Kasmar 2015. november 6.

Andi: Ha az Univerzum titkairól, vagy a csillagokról van szó, kevés nálad nyitottabb és érdeklődőbb embert ismerek. Mióta érdekel ez a téma? Egyáltalán a Spiritualitással mikor kezdtél el foglalkozni?

Kasmar: A csillagok iránti érdeklődést a kisebbik bátyám keltette fel bennem. Ő már egyetemista volt, amikor én még általános iskolába jártam és rengeteg dolgot mutatott, tanított nekem a csillagokról. Valahol akkor kezdtem el érezni, hogy engem ez a téma vonz. A későbbiekben is mindig olvasgattam ilyen témájú cikkeket.

A Spiritualitás felé 1998-1999-ben fordultam. 1998. Szilveszterkor halt meg a férjem, az azt követő évben pedig volt egy teljes napfogyatkozás. Az Élet és Tudomány c. lapban akkoriban megjelent egy cikk a napfogyatkozás hatásáról, ami nemcsak tudományos, hanem spirituális szempontból is vizsgálta a témát. Ekkor vált világossá számomra, hogy engem ezek a spirituális dolgok, ez a fajta megközelítés érdekel. Nem sokkal utána elkezdtem a Prananadival foglalkozni, majd két évvel később a UE-vel. Nagyon érdekes volt, hogy valahányszor spirituális tanfolyamra készültem, mindig a kezembe akadt egy olyan könyv, vagy cikk, ami a csillagokhoz kapcsolódott. A fotonövről, a Plejádokról is így hallottam először. A csillagok látványa mindig is valamilyen megmagyarázhatatlan boldogságélményt jelentett számomra, imádom nézni őket. Most is, ha csak szóba kerülnek könnybe lábad a szemem…

Andi: Az, hogy 17 éve komolyabban kezdtél foglalkozni a Spiritualitással, mennyire változtatta meg a korábbi világképedet, a dolgokhoz való viszonyodat? Mennyire borította meg azt a rendet, amiben te addig léteztél?

Kasmar: Olyan 180 fokkal. Aki régebben ismert és utána találkozott velem, mind le volt döbbenve, hogy mennyire másként gondolkodom. Ez az irány nagyon sokat segített nekem abban, hogy feldolgozzam a férjem halálát. Akkor hallottam először a láthatatlan világról és ez a megértés nagyon nagy megnyugvást hozott. Most is rengeteget jelent, mert kevésbé foglalkoztat a halál gondolata, tudom, hogy van egy átmenet. Nagyon megváltozott a szemléletem.

Én olyan világban nőttem fel, ahol ateisták voltunk. Az angyalokról szóló tanítások, ábrázolások mindig is kifejezetten irritáltak. Én azt vallom, hogy minden rezgés. Minden hullámokból és különféle rezgésekből áll, és vannak magasabb, segítő energiák.

Andi: Én nagyon csodálom a te korosztályodban azokat az embereket, akik hajlandóak nyitni, belekóstolni egy új szemléletbe, akár változtatni, túllépni megszokásokon, neveltetésen. Te ebben példaértékű lehetsz. Még mindig jógát oktatsz, jó fizikai kondícióban vagy aktív életet élsz.

Kasmar: Én a kortársaim között egy kicsit különcnek is számítok. Elfogadnak, mert ismernek régóta, de sokan nem tudnak mit kezdeni a változásommal. Van, aki kéri, hogy beszéljek arról mit, hogy csinálok, de sokszor látom, hogy kétkedve fogadnak dolgokat. Aki nem tapasztalta meg, az nehezen fogadja el, hogy lehetséges.

A jógások érdeklődőbbek, velük szoktam beszélgetni csakrákról, rezgésekről, energiákról.

Andi: A Spirállal kapcsolatosan mi volt az első meghatározó élményed?

Kasmar: Én korábban nagyon sokat voltam beteg, sokszor voltam kórházban. Rengeteget görcsölt a hasam és nem tudták, hogy pontosan mi okozza, egy-két hétig vizsgálgattak, de nem találtak semmit. Amikor Áginak jött ez a Spirál technika, akkor rajtam gyakorolt. Hamarosan kezdtem felfigyelni arra, hogy valahogy elmúltak ezek a betegségeim, egyre ritkábban jelentkeztek. A mai napig meg vagyok arról győződve, hogy akkor ő ezzel gyógyított engem.

A későbbiek folyamán is, ha volt bármilyen egészségügyi problémám, akkor a Spirál volt rá a hatékony megoldás, hiába tanultunk más egyéb energiaközvetítési technikákat is.

Andi: Akkoriban te még nem nagyon gyakoroltad a technikákat, csak rajtad gyakoroltak. Nem gondoltál rá, hogy te is megtanulnád?

Kasmar: Ez nem nagyon merült fel még akkor részemről. Volt ugyan egy-két technika, de megvoltak a saját technikáim, a merkaba, a prananadi, amiket csinálgattam. Igazából csak most kezdtem el én is tanulni a Spirál technikákat. Valószínűleg kellett hozzá az a fajta közeg, amiben most vagyunk.

Andi: Azóta hogy te is rendszeresen spirálozol vettél észre valami változást magadban, vagy a környezetedben?

Kasmar: Igen, valahogy kezdem másként értékelni, másként látni a dolgokat, nyugodtabb, kiegyensúlyozottabb lettem. Általában aránylag békés természetű vagyok, ritkán húzom fel magam, de a vállalkozói ügyfélkörrel kapcsolatosan sokszor előfordul, hogy ideges leszek. Most ha el is vesztem a türelmem, maximum tíz percig tart és utána kutyabajom. Azelőtt napokig elrágódtam rajta.

Az biztos, hogy sokkal kevesebb problémám van, mint azelőtt. Valahogy úgy tűnik, mintha olyan nagyon sima lenne az életem. Aggodalom persze mindig van, most már nem a gyerekek, hanem az unokák miatt, nem mintha nekem kéne aggódnom értük, de valahogy azon is hamarabb túljutok. Még ezen van mit dolgoznom.

Andi: A közös gyakorlásoknál azt vettem észre, hogy egyike vagy azoknak, akik nagyon látványosan, pontosan ráéreznek, hogy kinek mi a gyenge pontja, hol kell tisztogatni, mégis igyekszel háttérben maradni, mintha bizonytalan lennél.

Kasmar: Igen, a visszaigazolások ellenére még mindig van bennem bizonytalanság érzés, főleg azért, mert én nem látok. Még mindig azt várnám, hogy majd látom, hogy mi a probléma. Nagyon sokszor inkább ráérzek dolgokra, érzelmek jönnek be, ami alapján tudok következtetni a kiváltó okra. A további gyakorlások majd remélhetőleg megerősítenek abban, hogy jó ez az irány nekem.

Andi: Szerinted miért olyan nehéz elengedni azt a vágyunkat, hogy „látni” szeretnénk?

Kasmar: Talán azért, mert tudjuk, hogy van más is. Azok, akik nem tudnak arról, hogy a fizikailag felfogható valóságon kívül más is lehet, azok talán nem is vágynak a láthatatlan megismerésére, mert nem is hiszik, hogy létezik.

Andi: A könyvelés mellett napközben mennyire jut időd gyakorolni?

Kasmar: Csak hajnalban van időm, vagy késő este. Általában hajnal 3-4 óra körül felébredek, akkor szoktam gyakorolni, ez a legnyugodtabb, legcsendesebb időszak. Ilyenkor jobb a beleérző képességem, olyan dolgok is elő tudnak jönni, amik napközben nehezen, mert már sok mással van tele a fejem. Esténként inkább Klárival szoktunk együtt gyakorolni.

Andi: A gyakorlatok közül van olyan, amit szoktál próbálgatni párhuzamos síkon?

Kasmar: Nem igazán, mert elég mélyre visznek. Buszon próbálgattam már egy párszor, de előfordult, hogy két megállóval arrébb szálltam le. Nem vettem észre, hogy le kellene szállnom, pedig ott álltam az ajtóban.

Andi: Melyikek azok a gyakorlatok, amik a legközelebb állnak hozzád?

Kasmar: Most nagyon tetszik ez az új Hexagon gyakorlat, de szeretem a Cassiopeiát és azokat, amik a csillagok energiájához kapcsolódnak. A huzalozás is nagyon érdekes. Többnyire az unokáimon szoktam gyakorolni, és ha valamelyiket huzalozom, másnap biztos, hogy keresnek skype-on, pedig nem tudnak róla.

A zenés meditációk is nagyon jók, mindegyiket kipróbáltam. A nyaktorna is érdekes élmény volt, úgy éreztem nálam hiányoznak kockák, amiket majd pótolnom kell a későbbiekben. Biztosan fogom csinálni jó darabig. Ha lesz változás, nálam látványos lesz.

Andi: Szerinted mire próbál minket tanítani, rávezetni a Spirál?

Kasmar: Mindenképpen a változásra, a nézőpont váltásra. Úgy érzem, én sem tartanék itt, ha nem változtattam volna a gondolkodásmódomon. Miután egyedül maradtam, ez a váltás segített nekem abban, hogy a sok feladat ellenére is nyugodtabban és egészségesebben tudjam megélni az életem. Úgy érzem, mindannyiunkból ezt a szemléletváltást próbálja előhozni.