnak maradni a Forrás felé. A másik nehéz dolog megtartani a középutat, hogy miből mennyit. Ez régebben nálam is nagyon elcsúszott, mert nem lehet mindig adni, adni.

Játékos azért is, mert többnyire minden gyakorlat darabokban jön. Ahogy bemutatja a Spirál, azt meg kell valahogy fogalmaznom, hogy más is értse. Amikor már összeállt a gyakorlat, akkor jön hozzá a magyarázat, ami sokszor olyan dolgokba visz bele, amit még én sem értek, pedig evidens, miközben jön. Mintha tényleg húzna ki valamiből, valami felé. Izgalmas.

Andi: Az a benyomásom, hogy amikor többen együtt vagyunk és felmerülnek kérdések, problémák, utána mindig jön valami a Spiráltól.

Ági: Úgy vettem észre, ha valakinek van valami gondja, felfigyel rá a Spirál, és jön neki segítség, ami többeknek is segítség lesz. Nagyon sokszor belép valaki új közénk, és az ő hatására érkezik valami technika. Mintha attól kezdve, hogy belépsz, valaki odafigyelne rád, és így az egész csoportra is, mert nagyon sokszor vannak átfedések abban, hogy milyen problémák vannak, csak nem mindegyiket vállaljuk fel. Amíg nem vállalja fel valaki, addig nem jön a megoldás sem.

Andi: Egyrészt játék az egész, de azért azt is érzékelik jó páran, hogy milyen iszonyatos mennyiségű munkát fektetsz abba, hogy a honlapon blog, technikai leírások, fórum, hangos meditációk, kiegészítő segédanyagok formájában, élőben pedig találkozók, közvetítések alkalmával segítsd a többieket. Mi az, ami téged személy szerint motivál ebben a dologban?

Ági: A puszta lényem. Minden más helyen is rengeteget dolgoztam és tettem ezért, engem ez a része érdekelt mindig a dolgoknak. A szórakozás része kevésbé.

Tavaly amikor fordulóponthoz értem az életemben, voltam egy látónál, aki azt mondta, hogy az, akinek ilyesmik jönnek, mint nekem, ha nem adja azt tovább, akkor számára válik rombolóvá a folyamat. Akkor értettem meg, hogy én miért működök így. Amikor leálltam és nem foglalkoztam a Spirállal, próbáltam azt csinálni, amit mások mondanak, akkor eléggé sokszor rossz passzba is kerültem.

A másik, hogy a számmisztikában 7-es a számom, ami megint erről szól: állandóan felfedezni és megmutatni másoknak, és ebben nincs olyan, hogy elég. Ez nem azért van, mert én vágyom rá, hanem mert spontán ez a természetes.

Andi: Van valami nehézség, vagy korlát ebben a folyamatban számodra, pl. azzal, ha nem olyan ritmusban tudod tovább adni, mint ahogy menne át rajtad keresztül?

Ági: Nincs, mert nagyon sok bennem a belső dialógus, ami helyre tesz. Ha van is olyan törekvésem, hogy gyorsabban, akkor a belső hang nagyon szépen megmagyarázza, hogy „ne rohanj”. Ha olyan késztetésem lenne, hogy X-nek segítsek, akkor jelzi, hogy „ne segíts”, vagy ha nem segítenék, akkor „most segíts”. Olyan ez, mint egy nagyon erős belső vezetettség, ami megadja a szabadságomat, hogy néha reagáljak a megszokott dolgaimmal, de nagyon rövid időt enged belőle, és máris helyrerak. Persze azt csinálok, amit akarok, de mindig belátom, hogy annak a belső hangnak van igaza.

Andi: A Spirál olyan, mintha egy puzzle-ként állna össze egy komplett rendszer. Mi lehet majd a cél, ha egyáltalán van ilyen?

Ági: Ami nekem régebben is jött, hogy nagyon-nagyon fontos lenne a fénytestünknek a rezgését valamilyen szinten megközelíteni, mert ez a fizikai test borzasztóan röghöz kötött, és sok-sok képességet emiatt vesztettünk el. Ahhoz, hogy magasabb szintre tudjunk fejlődni és többféle dimenzión keresztül tudjunk működni, szükséges hozni egy egészen másfajta létezést. A Spirál ezt a röghöz kötöttséget tisztogatná le rólunk, és a tisztogatásunk függvényében a tudatossági szintekhez is csöpögtet már be olyan dolgokat, amiket egyébként nem tudunk felfogni, mert nincs jelen az alaprendszerünkben. Bizonyos pillanatokban, ha elér a megértés állapota, akkor evidenssé tud válni egy teljesen másfajta működés (akár a repülés, vagy teleportálás, vagy a másik gondolatainak megértése). Míg ha a fizikai testre és világra fókuszálsz, akkor ezek a dolgok lehetetlennek vagy kihívásnak tűnnek. Mintha a Spirál ezekben próbálna rajtunk lendíteni. Én azt gondolom lesz olyan időszak, amikor ezek a lehetőségek újra természetesek lesznek, csak nagyon az elején járunk még. Most még csak elgondolkodunk rajta, de egyre több minden feszegeti. Rengeteg írásban, témakörben, spirituális irányzatban visszaköszönnek ezek a témák. Azt gondolom, hogy egy közös intelligencia több irányból segíti a Földet, és ezeknek a különböző áramlatai jönnek egyre intenzívebben, ami szerintem nem véletlen, valahogy előbb-utóbb a fő irány ez lesz. Lehet, hogy nem mostanában.

Andi: A Spirál egyrészt próbál minket kimozdítani a dualitásból, másrészt megengedi, elnézi nekünk, hogy ebben a duális világban létezünk.

Ági: Szükségszerű, hogy egy átmenet legyen. Nem mehet rögtön A-ból B-be, mert az maga is dualizmus lenne. Először meg kell barátkozni a másik rendszer elemeivel, össze kell tudni hasonlítani a saját rendszered elemeivel, és amikor valami vonzóvá teszi, akkor kezdesz átmerészkedni. Ez olyan rendszer, amibe ha bemerészkedünk, amint részt veszünk benne, felülírja az eredetit.

Andi: A mostani spirálos csapatban nagyon eltérő ritmusban tudunk haladni, sokfélék vagyunk, sok minden mással is foglalkozunk. Hogy látod, mennyire lehet ezt összefogni, összehangolni?

Ági: Nekem az a dolgom, hogy lehetőséget biztosítsak, hogy ki mennyiben él vele, saját döntése.

Ami nekem rendszerben jön annyi, hogy eleinte rászoktatni az embereket arra, hogy ez jó, és utána pedig elengedni mindenki kezét, mert akkor már része és érzi, hogy miről szól. De ha a lehetőséggel valaki nem él, akkor egy idő után meg kell hagyni azt a szabad akaratot, hogy azt tegyen, amit ő szeretne.

Nagyon remélem, hogy előbb utóbb mindenki megáll a saját lábán, ahogy én is kénytelen voltam megtanulni. Jelen pillanatban nem tudok kihez fordulni, ha segítségre van szükségem, csakis a Forrás irányába. Ha egy embernek sikerül, bárki másnak sikerülhet.