2016. január 23. István

 

Andi: István, mielőtt belecsöppentél a Spirálba, volt már valamilyen előzetes spirituális ismereted, vagy teljesen új élmény volt?

István: Gyerekkorom óta érdekelt ez a dolog, aztán 2004-ben hallgatója lettem egy spirituális iskolának, amelynek a technikáit tíz évig kisebb-nagyobb szünetekkel alkalmaztam. Rengeteg spirituális könyvet olvastam, mindig is foglalkoztatott ez a téma. A Spirál úgy érzem pont jókor talált meg 2015-ben. Jött egy baleset, ami akkor keményen megállított, jelezve, hogy nem jó irányba megyek. Elkezdtem magamba nézni, hogy megtaláljam, vajon mi miatt történt. Sokat beszéltem ebben az időszakban Erikával, és ő javasolta, hogy ismerkedjek meg a Spirállal. Nyáron részt vettem a tanfolyamon és azóta minden reggel és este lelkesen csinálom az alapgyakorlatokat.

Andi: Történt változás benned, körülötted, mióta a Spirállal foglalkozol?

István: Igen, a tanfolyam után hamarosan jött egy költözés, a munkámban is változás állt be, kineveztek vezetőnek, ami több feladattal és felelősséggel jár, és azóta is sikerélményeim vannak ezen a területen, folyamatosan kapom az új feladatokat. Úgy érzem, minden záródik le az életemben, ami múlt volt, és a jelen mindenhez hozzá tesz valamit, hogy a múlt le tudjon záródni. Nagyon érdekes ez a folyamat, ahogy látszódik a sorsszerűség: hogyan tudom megteremteni a jelenben a holnapot és azzal hogyan tudok lezárni egy múltbeli dolgot. Szinte hihetetlen, ahogy összefutnak a szálak, és ahogy záródnak le olyan dolgok, amiket már évek óta görgettem magam előtt.

Andi: Viszonylag könnyen elengeded a múltbeli dolgokat?

István: Igen, mert ezeket már szerettem volna elengedni, éreztem, hogy szükségszerű. Gyakran próbálok kommunikálni a láthatatlan világgal és érzem azt, hogy az utóbbi időben rengeteg segítséget kapok, amiért nagyon hálás vagyok. Úgy érzem, most abba az irányba megyek, amerre már évek óta szerettem volna haladni.

Ezek a nagyléptékű változások azután kezdődtek el, miután beléptem a Spirálba. Az intuícióm nagyon sokat fejlődött, szinte hihetetlen, ahogy megérzem, ha valaki rám gondol és már meg is csörren a telefon, vagy jön az email, vagy, ahogy ráérzek, mit hogy csináljak.

Andi: Könnyen rá tudod magad bízni ezekre az intuitív jelekre?

István: Nem. Egy bankban, pénzzel, anyagi problémákkal küszködő emberekkel dolgozom, ami nagyon könnyen elvonja a figyelmemet a spirituális síkról. Mindig vissza kell magamat terelni, hogy „vedd már észre a jeleket”. Egyébként érdekes, mert a jelzés jön magától, nem kell rá külön figyelnem. Pl. ma reggel is, ahogy felkeltem jött egy érzés, ahogy jártam-keltem, hogy „menned kéne, mert rendezvény van”, mint egy belső hang.

Andi: Ezek szerint mégiscsak rábízod magad erre a hangra, hiszen itt vagy.

István: Nem mindig van így, sokszor „fújkálom a lufikat” és akkor olyan dolgok történnek, amik elkerülhetőek lennének, de valamiért még nem tanultam meg jól kezelni, és ilyenkor újra visszamegyek ugyanabba a szituációba.

Andi: Ez nagyon érdekes, mert így meg tudod figyelni milyen az, amikor hallgatsz az intuíciódra és milyen, amikor nem veszed figyelembe.

Isván: Tényleg így van. Tavaly nagyon elment ez a spiritualitás év elején, dühből, bosszúságból hoztam meg döntéseket és nem jutottam ezzel sokra, míg a második félévben, amikor rábíztam magam a megérzéseimre, klasszisokkal másabb lett a megélésem. Nyilván kellettek ehhez a múltbeli tapasztalataim is, hogy ez megtörténjen, de az ember nagyon be tudja magát korlátozni. Most úgy érzem, hogy hagyom, hogy megtörténjenek a dolgok.

Andi: A Spirál nagyon sok mindenben próbál segíteni nekünk a gyakorlatokkal, üzenetekkel. Ha a spontán megéléseinkhez tudatosság is párosul, az nagyon tudja vinni az embert a megfelelő irányba.

István: A mai előadáson épp az önámításról volt szó, amikor megérkeztem. Én ezt borzasztó jól csinálom! Ilyenkor jó, ha eszembe jut, hogy „állj már meg, mert annyira előre tartasz, hogy annak semmi valóság alapja nincs a jelenben”. Rengetegszer előfordul az, hogy amit elterveztem, azt kívülről bekorlátozzák „segítő kezek”, hogy ne tudjak odamenni, ahol nincs dolgom, hiába vagyok arról meggyőződve, hogy azt kellene csinálnom. Nagyon nehéz egyébként mindig a jelenben élni.

Andi: Mennyire vagy tervezős típus?

István: Régen nagyon terveztem, öt évet előre képes voltam megtervezni. Most csak csapásirányt tervezek, körülbelül látom, hová szeretnék eljutni, de mindig meghagyom a választási lehetőséget, hogy a cél érdekében milyen utat járjak be, milyen eszközökkel. Tehát tervezek, de már sokkal rugalmasabban, nem ragaszkodom annyira az elképzeléseimhez, nem ijedek meg, ha kimozdítanak.

Szeretem olvasgatni a sikertörténeteket, és azt vettem észre, hogy a sikeres emberek mindig nagyon rugalmasak. Ha egy helyzetben falakba ütköznek, akkor nem fagynak le, hanem tovább lépnek, nem akarják megváltoztatni azt, amire nincs hatásuk. Magasabb rezgések mellett sokkal könnyebb ezt felmérni, ha az ember nagyon belesüpped az anyagba, akkor küzdelmesebb.

Azt vettem észre, hogy a környezetemben mindig egyfajta tisztulás van. Azok az emberek, akik az előző tevékenységemhez tartozó energiához kapcsolódtak, mára már teljesen kikoptak, csak egy-kettő maradt meg belőle. Akikkel akkoriban tudtam kommunikálni, most nem tudok.

Andi: Változnak a mezők.

István: Lehet, nagyképűségnek hangzik, de úgy érzem, én haladok és a többiek útközben elmaradnak és én újabb és újabb szituációkba kerülök. Pl. Négy hónapja költöztem Ráckevére, egy számomra teljesen idegen környezetbe, ahol most kezdem megismerni azokat az embereket, akikkel lehet közös érdeklődésünk.

Úgy vettem észre, hogy nincs értelme siettetni semmit, mert ha úgy kell történnie, akkor három hét alatt meg tud fordulni az egész világ és olyan más irányokat vehet, ahol nem is fogunk emlékezni arra, korábban mit is akartunk.

Andi: Ezek szerint a gyors, villám döntések tőled nem állnak távol. Ha úgy érzed időszerű, akkor te megléped, amit kell?

István: Igen. Jön ez az érzés, én azt gondolom. Ha valaki eléggé ki van hegyezve erre, akkor jön az intuíció, hogy merre kell menni. Csak figyelni kell és hirtelen rájössz, hogy „úristen nem akarom azt”, mert nagyjából látod azt az utat, hogy min kellene menned, és hogy az belefér-e az etikádba, vagy sem.

Andi: Ha már így az etika szóba került, mostanában nagyon sokat beszél nekünk a Spirál az alapvető emberi értékekről. Számodra mi a legfontosabb érték akár az emberi kapcsolatokban, akár egy szervezet működésében?

István: Én akkor érzem jól magam egy közegben, ha egyenesek, őszinték vagyunk egymással, nem beszélünk félre, ahol odafigyelünk egymásra. Ha az őszinte kommunikáció megvan, akkor ez olyan alap, amire már lehet építkezni. Fontos az is, hogy el tudjuk fogadni a másikat olyannak, amilyen. Ez sokszor nehéz. Régebben mindenkit meg akartam változtatni, most már nem. A mostani munkámban is nagyon fontos, hogy az ügyfélhez úgy közelítsünk, amilyen az ő világa. Ha empatikusak tudunk lenni a problémáit illetően, akkor sokkal hatékonyabban tudunk megoldást javasolni számára. Ez hosszabb távon hoz eredményt.

Andi: A mai világban talán az is egy korlát, hogy mindenki nagyon gyorsan akar eredményt produkálni, nincs elég türelem.

István: Én is gyors eredményre törekszem, sokszor vagyok türelmetlen, de már észreveszem a jelzést, hogy „állj meg, lassíts”, ha mérsékelni kell a tempót.

Andi: Annak ellenére, hogy nincs sok időd nézegetni a honlap írásait, érdekes látni, ahogy intuitív módon veszed és a gyakorlatban is próbálod alkalmazni a Spirál üzeneteit. Nagyon élveztem a beszélgetést!